Anyupszi

2015\02\02

Veronika fogat mos három felvonásban

fur.jpgDorkáéknál úgy szokás, hogy a fogmosás közvetlenül a pancsolás után, még a kádban történik meg. Dorci – kis motiválást követően – szép ügyesen megsikálja fogait, de Venszikének nemigen tetszik a dolog. Ezért van az, hogy némi furmányossággal kell megközelíteni a témát. A kis fogkefék benedvesítése után mindig Dorka nyomja rájuk a fogkrémet. Veronikának egy icipicit, magának persze jóval nagyobbat tesz a fincsi krémből. Mikor anya látja, hogy Veruskának egyedül nem igazán akaródzik a fogmosás, ő is fogkefét ragad. - "Na gyerekek, nézzétek! Először a fogak rágófelületét kell megtisztítani. Körbe-körbe-körbe." A lányok figyelik és utánozni próbálják. Anya pontos mozdulatokat végezve akkurátusan megtisztítja felső fogsorát. - "Most az alsó fogsor következik. Jó alaposan, mossuk ki az összes fognyűvő manót! Körbe-körbe-körbe." Anya lassú mozdulatokkal halad az alsó fogsoron és néha biztatja a csajokat: -"Körbe-körbe-körbe." Dorkának egész jól megy a mintakövetés, de azért Venszike is próbálkozik. -"Jöhet a fogak belső felülete. Így kell lehúzni róla a kefét, mintha söprögetnél! Söpri-söpri-söpri. A felső után, jöhet az alsó fogsor. Söpri-söpri-söpri." - mondogatja ütemesen anya, a kicsik pedig teljes figyelmükkel a mozdulatsorra koncentrálnak. -"Most jön a legjobb: zárjátok össze a fogaitokat és sika-mika-sika-mika-sika-mika!" - mondja viccesen vicsorogva anya, és villámgyorsan le-föl jár a fogkefe. Ezen már kacagnak a lányok. -"Jaj, még ott volt egy fognyűvő manó!" - kiált fel Dorka és nevetve kisöpri a szájából az utolsó kártékony kis betolakodót, majd anyához fordul: -"Megcsinálod nekem még egyszer?" -"Persze" -"Körbe-körbe-körbe. Körbe-körbe-körbe. Söpri-söpri-söpri. Söpri-söpri-söpri. Sika-mika-sika-mika-sika-mika. Kész!" Most Veronikán a sor. Odaadja a kefét, ám anyának leginkább a nyelvét sikerül megsúrolnia. De semmi sincs veszve, hisz még hátravan Venszike fogmosásának III. felvonása. -"Péter!" - kiált fel anya. Kisvártatva apa nyit be a fürdőszobába, hogy kivigye a fogkeféjét szorongató Verust. Törölközőbe bugyolálva az ágyra fekteti és elkéri tőle a fogkefét. -"Nyisd ki a pici szád!" - mondja és ha szerencséje van, egy-két fogacskát ő is meg tud tisztogatni. Három emberes fogmosás ide vagy oda, anya és apa nincs meggyőződve arról, hogy az akció maradéktalanul sikeres volt. De higgyünk benne, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló: Veronika szájából eltűnt az összes fognyűvő manócska és egészséges marad a sok gyöngy fogacska.

anya apa fürdés fogmosás utánzás motiválás mintakövetés Venszi Dorci fognyűvő manó

2015\01\27

Nudli Dorka módra

nudli.jpgEgyik nap Dorka meglátta a gyúrólapot és – felidézvén pár kellemes emléket – remek ötlete támadt: - "Nudlit akarok enni!" Mivel az óra lassan delet mutatott, és az ebéd már készen várta a korgó pocikat, anya – a körülmények kimerítő magyarázatát követően – az alábbi javaslatot tette: - "Rendben, akkor holnap nudli lesz az ebéd!"

Másnap délelőtt anya nekilátott az ebédkészítés folyamatának azon feladataihoz, melyeket baba és gyerek kezecskék még biztonsági okokból nem végezhetnek. Azaz: elkészítette a prézlit és meghámozta a krumplit. Ez idő alatt a lányok, saját kérésükre zenét hallgattak és pörögtek-forogtak. Anya Dorcit nagy kedvencével: egy darab nyers burgonyával kínálta. Dorka a körbe-körbe táncolást abbahagyva így kiáltott fel: - "Forog a házunk! Anya, nézd meg!" Anya elmosolyodott és bólintott. - "Nyamm-nyamm" – mondta Dorka és elvette az ízletes zöldséget. Veronikát viszont hiába kínálta, ő nem kért. Ehelyett a játék babafürdető kádba csücsült bele. Anya visszatért a konyhába, feltette főni a krumplit. Kisvártatva egy puffanás hallatszott, Venszi kiesett a kiskádból és zokogni kezdett. Anya felemelte, magához szorította és simogatta. Megvárta, hogy megnyugodjon kissé, majd megkérdezte: -"Hol pusziljam meg?" Veronika karjára mutatott. Amint a varázs-puszikat megkapta, el is múlt a fájdalma. Anya mutatóujjával megfeddte a kádat: -"Ejnye-bejnye kis kádacska, nem vigyáztál babácskámra!" Veronika láthatóan teljesen megvigasztalódott. Anya letette őt és visszatért a konyhába, ahol összeállította a tésztát. Eközben a lányok a gyúrási művelet előkészítésében segédkeztek. Kezdődhetett a móka! Lapogatás, paskolás, csipkedés és simítás, gyürkészés és majszolás. Igen ám, de egy idő után Veronika minduntalan a megsodort nudlikat szerette volna szétnyomkodni. Anya határozott hangon kijelentette: -"Ezekkel NEM játszunk, hiszen már készen vannak és mennek a fazékba!" Majd az egybe-tésztára mutatott, viszont az nem tetszett Venszinek, mert megunta a vele való gyurmázást. Így anya alternatív megoldásként inkább sodort egyet-egyet a lányoknak, aminek viszont nagyon örültek. Először a pocikák teltek meg nyers tésztával, nem pedig a tál. Sodrás közben anya elmesélte, hogy amikor ő és a hugicája kicsik voltak, akkor dédimamával hogyan zajlott egy-egy nudli-készítés. Dorka – bár sohasem találkoztak – előszeretettel hallgatta a dédnagyszülei életéről szóló meséket. Az ebédet Dorci lekvár helyett csokival kérte. Kis kakaóport kikeverve egykettőre elkészült az öntet is. Asztalhoz ültek és a két kis kukta a fincsi csokis nudlival bendőjét telepakolgatta.

főzés nudli Venszi Dorci

2015\01\22

Micimackó köhögésűző meséje

Éjszaka arra ébredt anya, hogy Dorka köhögni kezdett, majd abbahagyta, ismét köhögés, szünet, köhögés, szünet és ez így folytatódott, mígnem egyszer megszólalt: -"Pisilnem kell." Anya kivételesen megörült ennek a mondatocskának, mivel magában épp azon tanakodott, hogy köhögéscsillapítás céljából kiviszi Dorkát a szobából. -"Kikísérlek" - mondta anya. Míg Dorka a dolgát végezte, anya mézet hozott. -"Nem szeretem" - jelentette ki Dorka. -"Jót tesz a torkodnak, segít megszüntetni a köhögést és Micimackó is szereti." - magyarázta anya. Dorka megnyalintotta a mézet, fintorgott ugyan, de anya biztatására még kétszer szopogatott belőle. A köhögés csak nem múlt.

20150121_064306.jpg

Anya az ölébe vette Dorkát, magához ölelte és mesélni kezdett: Egyszer a Százholdas Pagonyban vihar tört ki. Malacka nagyon félt, de szerencsére Micimackó éppen nála vendégeskedett. Úgy dörgött az ég, hogy a kis ház ablakai beleremegtek. Malacka félelmében Micimackóhoz bújt. - Ne ijedj meg Malacka! - bátorította Micimackó - ahogyan jött a vihar, ugyanúgy el is múlik majd. A szél süvített, a fák ágait egymáshoz csapta, a levelek susogtak. Ismét dörgött, a kis ház beleremegett. Micimackó folytatta: - Emlékszel Malacka, máskor is jött már vihar, de kis idő múltán mindig lecsendesült. Itt biztonságban vagyunk. Hamarosan véget ér az égzengés. - nyugtatta barátját Mackó. - Malacka megölelte és megnyugodott. Halkult a  dörgedelem, egyre távolodott a vihar, már alig hallatszott, majd szépen elvonult. A felhők oszlani kezdtek és kikandikált a napocska. - Gyere Malacka labdázzunk! - hívta barátját az udvarra Micimackó. Malacka derűsen kiszaladt és vígan játszani kezdtek. Addig játszottak, míg beesteledett, aztán fáradtan nyugovóra tértek. - Gyere mi is aludjunk! - mondta anya Dorkának. A köhögés elmúlt. Bágyadt fejecskéjét anya vállára hajtotta. Anya felemelte, ágyikójába fektette, betakargatta és alvós állatát kezébe adta. Dorka nyugodtan aludt reggelig, hisz Micimackó meséje őrizte az álmát.

mese anya éjszaka méz torok pisilés köhög Micimackó Malacka Dorci

2015\01\21

Veronika vidámság varázslata

20150119_122835.jpgVeronika és anya ebédhez készülődtek. Venszi beült az etetőszékébe, és megkapta a finom ebédet. Az egyik nagy kedvenc volt a menü: sült csirkeszárny rizzsel. Anya a sült husi mellé egy mama-féle házi őszibarack befőttet szeretett volna felbontani. Elővette a műanyag befőtt bontót, ráillesztette a lapkára, majd tekerni kezdte. A lapka meg se moccant, hiába erőlködött. Veronika kíváncsian figyelte a történéseket. Anya egyébként is morcos kedvében volt, összeráncolt szemöldökkel újból nekigyürkőzött a feladatnak, de az üveg nem nyílt. Harmadjára is nekiveselkedett, ám a bontót rosszul tette az üvegre, így az nagy csattanás kíséretében leugrott az üvegről. Anya mérgében hangosat kiáltott, mire - az érdekes hang hallatán - Veronika kacagásban tört ki. Anya sem tehetett mást, becsatlakozott a hahotázásba. Mikor jól kinevették magukat, anya vidáman kézbe vette a bontót és csodák csodájára az üveg könnyedén kinyílt, szabad utat engedve a derűs lakmározásnak. Látjátok, így babonázta meg jókedvével Veronika az üveget, hogy még az őszibarackok is kikívánkoztak a pocijába.

jókedv vidámság ebéd varázslat derű őszibarack befőtt morcos Venszi

2015\01\17

Hinta-mánia

Veronika nagyon szeret hintázni. Szerencsére ennek a szenvedélyének télvíz idején is korlátlanul hódolhat, mivel a lakásban elhelyezésre került egy babahinta. Verus ezen a reggelen ismét egyértelműen jelezte hintázási szándékát az alábbi módon: -"Hinn-da hinn-da!" - ismételgette kitartóan ujjacskájával erősen a hinta irányába mutogatva. -"Gyere hintázzunk!" - mondta anya. Felemelte Veronikát és beültette a hintába. Elkezdte lökni, de ez Venszinek egyáltalán nem tetszett. Bőszen forgatta fejecskéjét, és a kanapén babázó Dorkának kezecskéje nyitogatásával jelezte, hogy jöjjön. Történt ugyanis, hogy Dorka a megelőző napokban felfedezte a Veronikát leginkább szórakoztató hintázási fortélyokat, s ezek után Venszi őt jelölte ki állandó hintáztatójának. Igen ám, de Dorka kijelentette, hogy a babája éppen sír, ezért nem tud Veronikával foglalkozni. Hiába próbálkozott anya újból és újból a lökéssel, a kis Verusnak sehogyan sem sikerült a kedvében járnia. Ekkor anyának jó ötlete támadt: -"Dorka! Kösd fel a babádat a hátadra egy sállal, attól megnyugszik!" -"Jó!" - mondta Dorka és kiszaladt a szobából. Egy hosszabb sállal a kezében tért vissza. Anya a hátára tette játékbabáját és odakötözte a sállal, mintha hordozókendőben pihenne. Így egykettőre lett Dorcinak két szabad keze, amivel a hintát lökhette. A baba megnyugodott, Veronika pedig a hintában vígan kacagott.20150117_075020.jpg

hinta hordozókendő babázás Venszi Dorci

2015\01\16

Mi az a kukuca?

-"Olvassunk!" - mondta Dorka kezében tartva új verseskönyvét. -"Jó, gyere!" - intett anya és Dorka az ölébe telepedett. -"Te is idecsücsülsz?" - kérdezte anya Venszitől, miközben a még szabadon lévő lábára mutatott. Verus huncutul eliszkolt más elfoglaltságot keresve magának. Neki - nővérétől eltérően - nem épp a meseolvasás a kedvenc tevékenysége. Anya kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte, Dorka pedig elmélyülten hallgatta. A sokadik vers következett:

Nemes Nagy Ágnes: Kukuca20150113_165712.jpg

Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.

Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.

Szeme helyén bors van.
Adják ide gyorsan!

-"Mi az a kukuca? - kíváncsiskodott Dorka. -"Nem ismerem. Itt azt írják kalácsféle, ami madár alakú." - válaszolta anya. -"Várj csak, mindjárt utánanézünk!" Anya kiszaladt a telefonjáért és már írta is: k u k u c a. -"Nézd csak, itt egy kép róla. Receptet is találtam." -"De jó, szeretnék kukucát enni." - lelkendezett Dorka. -"Rendben, akkor majd sütök neked." - "Juj de jó! Juj de jó! Most akarom!" - türelmetlenkedett Dorci. -"Már este van, lassan fürdünk. Sok időbe telik, mire elkészül, mert meg kell dagasztani a tésztáját. Míg te az oviban leszel holnap, megsütöm." - magyarázta anya. -"Jó, olvassunk tovább." - egyezett bele roppant könnyen Dorka, hiszen a logikus magyarázatok elfogadása nem okozott számára nehézséget.

Másnap az óvodából hazatérve kellemes illat csapta meg az ajtón belépő család orrát. - "Érzitek ezt a jó illatot? Van egy meglepetésem!" - mondta csillogó szemmel anya. -"Mi az?" - kérdezte fürkésző tekintettel Dorcika. Anya elővett egy nagy tálcát, amin a kalácsok hevertek. -"Kukuca!" - kiáltott fel Dorka örömében. Egyből leült majszolni. Élvezettel ette, s közben megállapította, hogy nagyon finom. Persze Veronika is kért belőle. Csöpp kis kezecskéiben tartva, ide-oda sétálgatva eszegette a kalácsot. A család szókincse immáron egy újabb szóval, egy szagolható, ízlelhető, kézbe vehető madárka nevével bővült. -"Anya, máskor is süssünk kukucát!"

20150113_165612.jpg

könyv olvas kalács süt Nemes Nagy Ágnes kukuca

2015\01\06

"Én akarok játszani vele!"

Egy békés szombat délelőtt Dorka és Veronika a szobában játszottak. Dorka Brigi babát etette, Veronika pedig építőkockákból tornyot épített. -"Támadt egy jó ötletem!" - csattant fel hirtelen Dorci és kiviharzott a szobából. Hamar visszatért, kezében zöld színű kisszékével. Az asztal mellé tette, majd újból kiszaladt. Ezúttal sem üres kézzel érkezett, az állókáját hozta, mely a a fürdőszobában szokott lenni, és az önálló kézmosás szolgálatában áll. Visszaérkezése után Dorka az esemény kommentárjával sem maradt adós: -"Nagyon megijedtem. De bátor voltam, mégis beszaladtam érte a sötétbe!" Az állóka is az asztal mellé került, hogy Venszinek is legyen helye. -"Tessék Veronika, rajzoljunk!" -"Tössz" - hallatszott a tömör reakció. Igen ám, de míg Dorka akkurátusan előkészítette a művész-sarkot, Veronika szemet vetett Brigi babára. Dorka azon nyomban észlelte a turpisságot és Brigit a zöld székre ültette. -"Együtt akarok rajzolni vele!" Venszi nemtetszését fejezte ki az akció iránt. -"Adj Veronikának egy másik babát helyette" - vette kezébe az események irányítását anya. Dorka nyomban előkapta régi kedvenc babáját, akit Albínónak hívtak. Ennek a babának jellegzetessége, hogy hófehér a bőre. -"Biztosan albínó" - mondta egyszer mama, mikor odaadta Dorkának a babát. -"Albínó?"- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel Dorka. Erre ő elmagyarázta, hogy egyes emberek festékhiánnyal születnek és a bőrük nagyon fehér, lebarnulni sem tudnak. Őket hívjuk albínóknak. Dorka - mivel gondolta, hogy ez a tulajdonság alapjában meghatározza a babát - hagyományos névadás helyett Albínónak keresztelte el. Most Albínót átnyújtotta Veronikának. -"Tössz."- hangzott az udvarias válasz. Venszi szívesen fogadta a felajánlást és Brigi hogyléte már abszolút nem izgatta, hiszen itt volt neki Albínó! Most, hogy helyreállt a béke és mindenkinek lett babája, kezdetét vehette az alkotás.

20141220_080645.jpg

akarat testvér bátor konfliktus babázás Albínó

2014\12\23

Veronika körmöcskéi

20141223_091012.jpgHetente egyszer Verusnál is elérkezett az idő a körmöcskék megregulázására. Mivel Veronika borzasztó éber alvó, meg különben is már nagy baba, ezt a dolgot nem álmában, hanem napközben szokás esetében megejteni. Igen ám, de a körömvágás egy korlátozó tevékenység. Mint ilyen, nem épp a kicsik kedvence. -"Veronikám, levágjuk a körmödet." - jelentette ki anya. Heves fejcsóválás formájában érkezett a véleménynyilvánítás. - "Gyere akkor Dorka, kezdjük a tiéddel! Így legalább Venszi megfigyelheti, hogy te milyen ügyesen hagyod levágni és tanulhat tőled!" Dorka engedelmesen átadta kis pracliját, hisz egy nagylány szép körmökkel jár. Egykettőre elkészült a manikűr. - "Most te jössz Verus!" Veronika szó nélkül nyújtotta kezecskéit. Anya már kezdte is: - "Ez a malac elment a vásárba. Ez otthon maradt. Ez kap finom pecsenyét. Ez semmit se kap. Ez a kicsi visít nagyon: Ui-ui éhes vagyok!" - kész az egyik kezecske. Most jöhet a másik: -"Hüvelyk ujjam almafa. Mutató ujjam megrázta. Középső ujjam felszedte. Gyűrűsujjam hazavitte. A kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle!" -"Ó, Veronikám gyönyörűek lettek a körmeid!" - dicsérte meg anya tenyereit összecsapva. -"De szép! Ügyes vagy Venszikém!"- csatlakozott Dorka. "Mutasd meg apának is!" - javasolta anya. Veronika pedig apró lábacskáit szaporán szedegetve kitotyogott apához és ujjacskáit büszkén mutogatta. "Csodaszépek a körmeid!" - lelkendezett apa. Ezek után Brigi baba sem maradhatott ki a körömcsinosítgatásból, de az övéit már nem anya, hanem Verus igazgatta egy kis játékollóval.

2014\12\20

Dorka és a halacska

halas.pngMiután Dorka megreggelizett, finom falatokat pillantott meg apa tányérján. Kíváncsi tekintettel elemezte a helyzetet, majd csilingelő hangon megszólalt: -"Én is kérek tomhalat!" Ezen persze jót derült mindenki. -"Te is kérsz tonhalat?" - kérdezett vissza artikuláltan apa anélkül, hogy nyelvhelyességi leckékbe bonyolódott volna. -"Igen." - érkezett a velős válasz és már nyújtotta is kis mancsát. Ragyogó szemmel falatozta a zsákmányt, mely sokkal jobban esett apa tányérjáról, mintha a sajátján lett volna. -"Kérek szépen még tomhalat!" - és huncutul kacsingatott apára. Addig-meddig eszegettek, míg egy második konzervdoboz is felbontásra került. -"Ha ennyire ízlik a tonhal, akkor veszünk még!" - jelentette ki apa. Dorci megtöltötte a pocakját - ismételten - és tömör megállapítással nyugtázta a reggelit: -"Finom ez a tomhal." Dorka tehát megingathatatlan maradt hitében, miszerint a hal neve Tom. De lássuk be, neki van igaza, mert vajon mit is jelenthet az magában, hogy ton?

apa javítás nyelvhelyesség Dorci tomhal

2014\12\19

Éjszakai vándorlás

Egy fogfájós, rémálmodós éjszaka története

ejszaka.pngEste anya a számítógépen dolgozott. Egyszeriben sírás szűrődött ki a hálószobából. Anya nagyot sóhajtott és kikapcsolta a gépet. Nem lepődött meg, hiszen Venszi ekkortájt szokott először megébredni. Mostanában egyre több fogacskája jön és a fájdalom felébreszti. Ilyenkor anyát hiányolja és sírásával magához hívja. Anya pedig segít neki visszaaludni. Viszont ez alkalommal másról volt szó! Újabb sírás hangja hallatszott. - "De hiszen ez Dorka! Biztosan rosszat álmodott!" Apa felajánlotta, hogy bemegy addig Dorcihoz, míg anya fogat mos. Csendben belopózott a hálóba. Kisvártatva anya is utána osont és látta, hogy apa bizony tényleg Dorka mellé feküdt. - "Itt vagyok. Köszi." - mondta apának és helyet cseréltek. Dorka anya karjára tette fejét és hozzábújt. -"Minden rendben van." - mondta anya. -"Rosszat álmodtál?" - kérdezte, mivel ki akarta zárni annak lehetőségét, hogy esetleg beteg, vécére kell mennie vagy netán megütötte magát. Dorka álmos kobakját föl-le mozgatva bólogatott. Összebújva feküdt anya és lánya egy darabig. Apa is nyugovóra tért. Miután visszaaludt Dorci, anya óvatosan megemelte kis buksiját és kicsúsztatta karját. De jaj! Dorka ismét sírva fakadt! Tényleg nagyon felzaklatta az a rossz álom! Anya visszafeküdt mellé és így aludtak, mígnem az éjszaka közepén valaki sírva azt mondta: -"Anya!" Ezúttal Venszi volt. Anya visszaköltözött a nagy ágyba és Verust elaltatta. Aztán újra és újra altatta. Mindeközben Dorka is megszólalt: -" Apa félek, megijedtem. Láttam valamit." - mondta remegő hangon. Apa megsimogatta, átölelte, s így pihentek szépen reggelig. Hiszitek vagy sem, ez után a mászkálós, sírdogálós, de megnyugtatós, szeretgetős éjszaka után mindannyian jól ébredtek és az új napot vidáman köszöntötték.

anya apa éjszaka fogfájás fog sírás rémálom együttalvás ébred vándorlás altat Venszi Dorci