Anyupszi

2015\07\14

Veronika kockázik

torony.jpgVeronika játszott. Ez az elfoglaltság nem egyéb volt, mint egyik játékuk megrongálása. Pontosabban a kocka kirakóról kezdte letépkedni a papír képecskéket. A gyerekek szabadon használhatják játékaikat: pakolgathatják, dobálhatják, ütögethetik, öltöztethetik, gyömöszölhetik vagy funkciójuknak megfelelően kezelhetik őket. Ám a tárgyak szándékos tönkretétele nem tartozik ezen tevékenységi körbe. Anya fontosnak tartja, hogy a játékok bizonyos megbecsülést nyerjenek, mely egyébként nem korlátozza komoly mértékben a gyerekek szabad önkifejezését, kreativitását. Ha pedig rombolásra vágynak: a papír széttéphető, a kockavár felborítható, a gyurma szétlapítható. Egy szóval a szabályok betartását elvárta anya Verustól, aki azért jellemzően bepróbálkozott. A határátlépések az alábbi forgatókönyv szerint zajlanak Veronika esetében: 1. Anya jelzi, hogy az adott tevékenységet hagyja abba, és elmagyarázza, hogy miért. Esetleg más elfoglaltság felkínálása. 2. Ismételt figyelmeztetés. 3. Utolsó figyelmeztetés és a szabály megszegése következményének kilátásba helyezése. 4. A pici lányka akadályoztatása. 5. Veronika sír. 6. Utolsó lehetőség a szabályos cselekvés végrehajtására. 7. Verus a kívánt módon tevékenykedik tovább --> azaz nyer-nyer helyzet alakul ki. A gyakorlatban így nézett ki a dolog: Anya figyelmeztette Veronikát, hogy ne tépje le a képeket a kirakóról, mert az megcsúnyul és nem lehet vele játszani. Egyébként a kirakó a felső polcra kerül. Mivel Verus folytatta a károkozó tevékenységet, anya elvette tőle, ő sírva fakadt. Utolsó esélyként visszakapta a kockákat, melyekből elkezdett tornyot építeni. Létrejött a kompromisszum. Természetesen, ha Veronika a további károkozás mellett dönt, bármennyire rosszul érezte volna magát, a játékot nem kapta volna meg. Anya szerint lényeges, hogy a szülő határozottsága, ereje bizonyos esetekben megmutatkozzon mintegy példát mutatva gyermekének arra, hogyan álljon ki az általa lényegesnek tartott értékek mellett. A következetesség egy biztonságos teret ad a kicsiknek a világ felfedezéséhez. Veronika jól döntött, mert ismerte a forgatókönyvet és boldogan építgethetett a kockáival.

játék biztonság anya szabály érték szabad határ sír kompromisszum frusztráció kreativitás önkifejezés rongálás határozott következetes akadályoztatás Venszi

2015\07\13

Hisztimanó és a gyerekek

hiszti.jpgDorkához képest Veronikánál később kezdődött a dackorszak, ugyanis második életéve betöltéséhez közeledve ismerhettük meg a kisebbik leányzó hisztimanóját. Veronika manója akkor bukkan fel, ha a kicsi valamilyen – számára fontos – cselekvés végrehajtásában akadályoztatva van. Esetleg ha nem tudja megfelelően kifejezni magát és környezete nem képes az általa mondott szótöredékekből és egyéb non-verbális jelzésekből tűréshatáron belüli időtartam alatt kikövetkeztetni az ő szíve vágyát. Akkor is beköszönhet, ha nagyon fáradt, és semmihez sincs kedve, semmi sem tetszik neki. Ez a Verus-féle hisztimanó nagyon diszkrét kis lény: még sohasem kényszerítette Veronikát földön fetrengésre, mások ütlegelésére, tárgyak megrongálására. Csak végső esetben bukkan föl, ha már Venszi úgy érzi, minden veszni látszik. Ilyenkor sír, hevesen a fejét csóválja, csöpp végtagjaival kalimpál. Picit hagyni kell, majd egész hamar felajánlani számára egy meleg ölelést és közölni vele, hogy érthető és elfogadható a düh, elkeseredettség, szomorúság, amit érez. Általában ekkorra hisztimanó már dolga végeztével odébb is áll.

 

Ám Dorka hisztimanója sokkal intenzívebb lény. Őt Dorci másfél éves korában volt szerencsénk megismerni és nagy tanítómesterünkké vált. Először szinte ijesztő volt a jelenléte, ugyanis extrémebb esetekben Dorkát a földre tiporta, és húzta-rázta, olykor fájdalmat is okozva neki. Eléggé hosszasan tombolt és makacsan kitartott. Mikor kimerítette a kicsi lányt, akkor Dorka nagy nehezen képes volt újra közeledni és elfogadni a megnyugtatást. Apa és anya azt vallja, hogy a gyerekek akaratát hagyni kell érvényesülni, ezáltal őrizni azt az akaraterőt bennük, mely későbbi céljaik megvalósításához, lényük kibontakoztatásához szükséges. Ezért dönthetnek, kívánhatnak, végrehajthatják, amit elterveztek, kivéve, ha veszélyes a dolog vagy a másik ember akarata csorbul. Ehhez még hozzátartozik egyfajta szubjektív igazságosság, egyenlőség elv is, mely szerint a család minden tagjának érdeke ugyanolyan mértékben legyen szem előtt tartva. A gyerekek mozgástere nagy, de határok övezik, ami természetesen a határok áthágásának vágyát is magával hozza. Ha a gyerkőc beleütközik egy NEM-be addig rángatja, cibálja, míg kiderül, hogy elég erős-e a fal vagy esetleg áthágható. Bár Dorkának meglehetősen nagy volt a játszótere, a szélein lévő kerítéseket nehezen tudta – erős, érzékeny és érzelemgazdag kis egyéniség lévén – elfogadni. Ha szembe találta magát egy akadállyal, hisztimanó által már-már kifordítva önmagából üvöltötte: "De AKAROM!". Tiszteletreméltó erőt mutatva küzdött, ám ezt a fajta harcmodort szülei nem kívánták megerősíteni, így hisztimanó szilárd falakat talált. Az intenzív érzelemkifejezés mintegy szelepként kiengedi a belső feszültségeket, Dorka engedélyt kapott érzelmei megélésére, mely energiák így nem huzalozódnak át pszichés vagy testi betegségek csatornáiba. Akaratának érvényesülése továbbra is lehetséges, és ami látszólag nehézkesnek tűnik, azt nem hisztimanó, hanem kompromisszumkeresés, kreatív ötletelés és átkeretezés segítségével igyekszik anya, apa, Dorci és Venszi megoldani. A szülői példamutatás eredménye is, hogy Dorkának szava járásává vált: "Támadt egy jó ötletem! (akadályba ütközés, nehéz helyzetek kapcsán), illetve gyakran fordítja át a látszólag rossz, kudarcos eseményt pozitívvá: "Nem baj anya, ebből még valami jó sül ki." Mi több, tényleg felismeri a történés hasznosságát és értékeli azt! Tehát Dorka négy éves korára hisztimanója kissé lecsitult, de néha még eljön vendégségbe, mint régi ismerős, csak hogy el ne felejtsük az erejét. De ez így van jól.

20141223_091138_0.jpg

betegség érzelem anya apa fáradtság év hiszti akarat határ sír kompromisszum frusztráció kreativitás dackorszak példamutatás átkeretezés hisztimanó Venszi Dorci megnyugatatás

2015\06\22

Aki a kenyeret nem eszi...

a kenyérgolyót még szeretheti!

golyo.jpgA kislányok – más gyerekekhez hasonlóan – úgy vélték, hogy a szendvics evésének a feltét lecsipegetése a módja. Így aztán a sajt, a felvágott és a vaj a pocakba jutott, viszont a lecsupaszított kenyér rendszeresen a tányérban maradt. A folyamat odáig jutott, hogy sem a rántottához, sem a virslihez, szóval egyáltalán semmihez nem fogyott a kenyér. Ha legalább zöldséget, gyümölcsöt vagy kenyéren kívüli egyéb gabonafélét ettek a zsírosabb, fehérjedús ételek mellé, az némiképp megnyugtatóan hatott. No de azért kenyér nélkül élni? Ekkor apának fantasztikus ötlete támadt, mely egy csapásra véget vetett a kenyérmentes létnek! Az otthon sütött (ebből kifolyólag kissé tapadósabb) kenyeret apró golyókká formálta, úgy gurította a kicsik tányérjába. "Kenyérgolyó, kenyérgolyó!" – lelkendezett Dorka, Verus pedig rögvest bekapott egyet. E játékos ételforma bevezetése óta hónapok teltek el, de a kenyérgolyó sikere töretlen. Azóta is ilyen mókás módon fogyasztják a gyerekek a kenyeret.kenyer.jpg

evés apa etetés gabona játékos Venszi Dorci kenyérgolyó

2015\06\01

Viszlát, viszlát ujjszopizás!

20150525_154657.jpgDorka, még mielőtt betöltötte volna negyedik életévét, nagy elhatározásra jutott. "Anya, most a cumizásról szokok le." – jelentette ki. Anyát kissé meglepte ez a korai szándék, mivel Dorka nagyon sokat szopizta még az ujját. Megnyugtatta, örömét lelte benne. Őszintén szólva kezdetben kissé kételkedett, hogy Dorcika alvásnál mellőzni tudja majd ujjacskáját. Próba, szerencse. Anya és apa támogatták döntését. Dorka elhatározása erős volt, de sajnos kis ujja folyton a szájához keveredett, amit szülei figyelmeztetésére kivett onnan. Az élet viszont egy roppant egyszerű megoldást kínált az elhagyni kívánt szokás tudatosítására. Ez idő tájt Dorci körme pont a hüvelykujján kissé beszakadt, s kérte annak leragasztását. Így bármikor cumizni szeretett volna, a tapasz "megálljt" jelzett számára. Kezdeti lelkesedését megerősítendő anya kitalálta, hogy egy-egy csillag járjon jutalomképpen (ha nem kapta be az ujját meghatározott időintervallumban), miket ha kigyűjt, valamilyen meglepetésben részesül. Apa az "Aranyhaj" című mese megtekintését helyezte kilátásba Dorka igyekezetének elismeréséül. A csillagok pedig egyre csak szaporodtak, mígnem a kicsi lány elnyerte méltó jutalmát. Ám az igazi ajándék az volt, hogy megtapasztalhatta akaratának erejét, kitartásának gyümölcsét, melyért folyamatosan záporoztak rá a dicséretek. Nagy küzdelem volt számára. Ha a tapasz elfelejtődött, ő szólt: "Anya ragaszd be, hogy ne szopizzam!" Kezdetben feszültebb volt, hisztimanó gyakrabban rátalált, szülei megnyugtatását jobban igényelte. Ám önmagába vetett hite egy pillanatra sem ingott meg, nem bizonytalanodott el, végig kitartott elhatározása mellett. Ez a több mint 30 napos leszokási folyamat azóta is tart. Dorka az ujját már nem szopizza, de kéri, hogy anya-apa letapassza.

 

cumi anya apa alvás hit hiszti leszokás támogatás tudatos kitartás jutalom akaraterő dicséret sebtapasz ujjszopás megnyugtatás Dorci

2015\05\26

Veronika és az orrszi-porszi hadművelet

Tudósítások szerint elenyésző azon aprócska állampolgárok száma, kik az orrszi-porszi bevetéseket lelkesen üdvözlik. Nem volt ez másképpen a Veronika nevű csöpp kis egyénnél sem. Ha az orrszívás szóba került, rögvest menekülőre fogta. Így hát anya – nem korábban – közvetlenül az akció kezdete előtt számolt be neki arról, mi fog történni. A harci helyzet a következő volt: a bacimanók elleni harceszköz élesítve, Veronika pedig anya lábainak fogságában. Ez a viadal egyiküknek sem tetszett. "Én sem szeretem az orrszívást." – vallotta be anya. "De jót tesz, segít a gyógyulásban. Kitisztítja az orrod és jobban kapsz majd levegőt." Anya együttérző mimikával kísérve határozott mozdulatokkal ragadta meg a csövet, majd óvatosan beillesztette a szívófejet a pici orrlyukacskába. Veronika közben ordított. Anya így buzdította: "Jól van, kiáltsd ki magadból a haragodat!" A küzdelem vége felé közeledve eképpen közvetítette az eseményeket: "Az egyik oldal kész, még a másik jön utoljára és vége! ... Vége!" Fegyver hatástalanítva, ellenség eltávolítva, kicsi Veronika anyukája ölében megnyugtatva. A harceszköz tisztítására önként jelentkezőként Verus vállalkozott. Ebből kiváló levezető rituálé kerekedett, hisz ettől fogva a szívófej mosásának feladatával Veronika lesz megbízva. A küldetés végrehajtása után Dorka kért engedélyt : "Én is kiporszívózhatom az orromat?" Anya megadta a felhatalmazást és Dorka kacagva tette orrocskájához a szerkezetet "Csikiz!" Veronika kikerekedett szemekkel figyelt. Korábban már számára is többször fel lett ajánlva, hogy saját kezébe veheti az irányítást, ám ezidáig nem élt a lehetőséggel. Most megérett a pillanat, Verus kis kezét nyújtva kérte Dorkától a szerkentyűt. "Én akarom"– jelentette ki Dorka. "Az előbb te voltál Veronikám, most Dorka jön. Majd, ha Dorka befejezte, kipróbálhatod." – vetítette előre anya a közeli kilátásokat. De Veronika türelmetlenkedett, ő akart következni. Küzdelem kezdett kibontakozni, melyben az orrszívózás lehetősége volt a tét. Végre Verus kezébe került a baci közömbösítő fegyver, melyet félénken az orrához emelt, a lyukacskába illesztette, majd kacagva szólt: "Csikisz!"

 porszi.jpg

kommunikáció érzelem anya akarat testvér hitelesség őszinteség empátia utánzás példamutatás orrszívó orrszi-porszi Venszi Dorci

2015\04\29

Dorka nagyhírű röpte

"Anya, írsz erről egy mesét?" - kérdezte Dorka miközben a hintán ülve, magát egyedül hajtva szállt a magasba. Ím, Dorka óhajára született e bejegyzés, ki eme jelentős eseményt írásba foglalva, fotóval dokumentáltan rögzíteni és a világnak hírül adni szerette volna. Elsőként természetesen édesapa értesült a világszámról: mozgókép formájában megtekinthette Dorci szenzációs röptét. E csodás attrakció ettől kezdve bármikor élőben is nézhető a játszótér színpadán. Mérföldkő a család életében, hisz anya ettől kezdve fokozatosan mentesülni látszik a két gyermek közötti ide-oda nyargalás alól, melyet a hinta folyamatos mozgásának fenntartása okán kényszerült kivitelezni. Dorka pedig a maga 3 év 11 hónapjával újabb detektálható szintet lépett a fejlődés létráján. Fűzzük fel hát aprócska történetünket a lányokról szóló, Dorka által többnyire hallott és jóváhagyott krónikák sorába, ezzel köszönve meg neki(k) a históriákat, melyeket édesanyjuk írott, írhatna és majdan megörökít róluk. Szívbéli köszönettel: anya.

20150422_164927.jpg

kommunikáció jog mese anya apa fejlődés hinta személyiségi jog beleegyezés gyermekjog Venszi Dorci

2015\04\21

Veronika (jel)beszél

Veronika szókincse 21 hónapos kora ellenére könnyedén megszámlálható elemből áll, melyeket az alábbi csoportokba oszthatjuk:

1. személyek: baba, anya, ava (apa), Doda (Dorka), mama, papa, Zsizsi (Zsuzsi), Totya (magát újabban eképpen nevezi)

2. állatok: vává (kutya), szisz (cica), sssssz (kígyó), nyussz (nyuszi), pápáp (kacsa), bümm (maci), búúú (boci), csíp (madár), püpü (pulyka), nyelvcsettintés a lovacskát jelenti

3. közlekedési eszközök: busz, bümm (autó, motor), tütü (kamion, markoló vagy egyéb érdekes járgány)

4. játékok: hinta, csússz (csúszda)

5. egyéb: tössz (kössz vagy tessék), i-i (inni), nyammogás (enni), ama (alma), pssszt, csüccs, fejrázással jelzi a nemet

Persze ekkora szókinccsel nem lenne egyszerű boldogulni, azonban Veronika prímán megérteti magát mutogatással. Ha valamit szeretne, csak rábök ujjacskájával erőteljes hangadás kíséretében és teljesül a kívánsága. Lássuk be kevéssé motivált új szavak tanulására, ha egyszer úgyis megértik – hellyel közzel – hogy mit akar. Szerencsére a családban senkit sem zavar, hogy még nem beszél. Ám néha valaki bepróbálkozik egy kis szótanítással, különösebb sikerek nélkül, ugyanis Verus nem igazán akar még beszélni, későn érő típus. Beszédfejlődési ütemét valószínűleg az anyai örökség is meghatározza, hiszen anya az átlagnál később kezdte a verbális kommunikációt. Nyelv szempontjából igazán ingergazdag környezetben nevelkedik, a családtagok beszélgetnek, magyaráznak, mondókáznak, énekelnek neki és a többiek közötti kommunikációnak is folyamatosan tanúja. Különféle baba-mama foglalkozásokra is jár Venszi, gyakran találkozik hasonló korú gyerekekkel.

Olykor-olykor azonban bizonyos kérdésekre nehéz válaszolni szavak nélkül. Például Veronika nagyon szeret hintázni és anya ilyenkor szívesen énekel neki. De vajon Verus szeretné-e a dalokat hallani? Anya ezekre az esetekre pár könnyű szótagot eszelt ki válasz gyanánt. - Veronikám, énekeljen anya? Ha igen, mond azt, hogy lá-lá! - Lá-lá! - mondja Veronika.

Hasonló eset a nyakinca puszilgatása. Verust anya csikizi, a baba kacag. De vajon szeretné még vagy elég? - Ha csikizzelek még, mondd azt, hogy tá-tá! - Tá-tá!

Venszike, ha valamit nem akar, a fejét rázni szuperül tudja, de a bólintás nem megy. Az igen helyett is kitalált anya egy jelet. - Aki kér banánt, nyújtsa fel a kezét! Négy pracli lendül a magasba, mert olyan nincs, hogy Dorka valami mókából kimaradna!

asztal.jpg

család kommunikáció nyelvtanulás anya apa genetika nyelv öröklés ének baba mama papa beszéd szókincs beszédfejlődés jel mondóka tanít mutogat nonverbális kommunikáció jelbeszéd beszélget érés verbális kommunikáció Venszi Dorci ingergazdag

2015\04\12

Ugye ti nem haltok meg?

"Ugye ti nem haltok meg?" - kérdezte reggeli közben Dorka. Apa és anya letették az evőeszközöket, egymásra pillantottak, majd Dorkára tekintve kezdték a választ: "Egyszer majd igen. Ha leéltük az életüket. De ne aggódj, mert egészségesek vagyunk. Még nagyon sok dolgunk van a világban, például, hogy felneveljük a kislányainkat: téged és Veronikát. - mondta higgadtan anya. - Nagyszülők is leszünk majd, mert a ti gyerekeitek lesznek a mi kis unokáink. Velük is szeretnénk játszani, foglalkozni. - folytatta lelkesen apa. Dorka érdeklődve, csodálkozó tekintettel figyelt. - "Sőt még lehet, hogy dédik is! Olyan öregek, mint dédimama." - tette hozzá életörömöt sugározva anya. A válasz teljesen kielégítette Dorka kíváncsiságát. Valószínűleg könnyen bele tudta illeszteni az általa - a halál témájában - eddig elsajátított információcsomagba. Ugyanis nem ez volt az első alkalom, hogy a nem-lét kérdésköre felmerült a családban. A történet úgy teljes, ha az elejéről kezdjük.

dor.jpg

Dorka megszületése után három héttel elveszítette a nagypapáját. Pocaklakóként még hallhatta Józsi papa hangját, ám megszületése után már nem találkozhattak. Zsuzsi mama adott egy fényképet, melyet anya és apa bekeretezve a gyerekszoba polcára tett és ezzel Józsi megkapta a Józsi papa elnevezést. Mikor Dorka cseperedett anya gyakran felemelte a képhez. Ahogy csöpp ujjával rámutatott, anya pár érzelmekkel dúsított mondatot említett róla: "Ő Józsi papa. Meghalt, a másvilágon van. Nem találkozhatunk egy ideig, ezért szomorúak vagyunk. Szeretjük, és ez örökre összeköt minket. Fentről vigyáz ránk." Majd rendszerint egy hozzá kapcsolódó rövid történetet mesélt: mit szeretett, milyen gyerek volt, mire tanította volna meg Dorkát. Ezekhez a történetekhez apa is hozzátett, esetleg anya kért pontosítást, további adalékokat tőle édesapjáról. Dorka figyelmesen hallgatott és minden alkalommal kissé viccesen próbált szomorú arcot vágni: felhúzta orrocskáját, szemeit összeszorította, mint aki sír. 20 hónapos korától kezdve hosszú hónapokon át minden egyes nap elmondta szüleinek, hogy Józsi papa meghalt. Dorka intellektuálisan rendkívüli gyerek, de a halál témájával érzelmileg nem igazán tudott mit kezdeni. Hisz még 2 éves sem volt! Valamelyest tanúja lehetett a család feldolgozási módjának, hisz látta, érzékelte, érezte a könnyeket, a fájdalmat és a lassú elengedést és egyszerre már nem emlegette Józsi papa halálát.

Kezdő óvodásként egyéb módon jelent meg nála az elmúlás kérdésköre. Mikor anya az oviba vitte, megpillantott egy halott madarat. Anya nem próbálta bagatellizálni az eseményt. "De még él!" - jelentette ki reménykedő tekintettel Dorka, kérdőn anyára pillantva. "Nem. Meghalt, de csak a teste. A lelke elszállt a másvilágra, ott él tovább." "Mint Józsi papa meg dédipapa" - tette hozzá Dorka. "Igen. A teste pedig itt maradt. Levetette, mint ahogyan te is leveszed a piszkos ruhát este. Az a földet táplálja, fű és más növények, például búza lesznek belőle. A búzát pedig felcsipegeti egy kismadár. Így megy körbe-körbe, ez az élet rendje!" Dorka megértette a dolgot, de nem volt könnyű számára befogadni. Anya próbálta játékba, rajzolásba vonni a témát, de Dorka nem igazán adta bele magát. Még hónapokig félt a halott madártól.

Nemrégiben egy kis katicabogárkával játszott, ami egy óvatlan pillanatban Verus kezébe került. Veronika pedig apró felfedező módjára agyonnyomta szegénykét. Erre átszakadt a gát és Dorka zokogásban tört ki. Anya ölébe vette. Hagyta, hadd engedje ki a fájdalmát.

Most, hogy Dorci lassan 4 éves lesz, már nem központi, de még mindig fontos témája a mulandóság. Az Oroszlánkirály mesekönyvet lapozgatva szembesült néhány állat csontvázával. Nem szeppent meg, hanem egyszeriben már ő magyarázta Veronikának, hogyan is zajlik az Élet Nagy Körforgása.

halál gyász anya apa igazság elfogadás érzelmek veszteség Venszi Dorci Józsi papa

2015\03\25

Mindent a helyére!

A két káosz teremtő kishölgy estére alaposan felforgatja a lakást. Éppen ezért a fürdést követő napirendi pont a rendrakás. Veronikától – életkora okán – nemigen lehet hatékony feladatvégzést elvárni, viszont Dorkát könnyen lázba lehet hozni jutalmazással illetve versengésre buzdítással. "Rendrakás gyerekek! Mindent a helyére!" – szól anya és ő is hozzálát a rumli felszámolásához. "Mi egy csapatban legyünk." – jelenti ki Dorka, és igaza van, hisz együtt jobban megy a munka. Tehát a kezdő felállás a következő: Dorka és anya egy csapatban, Veronika a másikban. Kiegyenlítetlen erőviszonyok közepette kezdődik a küzdelem. A másik csapat létszámhiányából adódó hátrányát a motiválatlanság tetézi. Míg ugyanis Dorka a kártyákat szedegeti, anya a pónikat pakolja, Veronika – cseppet sem zavartatva magát – egy babával játszik. "Az kapja apától a dupla puszit, aki a legügyesebben pakol. Veronikám, te is pakolj!" – biztatja anya a Kicsit, aki erre füle botját sem mozdítja. Dorka is elkalandozik tevékenykedés közben, mire anya sajnálkozva szól: "Hű Dorcikám, így nem biztos, hogy nyersz." "De, de!" – ellenkezik Dorka és lázas ügyködésbe fog. "Babákat a babákhoz, legót a legós dobozba, építőkockát a többi kockához." – kommentálja anya az eseményeket, ha netalántá20150304_194552.jpgn Venszike is fel kívánná venni a ritmust. Mindennek megvan a helye, és ezt a rendszert szerencsére Dorka is megtanulta. A szisztéma előnye nem csapán a dolgok összepakolásánál, de az előkerítésüknél is érezhető. Verus tovább játszik. Dorka elteszi az utolsó plüssállatot: "ÉN lettem az első!" – lelkendezik és szalad apához a dupla pusziért. Ilyenkor anya már nem annyira csapattag, egyedül Dorka szokott a rendrakási verseny győzteseként kikerülni minden egyes este. Elégedetten zsebeli be a jutalmat, melyért – lássuk be – tisztességesen megdolgozott. Anya sem marad díjazás nélkül, hisz egy szép, rendezett szobában gyönyörködhet.

játék életkor én együttműködés verseny anya apa versengés este győzelem rend fürdés csapat ügyes ellenállás jutalmazás egyedül jutalom dicséret puszi ellentmondás napirend pakol helye önálló rendrakás motiválás rumli Venszi Dorci feladatvégzés

2015\03\17

Kés, villa, olló...

... gyerek kezébe tompa való!

"Kértek egy kis almát?" – kérdezte anya a lányokat. "Igen! De kérem a kiskésem, mert én akarom felvágni." – jelentette ki határozottan Dorka. Anya kinyitotta a fiókot és előkereste Dorci lekerekített végű késecskéjét. No persze Veronika sem tűrhette tétlenül a dolgokat, máris kis mellkasa közepére bökött mutatóujjával: "É-é" "Tudom Veronikám, hogy te is akarsz vágni. Mindjárt keresek neked egy műanyag kést." Anya bement a szobába és a babakonyha kellékei között hamar rálelt. A kislányok kaptak egy-egy vágódeszkát hámozott almadarabokkal és kést ragadtak. Bizonyára sokszor megfigyelték, hogy apa-anya miként vág, mert még csak meg sem kellett mutatni, el sem kellett magyarázni nekik az eszköz használatát. "Ügyesek vagytok lányok, nagyon szépen vágtok! Gyakoroljatok csak, mert így később az éles késsel is jól fogtok tudni bánni." – biztatta őket anya. Dorka kísérletezésbe fogott: különféle szelési technikákat próbált alma.jpgki, anya pedig az ujjacskáit segített elterelgetni a kés útjából. Veronika addig miniatűröket készített. Az aprítás végére semmi sem maradt az almából, mert a kicsik csipegettek, eszegettek, kóstolgattak, és mind a pocijukban landolt. A saját kezükből kikerült, megmunkált alma tényleg finomabb! Ugye gyerekek?

alma én gyerek anya magyarázat akarat megfigyelés gyakorlás kés dicséret eszközhasználat segít utánzás vágni biztatás Venszi Dorci