Anyupszi

2018\06\07

Édesség nap

C20180607_085544.jpgsak egy kis csoki, csak egy kis fagyi, máskor péksüti vagy keksz... Könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy gyermekünk minden egyes nap, akár napi többször is édességeket fogyaszt. Könnyű belecsúszni ebbe, hisz a boltok polcai roskadásig vannak nassolni valókkal. Színesek, játékosak, édesek és agyonreklámozottak. A legfőbb érv mellettük pedig, hogy a gyermekeinknek örömet okoznak, szívesen fogyasztják őket. Viszont én nem szeretném folyton édességekkel tömni a pocakjukat. Biztosan más szülők is hasonlóan vélekednek ez ügyben, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom, nálunk milyen szabályrendszer van felállítva édességfogyasztás tekintetében. Hétköznap nincs semmiféle desszert, kivételt csupán az ovis szülinapok és egyéb ünnepi események képeznek. Tudják a gyerekek, hogy hol vannak a cukorkák és egyéb finomságok, könnyen el is érnék őket, de sohasem volt rá példa, hogy bármelyikük akár egy falatot elcsent volna. Azonban hétvégente szabad nyalánkságokat enni. A szombat és vasárnap nálunk édesség nap néven fut. Tízórai illetve uzsonna környékén ki-ki előveszi saját kis készletét, és szabadon csipegethet. Ilyenkor sem szoktak ész nélkül nekiesni a finomságoknak, addig esznek, míg kívánják. Ismerik az erre vonatkozó szabályrendszert és tudják, hogy édesség napokon viszonylag kötöttségek nélkül csemegézhetnek. Így biztosítva vannak számukra a keretek, azon belül pedig szabadságot élveznek.

2018\06\06

Búcsú az óvodától

Mikor egy kisbaba a világra jön, pszichés fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy képes legyen kapcsolódni egy számára kiemelt jelentőségű személyhez. Ez az elsődleges gondozó általában az édesanyja, aki nemcsak az ellátását biztosítja, hanem adekvát módon reagálva a kicsi jelzéseire, megalapozza benne az ősbizalom érzését. A csecsemő sírásával szólítja meg az őt körülvevő embereket, s ha válaszképpen szükségletei kielégülnek, az számára az alábbi jelentéssel bír: "Érdemes kifejeznem az igényeimet, segítséget kérnem, hisz a világ olyan hely, ahol fontos vagyok és másokban is megbízhatok." Ideális esetben, kezdetben az édesanya folyamatosan jelen van és reagál: táplál, altat, megnyugtat. Később az apa szerepe is egyre inkább hangsúlyossá válik, szinte bármelyik anyai funkciót képes betölteni és bizonyos élmények, viszonyulások pedig csak az ő személye által közvetítődnek a gyermek felé. Ahogyan a gyermek cseperedik, a nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik és nagynénik is fokozottan bekapcsolódnak a nevelésbe, veszik ki a részüket a törődésből.

received_2005332806374002.jpeg

A rokoni kapcsolatokon kívül más felnőttek is gyermekeink életének részévé válnak: gondoskodnak róluk, tanítják őket, energiát fektetnek a velük töltött napokba, segítenek nekik, szeretettel viszonyulnak hozzájuk. Akár évekig. A mi nagylányunkra 4 éven át vigyáztak pótanyukái: az óvónénik. Amit tőlük kapott, az már az élete részévé vált, örökre vele marad. Hisz minden egyes jó szó, ölelés és mese a lelkére volt hatással. Az összes vers, alkotás és játékos tanítás által fejlődött. Élő példákat látott arra, miként lehet rendezni egy-egy konfliktushelyzetet, hogyan segítsünk másoknak, miért érdemes őszintének lenni. Az ajándékok, melyeket az óvónéniktől kapott, szinte láthatatlanok, talán nem is tud róluk. Bármelyik gesztus, gondolat megszólíthatta, rabul ejthette vagy bírhatott olyan jelentőséggel, mely az egész életére kihat. Hatalmas lehetőség, hatalmas felelősség az övék. Gyermekeket szeretni, gondjukat viselni, hozzájuk kapcsolódni és őket elengedni. Az én gyermekemnek csodálatos pótanyukái voltak: biztonságban tudhattam velük, nyugodtan hagyhattam rájuk, bíztunk bennük. Most eljött az ideje, hogy búcsút intsünk. Minden egyes percért, mosolyért, figyelmes tekintetért hálásak vagyunk. Köszönjük, hogy tápláltátok, altattátok, megnyugtattátok, és megerősítettétek benne a hitet, hogy a világ egy varázslatos hely!

2018\05\31

Komfortzóna

Mi az a komfortzóna? Ahol biztonságban érzed magad, ahol ellazulhatsz. Egy olyan környezet, melyet behatóan ismersz, megszoktál. Divatos szlogen lett ma, hogy: "Lépj ki a komfortzónádból!" De miért kellene onnan kilépni? A nevében is benne van, hogy kényelmes, kellemes hely ez, ahol nem kell különösebb erőfeszítéseket tenned. Ahol megpihenhetsz, békére lesz. Miért kellene innen távozva kihívásokat keresned és próbára tenned magad? Miért kellene a határaidat feszegetned egy ismeretlen lehetőség, egy új cél elérése érdekében? Mert tanulhatsz, fejlődhetsz általa. A rugalmasság, a változásra való képesség az ember legfontosabb kincse, hisz ezáltal képes igen eltérő körülményekhez alkalmazkodni. A komfortzónánkban már járatosan mozgunk, egyes tevékenységeket automatikusan, minimális tudatossággal végzünk. Ez keveset ad hozzá életminőségünkhöz, nem szolgálja személyiségünk gazdagodását. E folyamat ahhoz hasonlatos, mint amikor egy izomcsoportot nem edzünk: pihen és elgyengül. De milyen kihívásokat érdemes keresni? Szerintem a legjobb iránytűt legbensőbb félelmeink és vágyaink szolgáltatják. Kérdezd meg magadtól: Mi az, amitől félsz, de nagyon szeretnéd megtenni, átélni? Mi az, ami életedet gazdagabbá tenné? Ebbe az irányba indulj! Ha a gyermekedet bátorítod, segítesz neki útnak indulni. Ha te magad is legyőzöd saját félelmeidet, akkor példamutatásod magát az utat tárja fel előtte.

20161031_174739.jpgEzen a képen Dorka lányom félelmeit legyőzve konferálja fel az egyik játékos feladatot a többi gyereknek.

2018\05\29

Anyaság számokban

Bevallom őszintén, mikor arra vállalkoztam, hogy anya leszek, egy idilli kép lebegett a szemem előtt az anyaságról. Elsősorban a babával, a kisebb/nagyobb gyermekekkel való foglalkozás, a majdani közös élmények és a közöttünk lévő mély szeretet elképzelése dominálta a gyermekvállalással kapcsolatos fantáziáimat. Ami kiváló kiindulópontot adott számomra, hisz e pozitív elvárásokkal teli várakozás talaján születhetett meg a döntés: gyermeket szeretnék.

A körítésre már kevesebbet gondoltam. Nem feltételeztem, hogy az aprócskának tűnő feladatok teljesítése az időm nagy részét elfoglalja majd. Három kisebb gyermek ellátása a teendők jelentős hányadát hárommal szorozza. Például a szennyesben a piszkos gyermekruhák mennyisége háromszor több, mint ha egy gyermekem lenne. Ezért mindennap mosok. Ezek elrendezése, kiválogatása több időt vesz igénybe és a lakásban is több tárolóhelyre van szükség. A játékok számára szintén. Egy nagycsaládnál az ételfogyasztás, a mosogatni és elpakolni való ugyancsak sok. Mivel számos ételallergénre diétázunk, így ebédet rendelni esélyem sincs, ezért főzni úgyszintén mindennap szoktam. Ott van még a legalább kétszeri öltöztetés, a fürdetés, az 5-6 kézmosás, a 4-5 mosdóztatás a napi feladatok között, ami leginkább már csak Kristófra vonatkozik, és a frizura elkészítése a lányok esetében, heti egyszeri hajmosással és körömvágással kiegészítve. Szóval ezekre a dolgokra gondoltam "körítés" címszó alatt. Ide szándékosan csak a gyerekek fizikai ellátását célzó tevékenységeket soroltam. A szellemi és lelki életükkel ekkor még mit sem törődtünk. A szórakozás, a fejlesztés, a sport, a konfliktusok rendezése, a közös játék és a kapcsolatunkat erősítő tevékenységek még ezen felül kell, hogy beleférjenek a napba. A gyerekek számára ezek biztosítását nagyon lényegesnek tartom. Mivel nálunk a férjem is kiveszi a részét a háztartási és a gyerekek körüli feladatokból is, így a jól szervezett napokon mindenre jut elég idő.

De számokat ígértem, szóval íme néhány megdöbbentő adat egy háromgyermekes anya utóbbi 7 évéből:

- 7 évig minden egyes nap cserélgettem pelenkákat. Voltak időszakok, mikor egyszerre kettő gyereken is. Ha átlag napi 7-tel számolunk, akkor összesen 17885 alkalommal vettem le és adtam tiszta pelust a gyerekeimre.

- Összesen 62 hónapot (5 év 2 hónap) töltöttem szoptatással. Többet, mint amennyit egyetemre jártam. Átlag napi 6-tal számolva 11160 alkalommal szoptattam meg a babáimat igény szerint.

- Mivel a mai napig minden egyes éjszaka felébred egyszer vagy többször egy vagy több gyerekem, így hozzávetőlegesen 2555 éjszakát nem aludtam át egyhuzamban.

Számolgathatnék még, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy:

- Bár bosszant néha a sok szétdobált játék, de mi mással is tölthetném meg a nappalinkat, ami ekkora örömet okoz?

- Néha szeretnék 7 óráig aludni, de az semmi esetre sem tenne ilyen boldoggá, mint a gyerekeim reggeli csivitelő hangja, mosolya, odabújása.

- Olykor elegem van az állandó feladatokból, de ki másért tennék ennyi mindent meg, mint saját a családomért?

Néha nagy a nyüzsgés, túl sok az érzelem, kicsi a lakás, túl kevés a magamra fordítható idő.

DE:

Mi más adhatna többet, mint velük/értük lenni?

Minden közös pillanatunk a jelen örökkévalóságában, ám az élet fenyegető mulandóságában létezik. Hiszem, hogy bármit megéri megtenni azért, hogy részese lehessek ezeknek a csodálatos pillanatoknak!

20180522_171230.jpg

2018\05\25

Ki az a Pusziszörny?

Olykor felbukkan nálunk egy kissé ijesztő lény. Kezeivel a gyerekek után kapkodva, lassan, fenyegetőn közeledik. Eközben félelmetes hangokat hallat, mire a gyerekek sikítozva próbálnak menekülni. Egy játékos pillanatban a fantáziánk keltett életre e rémisztő szörnyet, aki csak arra vár, hogy becserkéssze áldozatát. Előle nincs menekvés, egyszer csak lecsap, és végtelen puszikkal árasztja el a rabságába esett gyermeket. Az apró fogoly pedig csak kacag, nevet, hahotázik, míg bírja szusszal. Ha már nem, kimondja az előre megbeszélt titkos jelszót, és a Pusziszörny abban a pillanatban szabadon engedi. Majd újból kezdődhet a játék!

Mi értelme, haszna van egy ilyen játéknak?

1. Közösen eltöltött minőségi idő a gyerekekkel. Kapcsolódás.

2. Kiváló szórakozás, örömet okoz.

3. Erőpróba, testmozgás. Fizikailag is küzdenie kell, hogy elmenekülhessen,megszabadulhasson.

4. Ősi félelmek megélése biztonságos körülmények között.

5. Szorongásoldás, feszültséglevezetés egy humoros, mozgásos játék által.

6. Megtanítja saját határai észlelésére, a másik határainak tiszteletben tartására. Mert joguk van nemet mondani a kellemetlen érintésekre, bármilyen szándékkal is közelít a másik.

7. Csapatmunkára ösztönöz, együttműködésre sarkall. A testvérek összetartása segít a győzelem elérésében.

8. Érzelmi intelligenciát fejleszt.

9. Kreatív tevékenység.

Egyszerű, ostobának tűnő kis játék, mely egy sor pszichológiai előnnyel rendelkezik. Néha a gyerekek számára a leggazdagítóbb élmény, mikor elővéve saját gyermeki énünket, bevonódunk a világukba, és az élet által kínált spontán játékban feloldódva velük együtt éljük meg a jelen valóságát.

2018\05\23

Boldog 7. születésnapot, boldog 7. szülésnapot!

A gyerekek életében hatalmas jelentősége van a születésnapoknak. Talán azért, mert ez a nap csak hozzájuk tartozik, csak róluk szól. Minden év komoly mérföldkövet jelent számukra. Szülinapjuk minden egyes esztendőben emlékezteti őket az idő haladására: egy évvel ügyesebbek, okosabbak, nagyobbak lettek. A gyermekeim születésnapján rendszerint eszembe jut megszületésük története is. Az, hogy miképpen váltam egy, két és három gyermekes anyává. Évente háromszor rádöbbenek, hogy a gyerekek számának és életkorának növekedésével egyre gyorsabban telik az idő, és mintha több dimenzióssá vált volna a létezés. Ez idő tájt nosztalgiázok és a gyerkőcökkel újból megosztom azokat az élményeimet, melyeket újdonsült anyukájukként megtapasztalhattam: világrajövetelük történetét, mikor először megpillanthattam őket, kisbaba koruk eseményeit. 7 éve, hogy először karjaimban tarthattam elsőszülöttemet. Bármennyire közhely: Mintha tegnap lett volna! Az évek, melyek mögöttünk állnak magasabb szintre emelték az életemet. 20180306_080421.jpg

Kedves Dorka! Boldog 7. születésnapot neked, boldog 7. szülésnapot nekem!dscf0504.JPG

2018\05\19

Akarom vagy kérem szépen?

Mikor a kicsi gyermek elkezd beszélni, eleinte egy-egy szóval jelzi a vágyait. Mikor kéri a játékát, annyit mond: "autó", ha szomjas: "inni", mikor szívesen hintázna, a hintára mutatva: "hinta". Eleinte ennek az önkifejezési módnak még mindenki nagyon örül. Végre beszél a gyerek! De ahogyan cseperedik a picúr, és további szavakkal gyarapodik a szókincse, nyílik az elméje, mi tanítgatni kezdjük a "kérem szépen", "légy szíves" és "szeretném" szavak használatára. Az ember alapvetően társas lény és ehhez az élétmódhoz hozzátartozik bizonyos szabályok betartása is. A normák követése segít eligazodni az elvárások dzsungelében, és könnyebbé teszi a többi emberrel való rugalmas együttélést. Az illemszabályok azt a célt szolgálják, hogy a másik ember felé tisztelettel közeledjünk. Ez jó érzéseket ébreszt mindkét félben és ahhoz is hozzájárul, hogy a másik hasonlóképpen közelítsen felénk. Ha például egy gyerek a kérését megfelelően kommunikálva közvetíti a felnőtt irányába, nagyobb eséllyel talál pozitív fogadtatásra, és egy kellemes interakció alakulhat ki közöttük. Általában a követelőzést, az utasításokat senki sem szereti, így ezek helyett a formulák helyett alternatív önkifejezési módokat mutathatunk gyermekeinknek. A cél az, hogy adott szituációban mindkét fél jól érezze magát. Természetesen ez is egy tanulási folyamat. Egy kisgyermektől nem elvárható, hogy minden helyzetben és érzelmi állapotban tartsa magát a kommunikációs szabályokhoz.20180328_110808.jpg

Van viszont egy mumus a vágyak kifejezésének háza táján. Ez a szó az : "Akarom!" A dackorszakban lévő gyerkőcök második kedvenc szava a "Nem!" után. Általában nagyon negatív a megítélése. "Ilyen szó, hogy akarom, nem létezik!" "Nem akarom, hanem szeretném!" - hallani a felnőttektől a rendreutasító felszólításokat. Miről is árulkodik ez a szó? A gyermek öntudatra ébredéséről. Rájön arra, hogy önálló akarattal bíró lény, aki saját belső erőforrásokkal rendelkezik, és ezek által képes életének irányítását a kezébe venni. Természetesen néha határokba és szabályokba ütközik, de ezek akár támogathatják is a fejlődésben, adekvátabb irányba csatornázhatják energiáit. De magát az "akarást" ne akarjuk tőle elvenni! Ha a gyerek akar valamit, akkor van célja és van ereje végigmenni a hozzá vezető úton. Képes küzdeni, azért, amire vágyik, ami fontos neki. Belső indíttatású elhatározásokat tesz és erőnek erejével véghezviszi azokat.

Ne akarjuk megtörni az akaratát! Akarjon, hogy ne bolyongjon céltalanul a világban önbizalomhiánytól szenvedve! Akarjon, hogy ne váljon erőtlen, teljesítményzavarokkal küzdő emberré! Akarjon, hogy ne veszítse el belső erőforrásait, leghőbb vágyait! Akarjon, hogy ne legyen függő, alárendelt!

Mi szülők, pedig legyünk bölcsek, mert megvan a helye az "akarom"-nak és a "kérem szépen"-nek is!

 

2018\05\16

Kincseket rejt!

20180515_161558_1.jpgA tegnapi eső után kézen fogva sétáltunk haza az óvodából a gyerekekkel. Hirtelen felcsillant a szemük, és felkiáltottak: "Mennyi csiga!" Kisebb-nagyobb példányok kúsztak ki a bokor alól. "A bokor alja kincseket rejt!" - állapítottuk meg, mire Dorka még jobban fellelkesült. Ott helyben próbálta ezzel kapcsolatos gondolatait rímbe szedni. Majd eldöntötte, hogy ebből a témából írni fog egy mesét vagy verset költ, annyira megihlette ez a mondat.

Egy ilyen apróság: néhány állatka csúszkál a járdán, mennyire boldoggá teszi őket! Egy átlagos felnőttel ellentétben a gyermek nem a csiga nyálkásságát látta, nem keltett benne undort puha teste. Csupán rácsodálkozott e teremtményre, annak értékelése, minősítése nélkül. Átadta magát a pillanatnak, és a kettejük közötti kapcsolatnak. Ehhez az élményhez nem kellett pénz, sem szervezés. Csak nyitottság, hogy észrevegyük és némi idő, hogy megfigyeljük a kis lényeket. Megálltunk és ismerkedtünk velük.

Mi, felnőttek tudunk-e még fogékonnyá válni a körülöttünk lévő világ kicsinyke ajándékaira? Képesek vagyunk-e hálával tekinteni mindarra, ami van. Értékeljük-e amit, az élet ad számunkra? Gyerekként az égre tekintve próbáltuk kitalálni, melyik felhő mit ábrázol. Feltekintünk-e ma egyáltalán az égre, céltalanul fürkészve azt? Gyönyörködünk-e kékségében, beleremegünk-e végtelenségébe? A gyerekek még tudják a titkokat, szerencsére tanulhatunk tőlük! Hiszen minden bokor alja kincseket rejt!

 

2018\05\11

Kicsit fájni fog!

Amikor orvoshoz megyünk, el szoktam mesélni a gyerekeknek, hogy milyen vizsgálatokra számíthatnak. Teljeskörűen persze nem tudom felkészíteni őket, hisz olykor számomra is csupán a rendelőben derül ki, hogy bizonyos beavatkozásokra szükség lesz. Ilyenkor is igyekszem kommunikálni, hogy mi történik velük illetve, hogy várhatóan fájdalmas lesz-e. Ezzel kapcsolatban megfigyeltem, hogy a kórházi dolgozók és a szülők egy része makacsul tagadja, hogy az olyan beavatkozások mint a vérvétel és az injekció fájdalmat okoznának. Sőt! Anyák és apák néznek mély meggyőződéssel gyermekeik szemébe, és állítják, hogy ezek egyáltalán nem fájnak. Megtörténik a beavatkozás és a gyermek több/kevesebb fájdalmat érez. A helyzet értékeléséhez az alábbi forgatókönyvekből választhat:

20150206_183353.jpg

1. Értetlenség: Bízom a szüleimben, ők számomra mindenhatók. Mivel éreztem fájdalmat, biztosan bennem van a hiba. Nem kellett volna ezt éreznem. Lehet, hogy más vagyok, mint a többiek?

2. Képmutatás: A szüleim csak jót akarnak nekem. Nem szabad fájdalmat éreznem, mert ez nem elfogadható számukra. Legközelebb színlelem majd, hogy nem fáj, összeszorított fogakkal eljátszom a szerepem, hogy elégedettek legyenek velem.

3. Bizalomvesztés: Nem bízom a szüleimben, hazudtak nekem. Ettől fogva sohasem tudhatom, hogy vajon igazat mondanak-e. Félni fogok. Elsősorban az orvosi rendelők környékén rettegek majd, hisz itt már egyszer váratlan fájdalom ért, amiről senkivel sem beszélhettem őszintén.

Mindhárom forgatókönyv eredményeképpen a gyermek egyedül marad, a szülő-gyermek kapcsolat rombolódik és kicsi bizodalma, önbizalma sérül.

A legfontosabb, hogy őszintén beszélgessünk a gyermekkel. A helyzet dramatizálása nélkül tudassuk vele, ha egy-egy beavatkozás kellemetlen, netán fájdalmas lesz. Érdemes biztatni, hogy képes lesz elviselni ezt a próbatételt. Biztosítsuk, hogy mi végig jelen leszünk és támogatjuk majd. Osszuk meg vele az orvosi beavatkozás célját. Meséljük el, ha velünk is történt hasonló. A szülői történetekből, példákból sokat tanulnak. Előtte/utána kis állatokkal játszhatunk orvososat, mely segíti a feszültség levezetését. Dicsérjük, ha szépen együttműködött. Ne bagatellizáljuk erőfeszítései nagyságát. Mindig ismerjük el az érzéseit. Soha ne hagyjuk egyedül! Segítsünk neki megküzdeni ezekkel a nehéz érzésekkel! Bízzunk benne, hogy képes lesz megbirkózni az élet nagyobb kihívásaival is!

2018\05\09

Az egész világnak!

20180418_172026.jpg"Szép álmokat anyának! Szép álmokat apának! Szép álmokat Kristófnak! Szép álmokat Dorkának! Szép álmokat az egész családnak! Szép álmokat az egész világnak! Szép álmokat annak, akit nem szeretek! Szép álmokat annak, akit utálok!" - köszön el Veronika alváshoz készülődve. Vajon át tudjuk-e érezni ezeknek a mondatoknak a mélységét? Mi tudunk-e ilyen nyitottsággal, őszinte jó szívvel gondolni ismeretlenekre? Melyikünkben van ekkora lelki nagyság, hogy haragunkról megfeledkezve jót kívánjunk még az ellenségeinknek is? Képesek vagyunk-e felismerni, attól, hogy a másik ember szépet álmodik, nekünk nem jut kevesebb szépség? Hogy a boldog, sikeres, bizonyos javakkal rendelkező másik nem tőlünk veszi el, amije van. Átéljük-e, hogy többek leszünk azáltal, hogy másokat gyarapítunk? Ha adunk - figyelmet, szeretetet, törődést, bármilyen segítséget vagy akár egy jó szót - mi magunk is gazdagszunk. Veronikának senki sem tanította ezeket a gondolatokat. Ő enélkül is tudja.