Kezdjük az iskolát!

naplo_en.jpgAz iskolakezdés potenciálisan megterhelő lehet egy kisgyermek számára, mivel hatalmas változást jelent. Teljesen új kapcsolódásokat kell létrehoznia az eleinte ismeretlen társaival, meg kell találnia a helyét a közösségben, hogy beilleszkedhessen az osztály többi tagja közé. Ezen túl szükségszerű megismerkednie egy megszokottól eltérő rendszerrel, az itteni szabályokkal és teljesítményelvárásokkal, a napirenddel, a tanító néni szerepkörével, a tanulás mikéntjével, a jutalmazás és büntetés új formáival. A különböző életkorú, érettségű és személyiségű gyerekek eltérő ütemben alkalmazkodnak a kihívásokhoz, különbség van közöttük mozgásigényük és fáradékonyságuk, képességeik és készségeik fejlettsége tekintetében, érdeklődésük fenntarthatóságának hosszában, motiválhatóságukban, szociális kompetenciáikban. Ezek a tényezők mind-mind hatnak arra is, hogy lelkileg miként élik meg a kezdést.


A szülők szerepe már az iskolára való készülődéskor elkezdődik. Vannak gyerekek, akik kíváncsiak és kérdeznek, számukra érdemes megnyugtató válaszokat adni. Szeretik hallani saját szüleik iskoláskori történeteit. Egy-egy megmaradt jó élmény elmesélése vagy az iskolai dolgok megismertetése megfoghatóbbá teszi, közelebb hozza számukra a bizonytalan és olykor félelmetesnek tűnő jövőt, mely könnyebben elképzelhetővé, így kontrollálhatóbbá válik számukra. Ha van lehetőségünk, mutassuk be neki az intézmény épületét, a tanítókat vagy esetleg egy-két leendő osztáytársát. A tanuláshoz szükséges eszközök közös beszerzése szintén pozitív érzéseket kelthet a gyermekben. A birtokába kerülő új tárgyak és azok rendezgetése - jutalom-jellegüknél fogva illetve az által, hogy erősítik benne a kompetens iskolás szerepét - támogatják a folyamatot. Vannak gyerekek, akikeket nem igazán mozgat meg az iskolakezdés kérdésköre. Számukra nem szükségszerű részleteiben vázolnunk a témát, a későbbiekben adódó benyomások segítenek majd a fókuszálásban. Lényeges, hogy ne fenyegessük a gyereket az iskolával és a tanulással, mert az ijedelem a legkevésbé sem azt eredményezi, hogy felkészültebben vág neki a kihívásoknak, e helyett inkább félelmeket gerjeszt, melyek megnehezítik a kezdeti időszakot. Bízzunk gyermekünkben, hogy képes megugrani ezt az akadályt és higgyünk abban, hogy sikeresen adaptálódik a körülményekhez!


A legrosszabb, amit tehetünk, hogy elárasztjuk gyermekünket saját, aktív félelmeinkkel az iskola kapcsán. Ezek a félelmek származhatnak korábbi negatív élményeinkből vagy akár a gyermekünkkel kapcsolatos kétségeinkből. Nem válunk hasznára azzal a gyermeknek, ha túl magas elvárásokat támasztunk, de azzal sem, ha próbálunk folyamatosan a segítségére lenni. Érdemes türelemmel várni, a háttérből figyelni és támogatni, amennyiben igényli a segítséget. Jelen lenni, ámde önállóságra biztatni. Amikor helyette készítjük el a feladatát, két dolgot üzenünk neki. Egyrészt azt, hogy nem hiszünk a képességeiben. Ahelyett, hogy hagynánk küzdeni, korlátok közé szorítjuk. Nem engedjük kudarcot szenvedni, mert nem bízunk abban, hogy meg tud bírkózni a negatív érzésekkel. Másrészt azt közvetítjük számára, hogy használhat minket saját feladatai elvégzésére, plusz terheket tehet ránk, nem kell fejlődnie és megerősödnie, nem kell érzékelnie, hogy hol húzódik a határ közte és köztünk. Könnyen belátható, hogy egy megtartó közegben, saját erőből elvégzett munka növeli a gyermek önbizalmát, motivációját és teljesítményét. Tegyük képessé arra, hogy érzékelje a kötelességét és egyedül is helytálljon, viszont szükség esetén kérhessen segítséget.


Előfordul, hogy a gyerekek beszámolnak arról, ha valamilyen oknál fogva nem szeretnek iskolába járni. Sírnak, nem akarnak menni. Amennyiben a szülő figyel és alaposan utánajár - akár a gyermeke pedagógusával konzultálva - fény derülhet arra, hogy mi áll a kellemetlen érzések hátterében. Ha verbálisan nem jelzi a gyermek, hogy nehézségekkel küzd, akkor megváltozott viselkedése vagy újonnan megjelenő tünete jelezheti a problémát. Stresszreakciók lehetnek például: szorongásos tünetek, agresszív viselkedés, körömrágás, elalvási nehézség, megváltozott étvágy, hasfájás, émelygés, fejfájás, levertség, teljesítményproblémák. Az otthoni szabad játék és alkotó tevékenység sokat segíthet a feszültségek oldásában és akár a probléma feltérképezésében. Ha egy hosszú távon fennálló probléma nem oldódik meg, annak különféle hatásai lehetnek. A gyermek nehezített beilleszkedése azt eredményezi, hogy napi szinten kirekesztettséget él meg, ami az önértékelésére is romboló hatású lehet. A teljesítménnyel kapcsolatos nehézségek, a kudarcélmények sora a tehetetlenség érzését kelti, ami motiválatlansághoz, a tanulással kapcsolatos ellenálláshoz vezet. Az iskolával kapcsolatos negatív érzések az elekerülő magatartás felerősödét váltják ki, a pszichés eredetű testi tünetek elmélyülhetnek. Szülőként érdemes türelemmel lennünk gyermekünk felé, ám amikor egy negatív állapot tartósan fennáll vagy a szülő nagyfokú bizonytalanságot él meg, javasolt szakember bevonása a helyzet mélyebb megértése és közös megoldási javaslatok kidolgozása érdekében.

Interjú formájában megjelent a Hajdú-bihari Napló 2020. július 18-ai számában.