Énidőm

Egyedül vagyok itthon. A gyerekek anyukámnál. A szobát bejárja a frissen főtt kávé illata. Délután dolgozni megyek, de a délelőttöm szabad. Ülök és írok. Írok ide, máshova, rendezem a gondolataimat, tervezek. Szomjazónak egy korty víz... Vagy fáradtnak egy jó eszpresszó. Apropó fáradt sem vagyok. Ma 8 (!) órakor ébredtem fel egy végigaludt éjszaka után. Úgy emlékszem 8 év óta nemigen történt velem ilyen. A mai nap mágikus száma a nyolcas. Csend van és ez most jó. Énidő van. Töltekezés.

Azonban számomra a sokat hangoztatott, divatos énidő kifejezés valahogyan mégis visszás. Az a benyomásom, hogy néha az önzés szinonímája, a "Nekem minden jár" kezdetű monológ címszava, mások lerázásának jeligéje. Félreértés ne essék, úgy gondolom, hogy egyetlen édesanyának sem kell elvesztenie az identitását, sem mártírként feláldoznia magát a család oltárán. Ez sem neki, sem a családjának nem jó. Az áldozat terhet tesz a szeretteire. Amikor egy anya kiáll azért, ami számára örömet okoz, mely visszaigazolja őt mint önálló entitást és lépéseket tesz, hogy megélje legmélyebb valóját, ebből a családjának többnyire kettős nyeresége szárazik. Egyrészt egy feltöltődött, energikus, boldog embernek van miből adnia mások számára. Másrészt pozitív példaként áll a gyerekei előtt, mivel bemutatja, hogyan is kell helyrebillentenünk önmagunkat, megvalósítani a céljainkat a lelki egészségünk érdekében.

Valaki az énidejében olvas. Más pszichológushoz jár. Vannak, akik tanulnak, sportolnak, utaznak, felnőtt társaságba mennek. Az énidő definíciója szerintem: egyénre szabott minőségi idő. Ekkor betölti a funkcióját. Gazdagít. Nem versenyzik a családi élettel, hanem kiegészíti azt. Sőt, énidőt olykor akár gyerekeink társaságában is tervezhetünk!

Viszont van egy énidőnek mondott egérút, ami inkább szökés, bújkálás, egoizmus, Elvesz és nem tölt. Időrabló. Jelentéktelen. Nincsenek illúzióim, sok felesleges dolgot csinálok én is, s nem mindig kapok egyből észbe, hogy felhagyjak vele. Amikor azonban igen, akkor felteszem magamnak a kérdést: "Ennek mi értelme? Mit tesz hozzám? Mit ad az életünkbe?" Azt gondolom érdemes ezt a kérdést naponta jópárszor feltennünk magunknak. S ha a válaszunk semmit, találhatunk helyette egy értékesebb tevékenységet. A családunkkal vagy nélkülük.

Te miként töltekezel az énidődben?