Egyformán szeretni nem lehet!

Gyerekkoromban gyakran nyaggattam édesanyámat a kérdéssel: "Kit szeretsz jobban? Engem vagy a tesómat?" Mire ő következetesen azt felelte, hogy mindkettőnket egyformán. Őszintén mondta, de talán nem pontosan így gondolta. Talán mégsem egyformán, hanem ugyanannyira... Nem hiszem, hogy akár a szeretetben, lehet egyformán megnyilvánulni. Minden gyermek más. A számukra formákba öntött szeretetünk is más, nem egyforma. Egyéniségek, egyediek: némely vonásuk ismerős számunkra, mások idegenek. Eltérők az erősségeik és gyengeségeik. Különféle színeket hoznak az életünkbe és különböző dolgokra tanítanak minket. Személyre szabottan rezonálunk rájuk.20181216_100615.jpg

Van egy elméletem a szeretetről. Szerintem a szeretetnek két szintje van. Ha ábrázolni szeretném, akkor rajzolnék egy óriási kört és a közepére egy sokkal kisebbet. A nagyobb körbe mindazok tartoznak, akik iránt valaha képesek voltunk szeretetet érezni. Az alapján helyezném el benne a szeretett személyeket, hogy milyen mértékben van jelen a szeretet érzése velük kapcsolatban. A körvonalhoz közel a szívünktől távolabb állók, míg a kicsi körhöz közelebb a szívünknek fontos emberek kapnának helyet. Ebben a körben vannak olyanok, akiket jobban szeretünk, másokat kevésbé. Ezen a vidéken a szeretetnek mértéke van. Azonban ha - túlzás nélkül mondhatom, hogy - áldottak vagyunk, akkor a kis, erősen zárt magban is találunk egy, esetleg több embert. Ez itt a mértéktelen, határtalan, teljes szeretet világa, a "tiszta szív" birodalma. Az én gyermekeim itt laknak. Mindhárman. Legyenek mégoly különbözők, tegyenek akármit, mondjanak bármit, örök maradásuk van. Ők már tudják, nem egyformán, hanem ugyanannyira szeretem őket: Szívem minden szeretetével!