Az élet minősége

Mostanában azon tűnődöm, hogy mitől lesz egy ember élete igazán minőségi. Először is érdemes tisztázni azt, hogy mit értünk minőségen. Véleményem szerint ebben a kontextusban valami olyasmit takar a fogalom, hogy értéknek, jónak minősíthető folyamatokat indítunk be, serkentjük vagy támogatjuk azokat. Az a művész - legyen bármilyen szintű alkotó - aki műveivel, előadásával lelkeket képes megszólítani, szíveket gyönyörködtetni, új gondolatokat adni, netán életeket megváltoztatni, mindenképpen minőséget képvisel. Ha munkája - legyen bár drámaian felkavaró, könnyeden szórakoztató, érzéseket szító vagy spirituálisan felemelő - képes arra, hogy valami módon segítsen embertársainak élni (az én filozófiám szerint) érdemes volt a megszületésre. Mivel minden egyes ember egyedi és megismételhetetlen (sőt megismerhetetlen!), ezért vannak olyan dolgok, melyekre az egész földkerekségen csak és kizárólag mi vagyunk képesek. Ha találunk néhány ilyet, és hangsúlyosabbá tesszük azokat az életünkben, tettünk pár lépést a minőség irányába.

Először is érdemes időt teremteni minőségi megnyilvánulásaink számára. Mindnyájunk életében vannak olyan tevékenységek, melyek nem fontosak és elhagyhatók, delegálhatók vagy korlátozhatók. Például: túl sok felszínes fecsegés, minőséget nem képviselő médiatartalmak megtekintése, unatkozás, pótcselekvések, egyes "robotpilóta üzemmódban" végrehajtható tevékenységek, csupán önös érdekeket kielégítő elfoglaltságok eltúlzott megjelenése. Mely tetteink lényegesebbek ezeknél? Szubjektív leszek. Bármilyen kapcsolatban pozitív hatást gyakorolni a másikra fontosabb, mint a saját komfortzónánk körbebarikádozása. Legyen az egy mosoly nyomán feltámadó öröm érzése vagy a zokogó gyermekünk megnyugtatása.

Szülőként különösen nagy lehetőségünk adódik arra, hogy minőséget vigyünk gyermekeinkkel való kapcsolatunkba. Nyitottságuk, befogadókészségük még majdnem maximális irányunkba. Jó ideig idealizálnak minket, a szavunk szent, a velünk való találkozások kincset érnek számukra. A családi közeg kiváló terep arra, hogy adjunk. Legyen szó akár az ételekről, melyeket eléjük helyezünk, az érzelmekről, melyeket velük megélünk, az erőről, melyet számukra képviselünk, a szokásokról, mely a jellemüket formálja. Kérdezzük meg tehát magunktól:

Mi az, amiben én egyedi, megismételhetetlen vagy egész egyszerűen jó vagyok? Kinek és mi módon tudnám ezt átadni úgy, hogy az a másikra pozitívan hasson? A válaszok alkalmazása talán hozzásegít egy olyan élethez, mely nagyobb elégedettséggel tölt el minket.

 

20190104_072142.jpg