Az élet olyan, mint az óriáskerék...

img-d2e088bda1e089bdc435310464502cd4-v.jpgAz élet folyamatos mozgás: dobog a szívünk, lélegzünk, működik az agyunk. A testünk rendíthetetlenül dolgozik. Amint megszűnik ezt tenni, leáll és meghalunk. Valahogyan a mindennapok is így működnek. Akkor élünk igazán, amikor mozgásban vagyunk. Itt nem a lótás-futásra, kapkodásra vagy a mókuskerékben való rohangálásra gondolok, inkább valami olyasféle mozgásra, ami beindít, motivál, visz előre. Ami belülről fakad és energetizál. Legyen az egy aktív alkotó folyamat, valami új dolog elsajátítása, egy feladat pontos elvégzése, egy teljes erőbedobást igénylő sporttevékenység, jövőbeni célok kitűzése, intenzív együttgondolkodás, felemelő élmények, szárnyaló érzések megélése, melyek által könnyedebbé válik a lét. Kinek-kinek a hozzá legközelebb álló. Szinte észre sem vesszük a munkát, melyet eközben végzünk, mert egy-egy ilyen folyamat természetesnek hat, akár a lélegzetvétel. De amint megszűnünk legbelsőbb önmagunkhoz kapcsolódni, hanyatlásnak indul az életünk. Amelyik virágot nem öntözzük, az elhervad. Egy ember lelke ilyen módon le tud kókadni. Mert amikor nem fölfelé visz az óriáskerék, akkor bizony elindul lefelé. Minden mozog: fejlődik vagy hanyatlik. A csúcsponton megállni, a katarzisban időzni, a flowban megragadni lehetetlenség. Az állandóan változó világban viszont mi döntjük el: lelkesen haladunk-e az utunkon vagy tévutakon vánszorgunk?