Gyermeki szabadság

Egy csecsemő még teljes valójában szabadnak születik. Szabadon mozoghat vagy adhat ki hangokat. Korlátai elsősorban abból adódnak, hogy szüksége van másokra, akik jelzéseire kompetensen reagálva segítenek neki gondoskodáshoz, táplálékhoz, ingerekhez jutni, nyugalmi állapotba kerülni. Babaként még torkaszakadtából ordíthat, kontrollálatlanul rugdosódhat, gátlások, maszkok és szerepek nélkül nyilvánulhat meg.

Az akarati viselkedés kialakulásával a környezet egyre fokozódó elvárásai is megjelennek. A totyogó szorosabb kereteket és élesebben meghúzott határokat kap, ami természetszerűleg a szabadságában való korlátozottságával is együtt jár. A különféle szülői kívánalmak, intézményi szabályok és kulturális normák betartása mellett e szabadság megélése továbbra is roppant fontos marad számukra. Hisz ez ad teret akár a felgyülemlett feszültségek levezetésének, a nap folyamán őket ért impulzusok, benyomások feldolgozásának, az elsajátított új ismeretek elmélyülésének, az érzelmek megélésének, személyiségük kibontakoztatásának, társas készségeik fejlődésének. Legyen szó akár egy fárasztó nap utáni kiadós hisztiről, őrjöngve rohangálásról, teli szájjal kacagásról, elmélyült alkotásról, kíváncsiskodó felfedezésről, ábrándozásról vagy játékos és kötetlen kapcsolódásról.

A mindennapok sűrű teendői közti apró hézagokat érdemes meghagyni nekik. Legyen ez a lopott idő csak az övék, csak a miénk!

img-945c09a8e772100c7c3a5e170989b23f-v.jpg