"Van mégis csillagfényű álomvilág"*...

Kislányként megfogadtam, hogy örökké őrizni fogom magamban a gyermeki énemet, és soha de soha sem leszek olyan felnőtt, akinek napjai csupán kötelezettségekből állnak. Rácsodálkozom majd a mindennapok szépségeire, felismerem csodáit. Kíváncsian kutatom majd az élet titkait, kifürkészem rejtett összefüggéseit. Lelkesen vetem bele magam azokba a tevékenységekbe, melyek számomra örömet okoznak. Elmélyülten lubickolok egy könyv vagy film jelentette tudás- vagy fantáziavilágban. Mindig felismerem majd az igazán lényeges dolgokat, ezekre fordítom a legtöbb időt és figyelmet. Táncolva-énekelve játszom el az életem a gyerekeimmel. Szívből fogok nevetni és lelkem mélyéből sírni. Tudom majd, mikor kell szabadon szárnyalnom, mikor néma csendben éreznem. Erős leszek és felelős, mindemellett derűs és könnyed.

Arra nem gondoltam, hogy rengeteg apró-cseprő teendőm lesz majd. Hogy egyszerre több fronton kell helyt állnom. Hogy túl sok lesz a zaj, kevés a csend. Hogy a heteket, napokat, órákat folyamatosan szerveznem kell. Hogy némely tevékenységemben nemhogy a maximumot, de olykor az optimumot sem sikerül elérnem. Hogy a katarzis nem mindig jön el. Hogy a kapcsolatok minőségének fenntartása nem magától értetődő dolog. Hogy a 24 órából álló nap játszi könnyedséggel betáblázható, főleg akkor, ha a régen örökkévalóságnak tűnő órák könyörtelen pergése folyamatos versenyfutásra kényszerít. Hogy mennyire el tud rejteni az "anyuka" maszk. Hogy az értelmiségi élet megteremtéséért keményen küzdeni kell. Hogy a legcsodálatosabb álmok megvalósulása nyomán, a szertefoszlók helyére újakat kell álmodnom.

Vajon sikerült-e megteremtenem az életet, melyről gyerekként ábrándoztam?  A keresztmetszeti kép nem mindig ezt mutatja. Többször, mint szeretném, a mérleg nyelve az önfeledtség helyett a kötelesség felé billen. Ám amíg képes vagyok szenvedéllyel megélni a kapcsolataimat, a hivatásomat, a szabadidőmet, addig töretlen hittel őrzöm szívemben a lángot, és afféle diadalittas Pán Péterként dacosan kiáltom a világnak: "Sohasem növök fel!"**

 kirandulas.png

Idézetek:

*Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek - dalszöveg

**J. M. Barrie: Pán Péter