Becézve szeretlek

A mi családunkban jellemző, hogy talán az átlagosnál gyakrabban szólítjuk különféle beceneveken egymást. Párként, majd egyre több gyermekes családként az aktuálisan használt megszólítási formulák velünk együtt változtak. Általában valamilyen spontán helyzet szülte őket és ha találóra sikeredtek, tovább éltek. Például totyogó korában Dorka ekképpen kezdte becézgetni a családtagjait: anya cin-cin, apa cin-cin, Gábor cin-cin, Zsuzsi mama cin-cin... Ekkor ragadtak rajta a Cin-cin, Cini és továbbfejlesztett változata: a Cinege nevek. A testvérek szintén gyakran illetik egymást különféle nevekkel - főleg, ha az igazit képtelenek kiejteni. Így lett az újszülött Veronika kis Piskóta-Miskóta, később Vanilika, majd Venszi, jelenleg pedig a Vevi nevet használjuk leginkább. Máskor a külső jegyek alapján adja magát egy-egy megszólítás. Például Kristóf kifejezetten hasonló megjelenésű, mint apukám, akit Istvánnak hívnak. Baba korában ezért ráragadtak a Pityó, Pityusz, Pityi becenevek. Sokáig sorolhatnám még a rengeteg megnevezést, melyek az évek alatt használatban voltak nálunk. Számomra nagy jelentőséggel bírnak ezek a kedves bece- és ragadványnevek. Egy-egy korszakot idéznek, szeretetteljesek, könnyedek és kapcsolódásaink eszközei. Ti hogyan szólítjátok egymást?received_2151393848464914.jpeg