Tökéletes vagy teljes élet?

20180501_112212.jpgTökéletes életre vágyunk. Olyanra, melyben csak szép és jó dolgok történnek. Mindenki egészséges és boldog. A napjaink élményekben gazdagok, kellemes kapcsolataink vannak és jól nézünk ki. Mint a reklámokban. Ha valami mégsem így sikerül - és lássuk be, nincs élő ember, akinek mindig minden összejön - elkeseredünk. Sok esetben másokat vagy önmagunkat okoljuk, esetleg külső körülményekben keressük a hibát. Néha találunk válaszokat, ám olykor ezek csak részben bizonyulnak kielégítőnek. Sokszor az az alapvetés félresiklott, mely szerint a jó élet fogalma egyenlő a problémamentességgel. Bevallom, hogy nekem is van még fejlődni valóm e téren.

A harmónia fogalma egy három kisgyereket nevelő családban új értelmet nyer. S bár vannak idillinek mondható pillanataink, a testvérek közötti erőpróbák folyamatosak. A vágyak és szükségletek harcai, a versengés és pozíciószerzés állandó feszültséget generál. Néha sírnak, máskor kiabálnak, veszekednek vagy próbálnak figyelmet szerezni, segítséget kérni. Volt idő, mikor azt éreztem, hogy én nem akarok így élni! Ez a hozzáállás nem sokat segített, ellenben azzal, mikor elkezdtem tudatosítani magamban, hogy a pozitív élmények hajkurászása és a negatív élmények elkerülése helyett szerencsésebb azok teljes körű elfogadása. Hálával gondolni életünk bizonyos aspektusaira, a nehézségekbe beleállni és megoldásokat találni, elvágyódás helyett a jelenre fókuszálni és ott megküzdeni. Ez az attitűd számomra gyümölcsözőbbnek tűnik a hétköznapokban.

Mivel életünk történéseinek csak bizonyos százaléka felett van kontrollunk, így a jó/rossz élmények közötti lavírozgatás sohasem hozhat teljes körű megnyugvást. Ha viszont képessé válunk meglovagolni az élet vadabb hullámait, az irányítás egyre inkább a kezünkbe kerül, és a lehetséges történések teljes skálájának elfogadása által sikeresebben, hatékonyabban tudjuk navigálni életünket.