Hogyan győzöd le a félelmet?

Néha észreveszem, hogy a gyermekeim nehezen tesznek meg néhány dolgot, mert félnek. Szerencsére általában ez a félelem gyengébb, mint a kíváncsiságuk, önállóság iránti igényük vagy játékos kedvük, így sikerül felülkerekedniük rajta. Bevallom, velem is többször előfordul, hogy bizonyos dolgoktól tartok és legszívesebben ilyenkor elkerülném az adott helyzetet. De nem teszem. Nem teszem, mert tudom, hogy tanulhatok, jó élményeket szerezhetek vagy fejlődhetek általa. Így extra erőfeszítéseket teszek és belevágok. Amikor látom, hogy a kicsik félnek, beszélgetünk arról, hogy bizony néha mindenki fél és konkrét történetet is mesélünk hozzá. Ezek a történetek általában oldják a feszültséget, mert kimondhatóvá, feldolgozhatóvá válnak az ő ijesztő érzéseik is. Máskor elég annyi, hogy a nagyobb testvér bátorságát látva a kisebb ráébred, hogy valójában nem veszélyes az adott szituáció. Néha úgy segítek átlendülni a bizonytalanságukon, hogy jelenlétemmel támogatom őket vagy elmondom, hogy pontosan mit is kellene cselekedniük, így adva kereteket számukra. Kifejezetten hangsúlyos a családunkban ez a témakör. Gyakran ki szoktuk fejteni, hogy egyáltalán nem baj, ha valaki fél. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki legyőzi! Fontosnak tartom, hogy félelmeik miatt - természetesen nem a valós vészhelyzetekre gondolok - ne fújjanak visszavonulót. A komfortzónájukból való kimerészkedés legyen bár kockázatos, de éppoly érdekes és izgalmas. Új tapasztalatokhoz juttat, magabiztosabbá tesz, örömet okoz. Megkérdeztem őket: "Hogyan szoktátok legyőzni a félelmeteket?" Kristóf ökölbe szorítva a kezecskéjét fenyegetően hadonászni kezdett miközben mérges hangokat adott ki. Veronika: "Na elég legyen! Most már nem félek!" - dobbantott a lábával. "Ezt magadnak szoktad mondani?" "Igen!" Dorka az óvodai számonkéréstől szokott tartani, az ő válasza ez: "Odamegyek, megmondom, hogy igazából nem én voltam és elmondom a másik gyerek nevét." A félelem kezelhető adagokban természetes és elfogadható érzés, mely motivál, erősebbé tesz, árnyalja az élményeket. Letagadás helyett vállaljuk fel, elnyomás helyett engedjük megélni. Viszont ha hagyjuk, könnyen átveszi az irányítást az életünk, a gyermekeink élete fölött. Az elkerülés korlátoz, közösségektől, lehetőségektől és eseményektől foszt meg. Példamutatásunkkal segíthetjük őket, győzzük le együtt a félelmet! 20170219_170837.jpg