Az anyaság szabadság, az anyaság rabság

A gyerekek valamit elkaptak az oviban: egy hét pihenő nekik, egy hét szobafogság nekem. Azt leszögezném, hogy nagyon szeretek velük lenni, viszont van az a szintje a bezártságnak, amit már kisebb kimenőkkel is nehezen tolerálok. Ilyenkor az anyaság hozadékaként a saját otthonom rabjává válok.

Mert az anyaság rabság. Nem mehetek el bármikor otthonról. Nem lehetek egyedül, ha arra vágyom. Még betegen sem nyomhatom egész nap az ágyat, könyvet olvasgatva, meleg teát kortyolgatva. Ha a gyermekem éhes, megetetem, ha álmos, lefektetem, ha kér valamit odaadom. Mert az anyaság szolgaság. Segítek neki, ugyanis legyen bármennyire önálló, még nem képes egy napjának összes teendőjét egyedül végrehajtani. Záporozó feladataim közepette igyekszem a belső és külső rend megtartására. Anyupipőkeként válogatom szét az élet hasznos magvait az ocsútól, hogy az igazán fontos dolgok szárba szökkenhessenek. Mert az anyaság önfegyelem. Türelemmel kell várni a gyümölcsök érését. Követem csemetéim fejlődését, szem előtt tartom testi-lelki egészségüket, irányítom az életüket. Mert az anyaság felelősség. Érzem a súlyát, érzem a terhét. Teszek értük és adok magamból. A közös élményekbe beleélem magam, az örömükben én is kiteljesedem, a tapasztalataik által gazdagodom. Mert az anyaság önmeghaladás. Általuk nagyobb önismeretre teszek szert, fejlődöm, új képességeket, ismereteket tanulok, bölcsebbé és hitelesebbé válok. Mert az anyaság bizonyosság. A kétségek szertefoszlanak, hiszen a legfontosabb kérdések már megválaszoltattak. Ez erőt és nyugalmat ad ahhoz, hogy szenvedéllyel belevethessük magunkat ebbe a szeretetteljes kapcsolatba. Mert az anyaság önfeledtség. Amikor feloldódunk egymásban és csak a pillanat létezik. A boldogság hullámaiban megmártózva áhítattal csodáljuk az öröklét mélységeit. Mert az anyaság a legnagyobb ajándék!20180124_083157_1.jpg