Kisgyermekes anyák klubja

Hetedik éve vagyok itthon a sorozatban születő gyermekeimmel. Ennyi éve vagyok tagja a klubnak. A kisgyermekes anyák klubja egy olyan zárt csoport, melybe belépni kizárólag a beavatottaknak, a gyermekkel rendelkező újdonsült anyáknak lehetséges. Titkos szövetség ez. Tagjai finom mosollyal köszöntik egymást babakocsi tologatás közben. Az utcán járnak-kelnek, mégis észrevétlenek. Babáik édes pofija, gügyögő hangja, kiflit szorongató kezecskéje rejti el őket. Szinte láthatatlanok. A többi ember sokfélét gondol róluk: könnyű dolguk van, csak otthon vannak, mindenre van idejük, unalmasak a napjaik, életük legszebb időszakát élik… A társadalom nagyra értékeli őket, a társadalom lenézi őket. Gyermekeik pihe-puha kezecskéinek szorításában, édes rabságban csónakáznak az elfolyó idő áramlatain. Néha azt sem tudják milyen nap vagy milyen hónap van. Arra azonban mindig emlékeznek, hogy hány kakis pelust cseréltek ki aznap. Ruháik inkább praktikusak, mint alkalmiak. Néha egy kis büfi vagy tejfolt, maszat vagy egy kóbor matrica fedezhető fel rajtuk a legnagyobb körültekintés ellenére is. Sminket csak néha dobnak fel. Cipőjük lapos, hogy könnyen utolérjék motorjukkal a kereszteződés felé száguldó kicsinyüket. Hajukat összekötve hordják, hogy az apró babaujjakra ne csavarodhassanak fel a hajszálak. Körmük rövid, mert így egyszerűen kikaphatják a félrenyelt falatot gyermekük torkából. Gyülekező helyük a játszótér. Fő szórakozásuk a gyermekeikkel kapcsolatos információk cseréje. Sokakban viszolygást keltenek: „Én sohasem leszek ilyen!” – gondolják róluk. Sokakban vágyakozást keltenek: „Bárcsak a helyükben lehetnék!” Tennivalóik között az alábbiak szerepelnek: főzés, mosás, takarítás, pakolás és pakolás, öltöztetés, etetés, altatás. A fotókon gyermekeik szerepelnek, ők csupán a hátteret biztosítják. De van egy titkuk, amit nem igazán lehet szavakba önteni. Csak ők tudják, csak ők érzik. Érzik, mikor babájuk pillái szoptatás közben elnehezülnek. Érzik, mikor csöpp babakezek lágyan körbeölelik őket. Érzik, mikor zokogó kis testek az ölükben megnyugszanak.  A titok tágra nyílt szemecskékben, kis lélegzetvételekben, apró szívdobbanásokban, puszikban és simogatásokban rejtőzik. Csak ők láthatják, tapinthatják, hallhatják és lélegezhetik nap mint nap a babaillatú boldogságot. Ők mi vagyunk! Statiszták vagyunk, beavatottak vagyunk, szolgák és kiválasztottak. Anyák vagyunk! Ez most a gyermekeink ideje, de eljön még a mi időnk!20170722_153913.jpg