Jobb félni, mint megijedni?

A világban csodálatos dolgok történnek. A világban szörnyű dolgok történnek. Minden szülő szeretné, hogy a gyermekével semmi szörnyű ne történjen, de sok csodálatos. Óvjuk őket, féltjük őket. Néha túlóvjuk és túlféltjük. Aggodalmainkból pedig levonják a következtetést: Ez a világ borzalmas, félek! A biztonságos burok szűkül, szorítja és ő  szorong. Vagy egyedül vagy velünk. Új dolgokat felfedezni nem mer. Kint pedig nagyszerű élmények várják.

Mikor megszületett az első gyermekem, tudatosan felülvizsgáltam minden egyes helyzetet, így döntöttem el, hogy mit engedek meg és mit nem. Azt is elhatároztam, hogy figyelni fogok a mondataimra, az üzeneteimre, annak érdekében, hogy ne keltsek felesleges rossz érzéseket benne. Eleinte nagyon komoly odafigyelést kívánt a folyamat, később viszont már természetessé vált. Mondatok, melyeket sohasem hallhattak a gyermekeim tőlem:

Balesetekkel, betegségekkel való ijesztgetés:

"Le fogsz esni és eltöröd a lábad!" "Elüt az autó!" "Felfázol/megfájdul a torkod/meg fogsz fázni!"

Önbizalmat romboló mondatok:

"Te nem vagy elég nagy/okos/ügyes ehhez!" "Úgysem fog sikerülni!" "De gyáva/félős nyuszi/ügyetlen vagy!"

Negatív általánosítások:

"Mindig elrontod!" "Neked semmi sem megy!"

Kritika a gyerek jelenlétében:

"Ez a gyerek nagyon ügyetlen, folyton csetlik-botlik!"

Negatív címkék:

"Szerencsétlen vagy!"

 

Ezek helyett természetesen érdemes felhívni a figyelmét a veszélyekre és a kockázatokra és nagyon fontos valamilyen cselekvési javaslatot ajánlani, hogy elkerülhesse ezeket a helyzeteket illetve megoldhassa a problémákat.img-39754f8c9250fbd1c23354807d77c16a-v.jpg

Biztathatjuk, ha hisszük, hogy sikerülni fog neki az adott cselekvés:

"Hajrá! Sikerülni fog!"

Támogathatjuk:

"Gyere, fogd meg a kezem, úgy biztosan menni fog!" "Próbáld újra!"

Adhatunk információt:

"Az autók nagyon gyorsan haladnak, lassan tudnak lefékezni. Ha fogod a kezem és együtt megyünk át a zebrán tudok rád vigyázni. Így biztonságos."

"Ha náthás vagy, jót tesz a torkodnak, ha meleg folyadékot iszol."

Korábbi sikereire emlékeztethetjük:

"Emlékszel? A múltkor mennyire élvezted, mikor lecsúsztál az óriáscsúszdán?"

Játékosan oldhatjuk a feszültségét:

"Ez egy bátorságpróba!"

Kérdésekkel meggyőződhetünk, hogy biztos-e magában:

"Úgy érzed, hogy képes vagy rá?" "Biztonságban érzed magad? Akkor mehetsz!" (Ha mi, szülőként nem bírjuk a "veszélyes" mutatványt, jobb, ha nem nézzük, mint ha jajgatunk közben. Utóbbi ugyanis növeli a kockázatot.)

Közöljük vele, hogy bízunk a fejlődésében:

"Egyre jobban csinálod!"

Mondjunk róla jókat a háta mögött:

"Sokat fejlődött, már képes arra is..."

Szárnyaik lekötözése helyett, adjunk nekik térképet az útra! Őrizzük hitüket, kötözzük a sebeiket, mert egyszer nélkülünk kapnak majd szárnyra!image-0-02-05-255c2b20b179b293beb20c7381a5ffabaffd6207ec916c3935f488b53ebf2589-v.jpg