Csíííz!

A családi fényképalbumokról

Kétféle családi fényképalbumunk van. Az egyik fényképezőgéppel készült, a másikat az elménk fotózta.

Az előbbiben olyan momentumok vannak megörökítve, melyekről az akkori jelen pillanatban már tudtuk, szeretnénk megőrizni őket, mert fontosak számunkra. Cuki baba képek, fejlődési állomások, "ilyenek vagyunk" fotók, kiemelt események: születésnapok, karácsonyok, kirándulások, ovis ünnepségek, családi összejövetelek. Ezek a képek kicsit beállítottak, kicsit kozmetikázottak, kicsit műviek és szinte mindig vidámak. Ennek ellenére szeretettel és örömmel nézegetem őket minden év vége felé vagy épp, mikor eszembe jut nosztalgiázni. Elfelejtett emlékeket idéznek fel, segítenek kicsit a múltba révedni.

A második album képei között olyan események lenyomatai szerepelnek, melyekről az adott pillanatban még csak nem is sejtettük, hogy örökre hozzánk tapadnak. Mindhárom várandósságom nagy részletességgel, szülésélményeim, ébren töltött éjszakák, érzelmekkel átitatott történések valamint az összes komolyabb gyerekbetegség és baleset. Küzdelmek, vereségek és győzelmek. Az élet rögzítette őket és őrzi talán a halálomig. Persze ebben az albumban is vannak még új élmények, szokatlan helyek, első események, szeretetteljes pillanatok, jó érzések, kellemes hangulatok és sok-sok játék, bohóckodás. Helyet kap jó és rossz. Színes-szagos, szenvedős és szenvedélyes, mint az életünk. Ezt a gyűjteményt sokkal jobban szeretem.

Egy dolgot viszont nem szeretek: egy fontos esemény sodrását megakasztani, egy kiemelt pillanat átélését porba tiporni egy jó kép kedvéért. Nem hiszem, hogy megéri elvenni gyermekünktől az ajándék bontásnak örömét egy csíííz miatt. Nem hiszem, hogy megéri 10 szelfit csinálni a kicsivel, miközben ő épp élvezné a rég várt programot. Nem hiszem, hogy jó, ha arra tanítjuk, a beállított műmosoly fontosabb, mint a hitelesen megélt élet. Ettől függetlenül a csíííznek is megvan a helye, például itt:20171228_093536_1.jpg