Rémálom

Amikor anyává váltam, volt egy rendszeresen visszatérő álom-témám. Ezekben a borzalmas rémálmokban újra és újra valamilyen külső körülmény akadályozott meg abban, hogy a kisbabámról gondoskodhassam. Éber állapotomban is olykor fellángoltak ezek a félelmek, elsősorban a kizárólagos anyatejes táplálás idején, az első hat hónapban, amikor még minden tekintetben függ egy csecsemő az édesanyjától. Hiszen bármikor előfordulhatott volna, hogy balesetet szenvedek, elájulok vagy súlyos allergiás reakció miatt képtelen lettem volna ellátni a gyermekeimet. Voltak ilyen cseppet sem irreális félelmeim, mikor egyedül voltam velük. Jöhet egy vírus, egy ügyetlen mozdulat vagy egy darázscsípés. Attól fogva, hogy anya lettem, nem csak magamért, de értük is éltem, és ők általam is éltek. Nem kockáztathattam, megtanultam még jobban vigyázni magamra, az egészségemre. Már amennyire ez tőlem függött.

Pár nappal ezelőtt tragédia történt. Azt hiszem, minden édesanya rémálmainak legmélyebb bugyraiban, több tonnás sírkövek alá van temetve egy ilyen eshetőség. Három ikerbaba veszítette el az édesanyját. Írhatnék, de a betűk kevesek, és a könnyek is. Inkább megölelem a gyermekeimet.20160229_145343.jpg