Eltörik vagy ép marad? 1. rész

Dorka asztalán sorakozik néhány porcelánból készült figura. Kristófnak megtetszettek, játszani szeretett volna velük. Legfőképpen a csillogó királylány keltette fel az érdeklődését. Nyöszörgött, felé mutogatott: "Azt, azt'! Dorka viszont féltette őket a kicsitől. "Nem! Ezek nekem szép emlékek. A cicásat anyával vettük." Kis könyörgés után viszont megesett a szíve a kistesón. "Ezt a zsiráfosat megnézheted, ezt az óvodából kaptam." Óvatosan az öcsi kezébe adta és a szőnyeg felé terelte vele. Ha netán leejtené, a puha szőnyeg megvédi a törékeny állatkát. Dorka is finoman megfogta két kincsét és gyengéden játszani kezdett velük.

20171124_084339.jpgErről az egész jelenetről egy történet jutott eszembe, mely porcelánfigurák helyett sérülékeny lelkű emberekről szól. Rólunk, akik bántunk és bántódunk. Akik sértünk és sérülünk, darabokra hullunk és összeomlunk. Akik ezáltal olykor végérvényesen és visszafordíthatatlanul átformálódunk. Talán minden egyes emberre hatalmas, piros, nyomtatott betűkkel rá kellene írni "TÖRÉKENY". Talán jobban óvnánk egymást. Főként a legártatlanabbakat, a gyermekeinket.

De mitől is kellene pontosan védenünk a gyermeket?

1. A negatív címkéktől. A "Buta, rossz, rendetlen... vagy" típusú állítások beégnek a tudatába és akár egy életre gúzsba kötik a gondolkodását. Főleg akkor, ha olyan személytől hallja rendszeresen, akikhez szoros érzelmi kötelék fűzi. A kijelentés megkérdőjelezhetetlen és végérvényes hiedelemmé formálódik, mely kiindulópontja lesz minden további elképzelésének. Önbeteljesítő jóslatként tudattalanul determinálja a jövőjét.

2. A vádaskodástól, a felelősség áthárításától. "Ez miattad történt, mert nem akartad ezt meg ezt tenni..." A gyermek alapvetően igazodik azokhoz a keretekhez, szabályokhoz, amiket a szülei, a felnőttek állítanak neki. Ezek meghatározása, a gyermek igényeihez, életkorához igazítása és betartatása szülői feladatkör. A korlátlan döntési szabadság túl nagy terhet ró a gyermekre, nem várhatjuk el, hogy felelősséget vállaljon a hétköznapi események koordinálása felett, hisz kognitív képességei okán valójában át sem látja őket.

3. A hibáztatástól. "A te hibád, hogy rosszul érzem magam!" A bennünk keletkező rossz érzésekért egyedül mi magunk felelünk, hisz csak nekünk áll módunkban azokat módosítani egy magasabb tudatossági szint elérése által. A reagálás szabadságának kulcsa a mi kezünkben van.

4. A negatív érzelmek korlátlan kifejezésétől. A gyerekben félelmet kelt a harag és a szomorúság artikulálatlan kifejezése, a felnőttek tartós negatív állapotai szorongást válthatnak ki benne.

5. A korlátok, keretek hiányától. A gyermeket megijeszti a légüres térben való lebegés, ha nem érzi szülei óvó-védő karjának ölelését. Ha mindent szabad és mindenben ő dönt, nagyon egyedül érezheti magát.

6. A túl sok elvárástól, melyekkel azt üzenjük neki: "Másnak kellene lenned. Nem vagy elég jó!" A létezés jogosultságának érzésétől fosztjuk meg, saját személyiségének integritása kérdőjeleződik meg ezáltal.

7. A túlzott kontrolltól. A túl szigorú szabályozás és időbeosztás önállótlansághoz, boldogtalansághoz és a tehetetlenség érzéséhez vezet.

8. A testi fenyítéstől. Magyarországon törvény tiltja a "Dádá" minden formáját! A pofon, a fenekelés és társai a kiszolgáltatottság érzését keltik és lelki sérüléseket (is) okoznak!

De mi, szülők is emberek vagyunk. Meggondolatlanságból, megszokásból negatívan reagálunk, zsákutcákba kanyarodunk. Néha egyszerűen csak nem jut eszünkbe, mit is tehetnénk másképp, hogyan fogalmazhatnánk máshogyan. A folytatásban arról lesz szó, hogy miként valósítható meg egy pozitív, őszinte, hiteles kapcsolódás a gyermekhez.

Ha esetleg valami kimaradt a felsorolásb20171124_084239.jpgól... Hozzászólásban írjátok meg, ti hogyan óvjátok a gyermekeiteket!

Vigyázzunk rájuk, lágyan öleljük körbe őket, hogy ne törjenek! Csillogó szemű királylányokként és királyfikként élhessenek!