Anyupszi előad 2016. 06. 25 Kismamák napja

Anya leszel! I.rész

Az anyaságra készülődve egyre inkább a kismamák érdeklődésének fókuszába kerülnek a várandóssággal, szüléssel, babagondozással kapcsolatos kérdések. Könyveket, szórólapokat olvasunk, filmeket, TV műsorokat tekintünk meg a témában. Kisgyermekes ismerőseinktől, édesanyánktól, anyósunktól érdeklődünk, hogy mit hogyan kell csinálni. Rengeteg információt begyűjtünk, és ezek alapján elképzeljük, hogy milyen édesanyák szeretnénk lenni illetve milyenek nem. Sok esetben találkozunk azonban egymásnak ellentmondó információkkal. Előadásomban felvázolom, hogy mi a pszichológia aktuális álláspontja bizonyos konkrét kérdésekben, hogyan segítsük kisbabánk egészséges lelki fejlődését. Előre szeretném jelezni, hogy valójában a tudományon belül sincs konszenzus, most kicsit az én szemüvegemen keresztül fogtok látni, de a döntés szabadsága természetesen megmarad nektek, kedves kismamák!

Aki már elkezdett kutakodni a témában, nagy valószínűséggel találkozott a „kötődő nevelés” fogalmával. Ez egy olyan nevelési stílus, melynek eredményeképpen gyermekünk biztonságban érzi magát az anya-gyerek kapcsolatban, egyéb kapcsolataiban, a világban.  Ekkor alapozzuk meg az önbizalmát. Hogyan nevelhetünk biztonságosan kötődő gyermeket? A válasz röviden: szeretettel és empátiával. No de nézzük, hogy konkrét kérdésekben mitévők legyünk! Igyekszem csupán a pszichológia szemszögéből elemezni a helyzeteket.

A kisbabára a fogantatástól kezdve hatással vannak édesanyja érzelmi állapotai és a pocaklakóval már különböző módokon fel lehet venni a kapcsolatot. Simogatással, énekléssel, képekkel üzenhetjük neki apukájával együtt, hogy szeretjük és várjuk. Bármilyen módon, mely nem én-idegen számunkra. Érdemes megragadni ezt a kezdeti lehetőséget a későbbi találkozás előkészítésére. Számos kutatás illetve a gyakorlatban az anya-magzat kapcsolatanalízis foglalkozik mélyebben az anya és magzata között létrejövő kapcsolat jelentőségével. Aztán lassacskán elérkezik a szülés/születés ideje.

Miért fontos, hogy kisbaba a születése után édesanyjával maradhasson? 9 hónapig lakik a baba édesanyja pocakjában. Sok szó esik a szülésről a nők szemszögéből, a babákéból kevesebb. A születés a legtöbb baba számára az első trauma. Elveszíti a biztonságos anyaméhet, ahol nem voltak szükségletei, az ismerős közeget, ahol a lehető legközelebb volt édesanyjához. Egy idegen, hideg, zajos világba kerül, ahol édesanyja hangja, testközelsége jelenti számára a legnagyobb biztonságot. Különösen kiemelt jelentőségű közvetlenül a születés utáni szenzitív időszak, melyet „aranyórának” neveznek. Az egymásra találás intenzív élménye a még éber babának megadja a folytonosság érzését. Ráeszmél anyjának létezésére, úgy ahogyan eddig nem tapasztalta. A bőrkontaktus, a szoptatás megkezdése a lelki előnyök mellett számos egyéb jótékony hatással bír. A szoptatás során termelődő oxitocin hormon többek között elősegíti az anyai kötődést, serkenti a gondoskodó magatartást.

A szoptatás a kötődő nevelés egyik alappillére. Amellett, hogy az anyatej a lehető legjobb és legintelligensebb táplálék, anyai érintésekkel, meghitt pillanatokkal jár együtt. Az igény szerinti szoptatás biztosítja a kezdeti időszakban az optimális tejtermelést illetve a baba igényeinek kielégítését. Az első 6 hétben semmiképpen se zavarjuk ezt meg cumi adásával, mert az könnyen cumizavart eredményezhet.

Az együttalvás a második pillér. A testközelség megőrzése az éretlen keringésű baba szempontjából a legbiztonságosabb megoldás a kezdeti időszakban. Az ember utódja a legvédtelenebb az emlősök között, a baba az őt védelmező felnőttek és az önmaga közötti távolság minimalizálására van beállítódva, ez evolúciós örökségünk.

A harmadik pillér a hordozás. Az anyaméhre emlékeztető hordozóeszközben a kicsik biztonságban érzik magukat. A ringó mozgás, a zajok, a melegség, az anyai kéz simogatása kellemes méhen belüli élményeket idéz fel bennük, könnyen megnyugszanak, elalszanak.

Alapvetően azt szokták mondani, hogy a baba életének első három hónapját igyekezzük olyanná tenni, mintha még az anyaméhben lenne. Ugyanis az embercsecsemő relatív koraszülöttnek számít. Ez természetesen eléggé megterhelő az anya számára, de érdemes a baba szempontjait is mérlegelni. Előbb-utóbb egyre többet le lehet majd tenni, hogy felfedezze a világot, érdeklődése folyamatosan élénkül majd. A kisbaba lelki szükségletei éppoly fontosak, mit a testiek. Nem lehet elkényeztetni. Sírással kommunikál, amit komolyan kell vennünk, hisz más módja nincs önmaga kifejezésére. Még egy felnőtt embernek is jól esik a gondoskodás, ha fáradt, ha fájdalmak gyötrik, ha fél. A babának nincsenek eszközei önmaga megnyugtatására, ezt tőlünk fogja megtanulni az évek során. Merjük babusgatni, igény szerint szoptatni, még ha olykor nagyon fárasztó is megtennünk. Kis empátiával rögvest nézőpontot válthatunk, és könnyen felismerhetjük, hogy szenvedése valós. Zárójelben jegyzem meg, hogy bizonyos életkoron túl, azonban figyelnünk kell arra, hogy a kötődés, ne váljon kötéssé, azaz képesek legyünk majd elengedni gyermekünket.

De mi van akkor, ha gyermekünk szereti a babakocsit vagy a kiságyát? Esetleg rettentő fájdalmak gyötörnek az egész napos cipeléstől vagy épp a nők azon 2%-ához tartozom, akik tényleg nem tudnak szoptatni? Ami rossz nekünk, az a babánknak is rossz, hisz érzelmi állapotainkra érzékenyen reagál. Ha valami kellemetlen, változtassunk vagy kérjünk segítséget (apától, rokonoktól illetve szakemberektől: hordozási illetve szoptatási tanácsadótól, orvostól, védőnőtől, pszichológustól). A lényeg, hogy szívvel-lélekkel igyekezzünk babánkkal lenni, mert nem csupán a szokásainktól fog biztonságosan kötődni, hanem a közösen megélt, szeretetteljes pillanatoktól. Jó, ha vannak elveink, határozott döntéseket hozunk, de a körülmények függvényében legyünk képesek módosítani azokon. Törekedjünk arra, hogy szuper anyák legyünk, de már Winnicott is megmondta, hogy az is rendben van, ha „elég jó anyák” leszünk.  Az anyává válás is egy tanulási folyamat, mindannyian követünk el hibákat. Legyünk türelmesek önmagunkkal és tartsunk ki! Egyetlen mondatban minden benne van, amiről beszéltem: Szeresd a babád és hallgass a szívedre!