Hisztimanó és a gyerekek

hiszti.jpgDorkához képest Veronikánál később kezdődött a dackorszak, ugyanis második életéve betöltéséhez közeledve ismerhettük meg a kisebbik leányzó hisztimanóját. Veronika manója akkor bukkan fel, ha a kicsi valamilyen – számára fontos – cselekvés végrehajtásában akadályoztatva van. Esetleg ha nem tudja megfelelően kifejezni magát és környezete nem képes az általa mondott szótöredékekből és egyéb non-verbális jelzésekből tűréshatáron belüli időtartam alatt kikövetkeztetni az ő szíve vágyát. Akkor is beköszönhet, ha nagyon fáradt, és semmihez sincs kedve, semmi sem tetszik neki. Ez a Verus-féle hisztimanó nagyon diszkrét kis lény: még sohasem kényszerítette Veronikát földön fetrengésre, mások ütlegelésére, tárgyak megrongálására. Csak végső esetben bukkan föl, ha már Venszi úgy érzi, minden veszni látszik. Ilyenkor sír, hevesen a fejét csóválja, csöpp végtagjaival kalimpál. Picit hagyni kell, majd egész hamar felajánlani számára egy meleg ölelést és közölni vele, hogy érthető és elfogadható a düh, elkeseredettség, szomorúság, amit érez. Általában ekkorra hisztimanó már dolga végeztével odébb is áll.

 

Ám Dorka hisztimanója sokkal intenzívebb lény. Őt Dorci másfél éves korában volt szerencsénk megismerni és nagy tanítómesterünkké vált. Először szinte ijesztő volt a jelenléte, ugyanis extrémebb esetekben Dorkát a földre tiporta, és húzta-rázta, olykor fájdalmat is okozva neki. Eléggé hosszasan tombolt és makacsan kitartott. Mikor kimerítette a kicsi lányt, akkor Dorka nagy nehezen képes volt újra közeledni és elfogadni a megnyugtatást. Apa és anya azt vallja, hogy a gyerekek akaratát hagyni kell érvényesülni, ezáltal őrizni azt az akaraterőt bennük, mely későbbi céljaik megvalósításához, lényük kibontakoztatásához szükséges. Ezért dönthetnek, kívánhatnak, végrehajthatják, amit elterveztek, kivéve, ha veszélyes a dolog vagy a másik ember akarata csorbul. Ehhez még hozzátartozik egyfajta szubjektív igazságosság, egyenlőség elv is, mely szerint a család minden tagjának érdeke ugyanolyan mértékben legyen szem előtt tartva. A gyerekek mozgástere nagy, de határok övezik, ami természetesen a határok áthágásának vágyát is magával hozza. Ha a gyerkőc beleütközik egy NEM-be addig rángatja, cibálja, míg kiderül, hogy elég erős-e a fal vagy esetleg áthágható. Bár Dorkának meglehetősen nagy volt a játszótere, a szélein lévő kerítéseket nehezen tudta – erős, érzékeny és érzelemgazdag kis egyéniség lévén – elfogadni. Ha szembe találta magát egy akadállyal, hisztimanó által már-már kifordítva önmagából üvöltötte: "De AKAROM!". Tiszteletreméltó erőt mutatva küzdött, ám ezt a fajta harcmodort szülei nem kívánták megerősíteni, így hisztimanó szilárd falakat talált. Az intenzív érzelemkifejezés mintegy szelepként kiengedi a belső feszültségeket, Dorka engedélyt kapott érzelmei megélésére, mely energiák így nem huzalozódnak át pszichés vagy testi betegségek csatornáiba. Akaratának érvényesülése továbbra is lehetséges, és ami látszólag nehézkesnek tűnik, azt nem hisztimanó, hanem kompromisszumkeresés, kreatív ötletelés és átkeretezés segítségével igyekszik anya, apa, Dorci és Venszi megoldani. A szülői példamutatás eredménye is, hogy Dorkának szava járásává vált: "Támadt egy jó ötletem! (akadályba ütközés, nehéz helyzetek kapcsán), illetve gyakran fordítja át a látszólag rossz, kudarcos eseményt pozitívvá: "Nem baj anya, ebből még valami jó sül ki." Mi több, tényleg felismeri a történés hasznosságát és értékeli azt! Tehát Dorka négy éves korára hisztimanója kissé lecsitult, de néha még eljön vendégségbe, mint régi ismerős, csak hogy el ne felejtsük az erejét. De ez így van jól.

20141223_091138_0.jpg