Viszlát, viszlát ujjszopizás!

20150525_154657.jpgDorka, még mielőtt betöltötte volna negyedik életévét, nagy elhatározásra jutott. "Anya, most a cumizásról szokok le." – jelentette ki. Anyát kissé meglepte ez a korai szándék, mivel Dorka nagyon sokat szopizta még az ujját. Megnyugtatta, örömét lelte benne. Őszintén szólva kezdetben kissé kételkedett, hogy Dorcika alvásnál mellőzni tudja majd ujjacskáját. Próba, szerencse. Anya és apa támogatták döntését. Dorka elhatározása erős volt, de sajnos kis ujja folyton a szájához keveredett, amit szülei figyelmeztetésére kivett onnan. Az élet viszont egy roppant egyszerű megoldást kínált az elhagyni kívánt szokás tudatosítására. Ez idő tájt Dorci körme pont a hüvelykujján kissé beszakadt, s kérte annak leragasztását. Így bármikor cumizni szeretett volna, a tapasz "megálljt" jelzett számára. Kezdeti lelkesedését megerősítendő anya kitalálta, hogy egy-egy csillag járjon jutalomképpen (ha nem kapta be az ujját meghatározott időintervallumban), miket ha kigyűjt, valamilyen meglepetésben részesül. Apa az "Aranyhaj" című mese megtekintését helyezte kilátásba Dorka igyekezetének elismeréséül. A csillagok pedig egyre csak szaporodtak, mígnem a kicsi lány elnyerte méltó jutalmát. Ám az igazi ajándék az volt, hogy megtapasztalhatta akaratának erejét, kitartásának gyümölcsét, melyért folyamatosan záporoztak rá a dicséretek. Nagy küzdelem volt számára. Ha a tapasz elfelejtődött, ő szólt: "Anya ragaszd be, hogy ne szopizzam!" Kezdetben feszültebb volt, hisztimanó gyakrabban rátalált, szülei megnyugtatását jobban igényelte. Ám önmagába vetett hite egy pillanatra sem ingott meg, nem bizonytalanodott el, végig kitartott elhatározása mellett. Ez a több mint 30 napos leszokási folyamat azóta is tart. Dorka az ujját már nem szopizza, de kéri, hogy anya-apa letapassza.