Mindent a helyére!

A két káosz teremtő kishölgy estére alaposan felforgatja a lakást. Éppen ezért a fürdést követő napirendi pont a rendrakás. Veronikától – életkora okán – nemigen lehet hatékony feladatvégzést elvárni, viszont Dorkát könnyen lázba lehet hozni jutalmazással illetve versengésre buzdítással. "Rendrakás gyerekek! Mindent a helyére!" – szól anya és ő is hozzálát a rumli felszámolásához. "Mi egy csapatban legyünk." – jelenti ki Dorka, és igaza van, hisz együtt jobban megy a munka. Tehát a kezdő felállás a következő: Dorka és anya egy csapatban, Veronika a másikban. Kiegyenlítetlen erőviszonyok közepette kezdődik a küzdelem. A másik csapat létszámhiányából adódó hátrányát a motiválatlanság tetézi. Míg ugyanis Dorka a kártyákat szedegeti, anya a pónikat pakolja, Veronika – cseppet sem zavartatva magát – egy babával játszik. "Az kapja apától a dupla puszit, aki a legügyesebben pakol. Veronikám, te is pakolj!" – biztatja anya a Kicsit, aki erre füle botját sem mozdítja. Dorka is elkalandozik tevékenykedés közben, mire anya sajnálkozva szól: "Hű Dorcikám, így nem biztos, hogy nyersz." "De, de!" – ellenkezik Dorka és lázas ügyködésbe fog. "Babákat a babákhoz, legót a legós dobozba, építőkockát a többi kockához." – kommentálja anya az eseményeket, ha netalántá20150304_194552.jpgn Venszike is fel kívánná venni a ritmust. Mindennek megvan a helye, és ezt a rendszert szerencsére Dorka is megtanulta. A szisztéma előnye nem csapán a dolgok összepakolásánál, de az előkerítésüknél is érezhető. Verus tovább játszik. Dorka elteszi az utolsó plüssállatot: "ÉN lettem az első!" – lelkendezik és szalad apához a dupla pusziért. Ilyenkor anya már nem annyira csapattag, egyedül Dorka szokott a rendrakási verseny győzteseként kikerülni minden egyes este. Elégedetten zsebeli be a jutalmat, melyért – lássuk be – tisztességesen megdolgozott. Anya sem marad díjazás nélkül, hisz egy szép, rendezett szobában gyönyörködhet.