A kórház-sztori 3. fejezet

Az immunológiai osztály egyik szobájában töltötték a péntek éjszakát. A hely sajátossága, hogy mindkét szomszédos szoba irányába üvegfalak találhatók, melyeket egy-egy hatalmas macikás sötétítő függöny fed. A jobbra eső szobában egész éjjelre bekapcsolva hagyták a TV-t. Az átszűrődő villódzó fények gyakran felébresztették Veronikát, aki ezen kívül a gumilepedőt és a kevéske férőhelyet is reklamálta. Ehhez jött még némi pocakfájás és fogzással kapcsolatos panaszok. Szerencsére a legjobb altatómódszere – ami még mindig a szopizás – lazán átsegítette az éjszaka kihívásain.

Elérkezett  a másnap. Kimentek a mosdóba, ahol egy kuka is megtalálható volt. Anya határozott hangon, komolyan a szemébe nézve közölte Veronival, hogy a kukához ne nyúljon, helyette inkább preferálja az ajtón kopogós játékot. De a dackorszakot nem lehet elég korán kezdeni, természetesen a tiltott zónával való ismerkedés, a határok próbálgatása izgalmasabb a puszta szabálykövetésnél. Veronika rögvest a kórházi szeméttárolóhoz nyúlt. Anya szigorúan rászólt: -"Tilos! Nagyon koszos! Nem szabad hozzányúlni!" Szappanos kézmosás. Bent, a szobában szintén volt két szemetes, melyekhez ismét sikerült hozzáérnie a kis hölgynek egy széles mosoly kíséretében: csak úgy tesztelésképp, hogy anya vajon tényleg komolyan gondolja-e a tiltást. Még határozottabb hangnem, többször ismételt NEM szócska, karakteres kézmozdulat és némi magyarázat a kukák tartalmát illetően. Miután fizikálisan is eltávolította a veszélyzónából, anya érdekesebb játékra, egy hintalovacskára hívta fel Verus figyelmét.

A délelőtt folyamán betoppant egy új doktornő. Üdvözölte őket és bemutatkozott: -"Gulácsy Vera vagyok." Miután kedvesen felvette a kapcsolatot Veronikával és figyelmesen végighallgatta anya válaszait a feltett kérdésekre, részletes tájékoztatást adott az eddigiekről, és megvizsgálta Venszikét. A pontos diagnózis felállításához még egy széklettenyésztés eredményére volt szükség, mely azonban csak hétfőre volt várható. Miután Verus állapota kielégítően alakult, így kilátásba került a délutáni távozás. A doktornő addig is felvetette a kinti levegőzés lehetőségét. Veronika nagyon örült, hogy sétálhat. Gyorsan felöltöztek, de még a folyosón összefutottak a kedves doktor nénivel, aki újból megdicsérte Verust, sőt még egy matricáért is beszaladt a vizsgálóba, hogy megjutalmazza. 20150207_094449.jpg

A kórház udvarán számtalan kalandban lehetett része Veronikának: dombon leszaladás, dombra felmászás, madár tanulmányozás, fatönkön állás, földre bottal rajzolás, kavicsrugdosás, gombataposás, padon ücsörgés, szoborsimogatás. Anyának eszébe jutott, hogy jó volna Dorkának valami ajándékot vinni a kórházból: -"Szedjünk tobozt és makkot Dorcikának! Nagyon szeret velük játszani." Veronika felszedett párat és anya is segített a gyűjtésben. Miután Veroni kibogarászta magát, visszatértek a szobájukba. folyt. köv.