A kórház-sztori 2. fejezet

Vizsgálatok

A doktornő előrement az orvosi szobába, ahol a számítógép melletti széken helyet foglalt. Anya két táskával és egy Babával a kezében követte őt. Nem lehetett tudni, hogy mi fog következni, mert a hölgy igencsak szűkszavú volt. Anya megállt a küszöbön, mire a doktornő a szoba túlsó felén lévő székekre mutatott. Lepakoltak és leültek. Kezdetét vette az események feltérképezése. Anya részletesen beszámolt Veronika korábbi allergiás történéseiről, melyek véres székletürítéssel jártak, majd megemlített egy szalmonella fertőzést is hasonló tünetekkel. Az orvos jegyzetelt és kérdezett. Miközben anya válaszolgatott és igyekezett legjobb tudása szerint elősegíteni a tényfeltárást még Venszikét is folyamatosan szórakoztatta, mesélte neki a történéseket. Körül kémlelve a szobában sok érdekes tárgyra lehettek figyelmesek. Volt ott egy vizsgálóágy kis lépcsővel, egy óra, poszterek és pár plüssállat – szerencsére elérhető távolságban. Mialatt a doktornő gépelt, a fennmaradó holtidőben Veronikát szörnyecskék ijesztgették, egy tigris csiklandozta, madárka csipogott a fülébe. Egy szó, mint száz Venszike egész jól viselte a hosszas ücsörgést, és mintha a doktornő arckifejezése is kissé lágyulni látszott volna a huncut babakacaj hallatán. Vizsgálatok következtek. Először, a már jól ismert torokba kukucskálás. Hiába minden gyakorlás és szerepjáték, Verus nem volt hajlandó kinyitni a szájacskáját, így hát – nővérke híján – anyának kellett lábacskáit, kezecskéit és fejecskéjét tartania. -"Csak megnézi doktor néni a torkod, nyisd kis a szácskádat: ááá" – biztatta anya, kevés sikerrel. Anya sajnálta, hogy ilyen helyzetbe kell kényszerítenie Venszit. Fül- és pocakvizsgálat jött, a doktornő bizonytalankodását megérezhette Verus, mert igencsak kapálózott és sírt. Majd hasi ultrahang vizsgálat volt soron. Elég nehézkesen derült ki, hogy az egy másik épületben, a Belgyógyászaton lesz. Anya kérdésére a doktornő a fal irányába mutatott, hogy arra kell menni, de eltájolhatta magát, mert az adott irányban nem volt semmiféle belgyógyászat. A sötétben épp egy teremtett lélek sem járt arra, akitől kérdezni lehetett. Anya az ösztöneire bízta magát, és megtalálta az épületet szerencsére elég könnyedén. A segítőkész portás úr azonban tájékoztatta, hogy a másik épületben, a sürgősségin található az UH, és pár mondatban eligazította anyáékat. Csakhamar a vizsgálóhoz érkeztek, ahová egy szimpatikus doktor úr rögvest betessékelte őket. -"Nézd csak, tapogasd meg!" - mutatta a zselét a doktor bácsi Venszikének. Anya fogta meg előbb, hogy Veronika bátrabb legyen, majd ő is követte a mintát.-"A doktor bácsi bekukucskál a pocakodba. Olyan, mint a masszírozás!" - mesélte anya. Veronikának egyre jobban tetszett a dolog, elkezdte élvezni a vizsgálatot. Szerencsére mindent rendben találtak. Vissza aver.jpgz ügyeletre. Vérvétel következett. -"Vért vesznek tőled Veronikám. Emlékszel, egyszer már vettek vért és nagyon ügyes voltál. Nem is sírtál. Fájni fog egy kicsit, de hamar elmúlik." Egy új nővér jelent meg a színen, viszont a szúrással a doktor néni próbálkozott. Nem sikerült, újra kellett szúrni. A következőt – minden látszólagos megegyezés nélkül – már a nővér csinálta. -"Látod, ott szalad a katica bogárka!" - a nővér igyekezett elterelni a síró Veronika figyelmét a fájdalomról. Egykettőre megteltek a kis üvegcsék. Mindkét szuri helye jó erősen le lett tapasztva. A nővér jelezte, hogy egy ideig ne szedjük le. Megtudtuk, hogy bent kell maradnunk a kórházban megfigyelés céljából. -"Veronika, képzeld ma itt alszunk! Megnézzük az új szobánkat!" A nővér átvezette anyáékat egy kétágyas szobába, ahol az egyik ágyon osztozhattak Venszivel. -"Ez lesz az ágyunk. Belül Veronika alszik, kívül én." - simította végig a lepedőt a megfelelő helyeken anya. TV és néhány játék is akadt bent, melyeket Verus egytől egyig kipróbált. Építettek tornyot, kirakóztak, olvastak és mesét is néztek. A kedves nővér – anya kérésére – hozott két szelet vajas kenyeret. Jöhetett a vacsora: natúr rizs és vajas kenyér. Mivel Veronika aznap nagyon keveset evett, anya lelkesen kínálgatta és "Egyet a ...kedvéért" játszottak. Veronika rájött, hogy ebben a szuper játékban kedvenc szókapcsolatát is gyakorolhatja, s ezek után minden falatot a "Zsiizzsi mamma" kedvéért evett. Így aztán jól megtelt a kis bendő. Már csak egy apró gubanc volt: Venszikének nem tetszettek a tapaszok, minduntalan le szerette volna szedni őket, anya viszont jobbnak látta fennhagyni. Ekkor jó ötlete támadt. -"Mit rajzoljunk rá?" -"Vá-váá" A kis ragasztócsíkokra hamarosan felkerült jópár kutyus, egy cica, egy kisegér, no meg egy halacska ábra. A Picúr büszkén viselte magán az állatsereget. Rendrakás után lefekvéshez készülődtek, mert Veronika elfáradt és egyébként is 8 órához közeledett az idő. Venszi könnyen elaludt, de az éjszaka ennél mozgalmasabban telt. folyt. köv. :)