A kórház-sztori 1. fejezet

Bejutni

veni.jpgAnya letette a telefont. - "Be kell vinnünk." - mondta apának hatalmas lélegzetvételt követően. Apa bólintott, majd cipőt húzott, hogy mindenek előtt elhozza Dorkát az oviból. Addig anya összepakolta a cuccokat magának és Verusnak. -"Bemegyünk a kórházba, hogy megvizsgáljon a doktor néni." - immár megnyugodva kezdte a mesélést, miközben mélyen Verus szemébe nézett és két kezecskéjét megfogta. Veronika a nyelvét nyújtogatva ááá-szerű hangot adott ki, mivel azt jól megjegyezte, hogy az orvosok a kis torkát rendszeresen szemügyre veszik. -"Igen, biztosan megnézik a torkodat is. Lehet, hogy bent fogunk aludni." Veronika úgy tűnt, hogy kissé fél, grimaszt vágott és a fejét csóválta. -"Végig együtt leszünk, anya Veronikával marad. Vigyázok rád, biztonságban leszel." - folytatta anya. -"Hozz magadnak alvós állatot!" Venszike természetesen a legnagyobbat, az óriás tigris-figurát szedte elő. Mivel a táskában még akadt szabad hely, anya így szólt: -"Még befér. Na nem bánom, vigyük!" Idő közben apa és Dorka is befutottak, ezért anyáék a csomagokkal levonultak az autóhoz. Miután Verus beült az autósülésébe, anya jól megpuszilgatta Dorkát, és – ma már nem először – boldog névnapot kívánt neki. Elindultak. -"Sajnálom, hogy a névnapodon nem tudunk együtt ünnepelni Dorcikám, de muszáj kivizsgáltatni Veronikát. Apa már biztosan mondta, hogy Verus és én valószínűleg a kórházban maradunk. Te apával leszel otthon. Majd együtt legóztok meg olvastok, az ajándékod pedig a tükör előtt vár." Dorka könnyen elfogadta a helyzetet, mivel apával nagyon szeretett játszani és máris az ajándékára gondolt. Hamar megérkeztek. - "Ne kísérjelek be titeket mégis?" - kérdezte apa. -"Nem szeretném, hogy bejöjjön Dorka. Elboldogulok." - jelentette ki anya. -"Köszönjetek egymásnak!"- biztatta a lányokat, majd Dorkát megölelte-puszilta, és apától is búcsút vettek. -"Amint megtudok valamit, hívlak." Anya és Verus bementek egy nagy ajtón, ami felett az alábbi tábla lógott: "Gyermekinfektológia ÜGYELET" Picike váróterembe érkeztek. Kisvártatva egy nővér jelent meg, akinek anya átnyújtotta a beutalót. - "Többszöri véres széklete volt." - tájékoztatta a hölgyet, aki komoran elvette a papírt és otthagyta őket. A kis térben megtalálható volt 4 darab összekapcsolt szék, egy "veszélyes hulladék" feliratú szeméttároló, két nagyméretű szőnyeg, egy kis nyitott ablakocska a nagy ajtón valamint beláthatatlan idejű várakozási lehetőség. Mást úgysem tehetünk, játsszunk! Veronika közérzete hál' Istennek rendben volt, így kezdetét vehette a móka! Az ablakocska ki-be nyitogatása a kinti történésekkel kombinálva egész jól lekötötte, utána jöhetett a székmászás, ugrándozás a szőnyegekről. Ezek után viszont a kuka elkerülését célzó manővereket kellett anyának szorgalmaznia. Mikor a környezet adta lehetőségek kimerültek, jöhettek a különféle ölbéli játékok: Kerekecske dombocska, Borsót főztem, Áspis kerekes Vágom hasítom, Hüvelykujjam almafa, Ez a malac elment a piacra, Mátyás király levelet ír, Pista bácsi fát fűrészel. Épp a Lassan jár a csigabiga című háton cipelőnél tartottak, mikor kinyílt az ajtó. A doktornő csodálkozva kereste a kis beteget, aki anya háta mögött rejtőzött. -"Játszottunk egy kicsit." - magyarázta mosolyogva anya a mogorva tekintetű hölgynek. Ő hátat fordított és behívta Vensziéket. Végre bejutottak! folyt.köv. :)