Micimackó köhögésűző meséje

Éjszaka arra ébredt anya, hogy Dorka köhögni kezdett, majd abbahagyta, ismét köhögés, szünet, köhögés, szünet és ez így folytatódott, mígnem egyszer megszólalt: -"Pisilnem kell." Anya kivételesen megörült ennek a mondatocskának, mivel magában épp azon tanakodott, hogy köhögéscsillapítás céljából kiviszi Dorkát a szobából. -"Kikísérlek" - mondta anya. Míg Dorka a dolgát végezte, anya mézet hozott. -"Nem szeretem" - jelentette ki Dorka. -"Jót tesz a torkodnak, segít megszüntetni a köhögést és Micimackó is szereti." - magyarázta anya. Dorka megnyalintotta a mézet, fintorgott ugyan, de anya biztatására még kétszer szopogatott belőle. A köhögés csak nem múlt.

20150121_064306.jpg

Anya az ölébe vette Dorkát, magához ölelte és mesélni kezdett: Egyszer a Százholdas Pagonyban vihar tört ki. Malacka nagyon félt, de szerencsére Micimackó éppen nála vendégeskedett. Úgy dörgött az ég, hogy a kis ház ablakai beleremegtek. Malacka félelmében Micimackóhoz bújt. - Ne ijedj meg Malacka! - bátorította Micimackó - ahogyan jött a vihar, ugyanúgy el is múlik majd. A szél süvített, a fák ágait egymáshoz csapta, a levelek susogtak. Ismét dörgött, a kis ház beleremegett. Micimackó folytatta: - Emlékszel Malacka, máskor is jött már vihar, de kis idő múltán mindig lecsendesült. Itt biztonságban vagyunk. Hamarosan véget ér az égzengés. - nyugtatta barátját Mackó. - Malacka megölelte és megnyugodott. Halkult a  dörgedelem, egyre távolodott a vihar, már alig hallatszott, majd szépen elvonult. A felhők oszlani kezdtek és kikandikált a napocska. - Gyere Malacka labdázzunk! - hívta barátját az udvarra Micimackó. Malacka derűsen kiszaladt és vígan játszani kezdtek. Addig játszottak, míg beesteledett, aztán fáradtan nyugovóra tértek. - Gyere mi is aludjunk! - mondta anya Dorkának. A köhögés elmúlt. Bágyadt fejecskéjét anya vállára hajtotta. Anya felemelte, ágyikójába fektette, betakargatta és alvós állatát kezébe adta. Dorka nyugodtan aludt reggelig, hisz Micimackó meséje őrizte az álmát.