"Én akarok játszani vele!"

Egy békés szombat délelőtt Dorka és Veronika a szobában játszottak. Dorka Brigi babát etette, Veronika pedig építőkockákból tornyot épített. -"Támadt egy jó ötletem!" - csattant fel hirtelen Dorci és kiviharzott a szobából. Hamar visszatért, kezében zöld színű kisszékével. Az asztal mellé tette, majd újból kiszaladt. Ezúttal sem üres kézzel érkezett, az állókáját hozta, mely a a fürdőszobában szokott lenni, és az önálló kézmosás szolgálatában áll. Visszaérkezése után Dorka az esemény kommentárjával sem maradt adós: -"Nagyon megijedtem. De bátor voltam, mégis beszaladtam érte a sötétbe!" Az állóka is az asztal mellé került, hogy Venszinek is legyen helye. -"Tessék Veronika, rajzoljunk!" -"Tössz" - hallatszott a tömör reakció. Igen ám, de míg Dorka akkurátusan előkészítette a művész-sarkot, Veronika szemet vetett Brigi babára. Dorka azon nyomban észlelte a turpisságot és Brigit a zöld székre ültette. -"Együtt akarok rajzolni vele!" Venszi nemtetszését fejezte ki az akció iránt. -"Adj Veronikának egy másik babát helyette" - vette kezébe az események irányítását anya. Dorka nyomban előkapta régi kedvenc babáját, akit Albínónak hívtak. Ennek a babának jellegzetessége, hogy hófehér a bőre. -"Biztosan albínó" - mondta egyszer mama, mikor odaadta Dorkának a babát. -"Albínó?"- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel Dorka. Erre ő elmagyarázta, hogy egyes emberek festékhiánnyal születnek és a bőrük nagyon fehér, lebarnulni sem tudnak. Őket hívjuk albínóknak. Dorka - mivel gondolta, hogy ez a tulajdonság alapjában meghatározza a babát - hagyományos névadás helyett Albínónak keresztelte el. Most Albínót átnyújtotta Veronikának. -"Tössz."- hangzott az udvarias válasz. Venszi szívesen fogadta a felajánlást és Brigi hogyléte már abszolút nem izgatta, hiszen itt volt neki Albínó! Most, hogy helyreállt a béke és mindenkinek lett babája, kezdetét vehette az alkotás.

20141220_080645.jpg