Anyupszi

2018\06\29

Miért nem szeretek "olvasói levelekre" válaszolni?

Olykor előfordul, hogy levél formájában megfogalmazott, pár mondatban kifejtett helyzetjelentést és azzal összefüggő kérdést kapok különféle pszichológiai témakörökben. Pl: "Az normális-e...? Mit tegyek...? Ön mit gondol...?" A megadott kevéske információ alapján igyekszem válaszolni, mert előfordulhat, hogy tudok olyan tippel szolgálni, ami valóban megoldja a nehéz helyzetet. Viszont nem igazán szeretem ezt a formulát, mert sok esetben támad az az érzésem, mintha a sötétben tapogatóznék. Közelebb áll hozzám a személyes találkozás. Amikor együtt leülünk, időt és energiát szánunk egy-egy problémásnak címkézett helyzet feltérképezésére. Hiszen fontos a kapcsolat, a terápiás helyzet és a körülmények részletes feltárása ahhoz, hogy igazi megoldások szülessenek.

Néhány mondatban összefoglaltam, hogy miért is hasznosabb a személyes találkozás, mint az olvasói levelekre adott válaszok.

Egy megírt levél sokkal merevebbé teszi a kereteket. Pszichológusként általában sokat kérdezek, írásban ez nehézkesebb. Nem látom a másik fél reakcióit, non-verbális kommunikációját, így azokra képtelen vagyok reflektálni. Sokkal kevesebb információ áll rendelkezésemre. Amit viszont tudok, nagyon egyoldalú, hisz a levél írója a problémát a keletkezéséről alkotott hipotézisekkel tálalja, esetleg általa preferált megoldási javaslattal is előáll. Sok esetben ez csupán az önigazolást szolgálja. Máskor pedig már az első ülésen kiderül, hogy valójában teljesen mással kell majd foglalkoznunk, nem azzal a tünettel, ami meg lett ajánlva az előzetes konzultáció során. Nem ismerem a levélben szereplő személyeket, semmit sem tudok családjuk dinamikájáról, indítékaikról, elvárásaikról, életkörülményeikről. Az életet sokféleképpen lehet jól élni, nagy elbizakodottságra utalna, ha biztos recepteket osztogatnék akár a gyermeknevelés, akár a párkapcsolat vagy a családi élet témáit illetően. Vannak irányelvek, melyek személyre, családra szabottan tudnak igazán jól működni. Ha valaki kellő figyelmet szán élete egy kihívására, maga az elköteleződés, a motiváció, az aktív részvétel segíteni fogja abban, hogy önreflexiója és cselekedetei által változást érjen el és képes legyen azt fenntartani. Tiszteljük meg önmagunkat, családunkat azzal, hogy érdemben foglalkozunk a felmerülő nehézségekkel, és elindulunk egy olyan úton, mely nagyobb fokú tudatossághoz és minőségibb élethez járul hozzá. Akár szakember segítségével, akár egy másfajta támogató kapcsolat által. Szívből gratulálok, ha veszed a bátorságot ahhoz, hogy változtass az életeden!

József Attila idézetével zárnám: "Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat."

2018\06\22

Takarítunk

20180622_093235.jpgA gyermekeim abban a korban vannak, amikor még kifejezetten érdeklődnek a házimunkák iránt. Tetszik nekik minden olyan tevékenység, melyet a felnőttek végeznek. Kíváncsiskodnak és szeretnék ezeket kipróbálni, hisz olyan nagynak és ügyesnek tűnnek ilyen fontos feladatok végzése közben. Eléggé köztudott dolog, hogy érdemes a kicsiket is bevonni a ház körüli munkák elvégzésébe, mert így szép fokozatosan tudnak majd egyre nagyobb részt vállalni a tennivalókból. Korán megtanulják az alapokat, közösen velünk, örömmel végzik a munkát, így gyakorlott segítőinkké cseperednek. Viszont az is nyilvánvaló, hogy az együtt végzett munka sokkal több időbe és energiába kerül, mintha mi magunk egyedül, a saját tempónkban végeznénk el azokat. A hétköznapokban nem mindig van arra lehetőség, hogy a gyerekek kibontakozzanak ezekben a tevékenységekben. Viszont lazább napokon bevonjuk őket.

20180622_094905.jpg

A segítségüknek olyan plusz hozadéka is van, hogy azt érezhetik, most ők tesznek hozzá a család életéhez valami fontosat. Amikor tehetjük, hagyjuk őket "dolgozni"! Kitartó és következetes tanítgatásunk és növekvő felelősségvállalásuk, kötelességtudatuk talán egyszer majd azt eredményezi, hogy otthonunkat feladataikkal együtt sajátjuknak tekintik. Ha támogatjuk őket önállósodási folyamataikban, azzal bizalmat szavazunk nekik és nagyobb fokú szabadságélményt, függetlenségérzetet adunk számukra, mely által kompetensebb, magabiztosabb egyénekké válhatnak.

 

2018\06\20

Szünidei tervek

Kitört a vakáció! Szabadság, együttlét és tengernyi idő. Azon szerencsések közé tartozom, akik a nyár túlnyomó részét a gyerekeikkel tölthetik. Annak ellenére volt nagyon szokatlan a hivatalos nyár első napja, hogy még Kristóffal jelenleg is itthon vagyok. Pikk-pakk végeztem a szokásos feladatokkal és hirtelen jelentősebb mennyiségű strukturálatlan idő árasztott el. Rendezgetni kezdtem a gondolataimat. Miként lenne érdemes eltöltenünk a rendelkezésünkre álló szabadidőt úgy, hogy az hasznos és élvezetes is legyen mindnyájunk számára? A gyerekekre vonatkozó részeket emelném most ki. Íme a mi "iránytűink" a nyárra:

20180610_092859.jpg

1. Társas kapcsolatok. Minél többet együtt lenni a tágabb család tagjaival, barátokkal, ismerős gyerekekkel.

2. Természet. Friss levegőt szívni, barangolni, állatokkal érintkezni.

3. Mozgás. Sportolni, aktívan játszani, testileg fejlődni, új mozgásformákat elsajátítani.

4. Kalandok. Élményeket szerezni, rácsodálkozni a világra.

5. Szellemi fejlődés. Felkészülni az iskola-, óvodakezdésre. Logika, kreatív gondolkodás, problémamegoldó készség, kézügyesség fejlesztése játékos feladatokkal. Sok-sok meseolvasás.

6. Kapcsolódás. Mélyebb témákban való elmerülés, közös játék, nagy beszélgetések.

7. Önállóság. Ház körüli teendők közös elvégzése (takarítás, főzés stb.), saját felelősségi körük bővítése, önellátásuk fokozása.

2018\06\15

Tökéletes vagy teljes élet?

20180501_112212.jpgTökéletes életre vágyunk. Olyanra, melyben csak szép és jó dolgok történnek. Mindenki egészséges és boldog. A napjaink élményekben gazdagok, kellemes kapcsolataink vannak és jól nézünk ki. Mint a reklámokban. Ha valami mégsem így sikerül - és lássuk be, nincs élő ember, akinek mindig minden összejön - elkeseredünk. Sok esetben másokat vagy önmagunkat okoljuk, esetleg külső körülményekben keressük a hibát. Néha találunk válaszokat, ám olykor ezek csak részben bizonyulnak kielégítőnek. Sokszor az az alapvetés félresiklott, mely szerint a jó élet fogalma egyenlő a problémamentességgel. Bevallom, hogy nekem is van még fejlődni valóm e téren.

A harmónia fogalma egy három kisgyereket nevelő családban új értelmet nyer. S bár vannak idillinek mondható pillanataink, a testvérek közötti erőpróbák folyamatosak. A vágyak és szükségletek harcai, a versengés és pozíciószerzés állandó feszültséget generál. Néha sírnak, máskor kiabálnak, veszekednek vagy próbálnak figyelmet szerezni, segítséget kérni. Volt idő, mikor azt éreztem, hogy én nem akarok így élni! Ez a hozzáállás nem sokat segített, ellenben azzal, mikor elkezdtem tudatosítani magamban, hogy a pozitív élmények hajkurászása és a negatív élmények elkerülése helyett szerencsésebb azok teljes körű elfogadása. Hálával gondolni életünk bizonyos aspektusaira, a nehézségekbe beleállni és megoldásokat találni, elvágyódás helyett a jelenre fókuszálni és ott megküzdeni. Ez az attitűd számomra gyümölcsözőbbnek tűnik a hétköznapokban.

Mivel életünk történéseinek csak bizonyos százaléka felett van kontrollunk, így a jó/rossz élmények közötti lavírozgatás sohasem hozhat teljes körű megnyugvást. Ha viszont képessé válunk meglovagolni az élet vadabb hullámait, az irányítás egyre inkább a kezünkbe kerül, és a lehetséges történések teljes skálájának elfogadása által sikeresebben, hatékonyabban tudjuk navigálni életünket.

2018\06\13

Sikerülni fog!

20180611_090703.jpgVeronika az ágy tetején áll, ugráshoz készülődik épp. Tekintetével a megérkezés pontjára fixál, teljes figyelmével a nagy attrakcióra koncentrál. Hallom, hogy halkan valamit susmorog. Jobban odafigyelek. Ekkor már kivehető: egy mondatot ismételget. "Bízom magamban! Bízom magamban!" - mantrázza. Teljesen ledöbbenek. Ez egy hidegrázós pillanat. Mikor az ember ráeszmél, hogy valami nagyon fontosat tanított meg a gyermekének. Nem tétovázik túl sokat, minden erejét és bátorságát összeszedve ugrik. Természetesen sikerül neki. Ragyognak a szemei. Biztosan hallott tőlem valami hasonlót, és elhitte, hogy ez az aprócska varázslat a szavakkal valóban segít. Így a sajátjává vált. Talán élete összes megmérettetésén ez a mondat visszhangzik majd a fejében. Talán vele marad akkor is, ha mi, szülei már nem vigyázhatunk rá. Talán ő is továbbadja a gyermekeinek. A szavak ereje hatalmas. Kristófot kérdeztem a minap: "Segítsek kinyitni a csapot?" Nagy küzdelemben volt éppen: nyújtózkodott, próbálta minden erejét megfeszítve elérni. Egy pillanatra abbahagyta. Számonkérőn nézve rám közölte: "Sikerülni fog." És tényleg sikerült neki!

2018\06\07

Édesség nap

C20180607_085544.jpgsak egy kis csoki, csak egy kis fagyi, máskor péksüti vagy keksz... Könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy gyermekünk minden egyes nap, akár napi többször is édességeket fogyaszt. Könnyű belecsúszni ebbe, hisz a boltok polcai roskadásig vannak nassolni valókkal. Színesek, játékosak, édesek és agyonreklámozottak. A legfőbb érv mellettük pedig, hogy a gyermekeinknek örömet okoznak, szívesen fogyasztják őket. Viszont én nem szeretném folyton édességekkel tömni a pocakjukat. Biztosan más szülők is hasonlóan vélekednek ez ügyben, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom, nálunk milyen szabályrendszer van felállítva édességfogyasztás tekintetében. Hétköznap nincs semmiféle desszert, kivételt csupán az ovis szülinapok és egyéb ünnepi események képeznek. Tudják a gyerekek, hogy hol vannak a cukorkák és egyéb finomságok, könnyen el is érnék őket, de sohasem volt rá példa, hogy bármelyikük akár egy falatot elcsent volna. Azonban hétvégente szabad nyalánkságokat enni. A szombat és vasárnap nálunk édesség nap néven fut. Tízórai illetve uzsonna környékén ki-ki előveszi saját kis készletét, és szabadon csipegethet. Ilyenkor sem szoktak ész nélkül nekiesni a finomságoknak, addig esznek, míg kívánják. Ismerik az erre vonatkozó szabályrendszert és tudják, hogy édesség napokon viszonylag kötöttségek nélkül csemegézhetnek. Így biztosítva vannak számukra a keretek, azon belül pedig szabadságot élveznek.

2018\06\06

Búcsú az óvodától

Mikor egy kisbaba a világra jön, pszichés fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy képes legyen kapcsolódni egy számára kiemelt jelentőségű személyhez. Ez az elsődleges gondozó általában az édesanyja, aki nemcsak az ellátását biztosítja, hanem adekvát módon reagálva a kicsi jelzéseire, megalapozza benne az ősbizalom érzését. A csecsemő sírásával szólítja meg az őt körülvevő embereket, s ha válaszképpen szükségletei kielégülnek, az számára az alábbi jelentéssel bír: "Érdemes kifejeznem az igényeimet, segítséget kérnem, hisz a világ olyan hely, ahol fontos vagyok és másokban is megbízhatok." Ideális esetben, kezdetben az édesanya folyamatosan jelen van és reagál: táplál, altat, megnyugtat. Később az apa szerepe is egyre inkább hangsúlyossá válik, szinte bármelyik anyai funkciót képes betölteni és bizonyos élmények, viszonyulások pedig csak az ő személye által közvetítődnek a gyermek felé. Ahogyan a gyermek cseperedik, a nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik és nagynénik is fokozottan bekapcsolódnak a nevelésbe, veszik ki a részüket a törődésből.

received_2005332806374002.jpeg

A rokoni kapcsolatokon kívül más felnőttek is gyermekeink életének részévé válnak: gondoskodnak róluk, tanítják őket, energiát fektetnek a velük töltött napokba, segítenek nekik, szeretettel viszonyulnak hozzájuk. Akár évekig. A mi nagylányunkra 4 éven át vigyáztak pótanyukái: az óvónénik. Amit tőlük kapott, az már az élete részévé vált, örökre vele marad. Hisz minden egyes jó szó, ölelés és mese a lelkére volt hatással. Az összes vers, alkotás és játékos tanítás által fejlődött. Élő példákat látott arra, miként lehet rendezni egy-egy konfliktushelyzetet, hogyan segítsünk másoknak, miért érdemes őszintének lenni. Az ajándékok, melyeket az óvónéniktől kapott, szinte láthatatlanok, talán nem is tud róluk. Bármelyik gesztus, gondolat megszólíthatta, rabul ejthette vagy bírhatott olyan jelentőséggel, mely az egész életére kihat. Hatalmas lehetőség, hatalmas felelősség az övék. Gyermekeket szeretni, gondjukat viselni, hozzájuk kapcsolódni és őket elengedni. Az én gyermekemnek csodálatos pótanyukái voltak: biztonságban tudhattam velük, nyugodtan hagyhattam rájuk, bíztunk bennük. Most eljött az ideje, hogy búcsút intsünk. Minden egyes percért, mosolyért, figyelmes tekintetért hálásak vagyunk. Köszönjük, hogy tápláltátok, altattátok, megnyugtattátok, és megerősítettétek benne a hitet, hogy a világ egy varázslatos hely!

2018\05\31

Komfortzóna

Mi az a komfortzóna? Ahol biztonságban érzed magad, ahol ellazulhatsz. Egy olyan környezet, melyet behatóan ismersz, megszoktál. Divatos szlogen lett ma, hogy: "Lépj ki a komfortzónádból!" De miért kellene onnan kilépni? A nevében is benne van, hogy kényelmes, kellemes hely ez, ahol nem kell különösebb erőfeszítéseket tenned. Ahol megpihenhetsz, békére lesz. Miért kellene innen távozva kihívásokat keresned és próbára tenned magad? Miért kellene a határaidat feszegetned egy ismeretlen lehetőség, egy új cél elérése érdekében? Mert tanulhatsz, fejlődhetsz általa. A rugalmasság, a változásra való képesség az ember legfontosabb kincse, hisz ezáltal képes igen eltérő körülményekhez alkalmazkodni. A komfortzónánkban már járatosan mozgunk, egyes tevékenységeket automatikusan, minimális tudatossággal végzünk. Ez keveset ad hozzá életminőségünkhöz, nem szolgálja személyiségünk gazdagodását. E folyamat ahhoz hasonlatos, mint amikor egy izomcsoportot nem edzünk: pihen és elgyengül. De milyen kihívásokat érdemes keresni? Szerintem a legjobb iránytűt legbensőbb félelmeink és vágyaink szolgáltatják. Kérdezd meg magadtól: Mi az, amitől félsz, de nagyon szeretnéd megtenni, átélni? Mi az, ami életedet gazdagabbá tenné? Ebbe az irányba indulj! Ha a gyermekedet bátorítod, segítesz neki útnak indulni. Ha te magad is legyőzöd saját félelmeidet, akkor példamutatásod magát az utat tárja fel előtte.

20161031_174739.jpgEzen a képen Dorka lányom félelmeit legyőzve konferálja fel az egyik játékos feladatot a többi gyereknek.

2018\05\29

Anyaság számokban

Bevallom őszintén, mikor arra vállalkoztam, hogy anya leszek, egy idilli kép lebegett a szemem előtt az anyaságról. Elsősorban a babával, a kisebb/nagyobb gyermekekkel való foglalkozás, a majdani közös élmények és a közöttünk lévő mély szeretet elképzelése dominálta a gyermekvállalással kapcsolatos fantáziáimat. Ami kiváló kiindulópontot adott számomra, hisz e pozitív elvárásokkal teli várakozás talaján születhetett meg a döntés: gyermeket szeretnék.

A körítésre már kevesebbet gondoltam. Nem feltételeztem, hogy az aprócskának tűnő feladatok teljesítése az időm nagy részét elfoglalja majd. Három kisebb gyermek ellátása a teendők jelentős hányadát hárommal szorozza. Például a szennyesben a piszkos gyermekruhák mennyisége háromszor több, mint ha egy gyermekem lenne. Ezért mindennap mosok. Ezek elrendezése, kiválogatása több időt vesz igénybe és a lakásban is több tárolóhelyre van szükség. A játékok számára szintén. Egy nagycsaládnál az ételfogyasztás, a mosogatni és elpakolni való ugyancsak sok. Mivel számos ételallergénre diétázunk, így ebédet rendelni esélyem sincs, ezért főzni úgyszintén mindennap szoktam. Ott van még a legalább kétszeri öltöztetés, a fürdetés, az 5-6 kézmosás, a 4-5 mosdóztatás a napi feladatok között, ami leginkább már csak Kristófra vonatkozik, és a frizura elkészítése a lányok esetében, heti egyszeri hajmosással és körömvágással kiegészítve. Szóval ezekre a dolgokra gondoltam "körítés" címszó alatt. Ide szándékosan csak a gyerekek fizikai ellátását célzó tevékenységeket soroltam. A szellemi és lelki életükkel ekkor még mit sem törődtünk. A szórakozás, a fejlesztés, a sport, a konfliktusok rendezése, a közös játék és a kapcsolatunkat erősítő tevékenységek még ezen felül kell, hogy beleférjenek a napba. A gyerekek számára ezek biztosítását nagyon lényegesnek tartom. Mivel nálunk a férjem is kiveszi a részét a háztartási és a gyerekek körüli feladatokból is, így a jól szervezett napokon mindenre jut elég idő.

De számokat ígértem, szóval íme néhány megdöbbentő adat egy háromgyermekes anya utóbbi 7 évéből:

- 7 évig minden egyes nap cserélgettem pelenkákat. Voltak időszakok, mikor egyszerre kettő gyereken is. Ha átlag napi 7-tel számolunk, akkor összesen 17885 alkalommal vettem le és adtam tiszta pelust a gyerekeimre.

- Összesen 62 hónapot (5 év 2 hónap) töltöttem szoptatással. Többet, mint amennyit egyetemre jártam. Átlag napi 6-tal számolva 11160 alkalommal szoptattam meg a babáimat igény szerint.

- Mivel a mai napig minden egyes éjszaka felébred egyszer vagy többször egy vagy több gyerekem, így hozzávetőlegesen 2555 éjszakát nem aludtam át egyhuzamban.

Számolgathatnék még, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy:

- Bár bosszant néha a sok szétdobált játék, de mi mással is tölthetném meg a nappalinkat, ami ekkora örömet okoz?

- Néha szeretnék 7 óráig aludni, de az semmi esetre sem tenne ilyen boldoggá, mint a gyerekeim reggeli csivitelő hangja, mosolya, odabújása.

- Olykor elegem van az állandó feladatokból, de ki másért tennék ennyi mindent meg, mint saját a családomért?

Néha nagy a nyüzsgés, túl sok az érzelem, kicsi a lakás, túl kevés a magamra fordítható idő.

DE:

Mi más adhatna többet, mint velük/értük lenni?

Minden közös pillanatunk a jelen örökkévalóságában, ám az élet fenyegető mulandóságában létezik. Hiszem, hogy bármit megéri megtenni azért, hogy részese lehessek ezeknek a csodálatos pillanatoknak!

20180522_171230.jpg

2018\05\25

Ki az a Pusziszörny?

Olykor felbukkan nálunk egy kissé ijesztő lény. Kezeivel a gyerekek után kapkodva, lassan, fenyegetőn közeledik. Eközben félelmetes hangokat hallat, mire a gyerekek sikítozva próbálnak menekülni. Egy játékos pillanatban a fantáziánk keltett életre e rémisztő szörnyet, aki csak arra vár, hogy becserkéssze áldozatát. Előle nincs menekvés, egyszer csak lecsap, és végtelen puszikkal árasztja el a rabságába esett gyermeket. Az apró fogoly pedig csak kacag, nevet, hahotázik, míg bírja szusszal. Ha már nem, kimondja az előre megbeszélt titkos jelszót, és a Pusziszörny abban a pillanatban szabadon engedi. Majd újból kezdődhet a játék!

Mi értelme, haszna van egy ilyen játéknak?

1. Közösen eltöltött minőségi idő a gyerekekkel. Kapcsolódás.

2. Kiváló szórakozás, örömet okoz.

3. Erőpróba, testmozgás. Fizikailag is küzdenie kell, hogy elmenekülhessen,megszabadulhasson.

4. Ősi félelmek megélése biztonságos körülmények között.

5. Szorongásoldás, feszültséglevezetés egy humoros, mozgásos játék által.

6. Megtanítja saját határai észlelésére, a másik határainak tiszteletben tartására. Mert joguk van nemet mondani a kellemetlen érintésekre, bármilyen szándékkal is közelít a másik.

7. Csapatmunkára ösztönöz, együttműködésre sarkall. A testvérek összetartása segít a győzelem elérésében.

8. Érzelmi intelligenciát fejleszt.

9. Kreatív tevékenység.

Egyszerű, ostobának tűnő kis játék, mely egy sor pszichológiai előnnyel rendelkezik. Néha a gyerekek számára a leggazdagítóbb élmény, mikor elővéve saját gyermeki énünket, bevonódunk a világukba, és az élet által kínált spontán játékban feloldódva velük együtt éljük meg a jelen valóságát.