Anyupszi

2015\04\29

Dorka nagyhírű röpte

"Anya, írsz erről egy mesét?" - kérdezte Dorka miközben a hintán ülve, magát egyedül hajtva szállt a magasba. Ím, Dorka óhajára született e bejegyzés, ki eme jelentős eseményt írásba foglalva, fotóval dokumentáltan rögzíteni és a világnak hírül adni szerette volna. Elsőként természetesen édesapa értesült a világszámról: mozgókép formájában megtekinthette Dorci szenzációs röptét. E csodás attrakció ettől kezdve bármikor élőben is nézhető a játszótér színpadán. Mérföldkő a család életében, hisz anya ettől kezdve fokozatosan mentesülni látszik a két gyermek közötti ide-oda nyargalás alól, melyet a hinta folyamatos mozgásának fenntartása okán kényszerült kivitelezni. Dorka pedig a maga 3 év 11 hónapjával újabb detektálható szintet lépett a fejlődés létráján. Fűzzük fel hát aprócska történetünket a lányokról szóló, Dorka által többnyire hallott és jóváhagyott krónikák sorába, ezzel köszönve meg neki(k) a históriákat, melyeket édesanyjuk írott, írhatna és majdan megörökít róluk. Szívbéli köszönettel: anya.

20150422_164927.jpg

kommunikáció jog mese anya apa fejlődés hinta személyiségi jog beleegyezés gyermekjog Venszi Dorci

2015\04\21

Veronika (jel)beszél

Veronika szókincse 21 hónapos kora ellenére könnyedén megszámlálható elemből áll, melyeket az alábbi csoportokba oszthatjuk:

1. személyek: baba, anya, ava (apa), Doda (Dorka), mama, papa, Zsizsi (Zsuzsi), Totya (magát újabban eképpen nevezi)

2. állatok: vává (kutya), szisz (cica), sssssz (kígyó), nyussz (nyuszi), pápáp (kacsa), bümm (maci), búúú (boci), csíp (madár), püpü (pulyka), nyelvcsettintés a lovacskát jelenti

3. közlekedési eszközök: busz, bümm (autó, motor), tütü (kamion, markoló vagy egyéb érdekes járgány)

4. játékok: hinta, csússz (csúszda)

5. egyéb: tössz (kössz vagy tessék), i-i (inni), nyammogás (enni), ama (alma), pssszt, csüccs, fejrázással jelzi a nemet

Persze ekkora szókinccsel nem lenne egyszerű boldogulni, azonban Veronika prímán megérteti magát mutogatással. Ha valamit szeretne, csak rábök ujjacskájával erőteljes hangadás kíséretében és teljesül a kívánsága. Lássuk be kevéssé motivált új szavak tanulására, ha egyszer úgyis megértik – hellyel közzel – hogy mit akar. Szerencsére a családban senkit sem zavar, hogy még nem beszél. Ám néha valaki bepróbálkozik egy kis szótanítással, különösebb sikerek nélkül, ugyanis Verus nem igazán akar még beszélni, későn érő típus. Beszédfejlődési ütemét valószínűleg az anyai örökség is meghatározza, hiszen anya az átlagnál később kezdte a verbális kommunikációt. Nyelv szempontjából igazán ingergazdag környezetben nevelkedik, a családtagok beszélgetnek, magyaráznak, mondókáznak, énekelnek neki és a többiek közötti kommunikációnak is folyamatosan tanúja. Különféle baba-mama foglalkozásokra is jár Venszi, gyakran találkozik hasonló korú gyerekekkel.

Olykor-olykor azonban bizonyos kérdésekre nehéz válaszolni szavak nélkül. Például Veronika nagyon szeret hintázni és anya ilyenkor szívesen énekel neki. De vajon Verus szeretné-e a dalokat hallani? Anya ezekre az esetekre pár könnyű szótagot eszelt ki válasz gyanánt. - Veronikám, énekeljen anya? Ha igen, mond azt, hogy lá-lá! - Lá-lá! - mondja Veronika.

Hasonló eset a nyakinca puszilgatása. Verust anya csikizi, a baba kacag. De vajon szeretné még vagy elég? - Ha csikizzelek még, mondd azt, hogy tá-tá! - Tá-tá!

Venszike, ha valamit nem akar, a fejét rázni szuperül tudja, de a bólintás nem megy. Az igen helyett is kitalált anya egy jelet. - Aki kér banánt, nyújtsa fel a kezét! Négy pracli lendül a magasba, mert olyan nincs, hogy Dorka valami mókából kimaradna!

asztal.jpg

család kommunikáció nyelvtanulás anya apa genetika nyelv öröklés ének baba mama papa beszéd szókincs beszédfejlődés jel mondóka tanít mutogat nonverbális kommunikáció jelbeszéd beszélget érés verbális kommunikáció Venszi Dorci ingergazdag

2015\04\12

Ugye ti nem haltok meg?

"Ugye ti nem haltok meg?" - kérdezte reggeli közben Dorka. Apa és anya letették az evőeszközöket, egymásra pillantottak, majd Dorkára tekintve kezdték a választ: "Egyszer majd igen. Ha leéltük az életüket. De ne aggódj, mert egészségesek vagyunk. Még nagyon sok dolgunk van a világban, például, hogy felneveljük a kislányainkat: téged és Veronikát. - mondta higgadtan anya. - Nagyszülők is leszünk majd, mert a ti gyerekeitek lesznek a mi kis unokáink. Velük is szeretnénk játszani, foglalkozni. - folytatta lelkesen apa. Dorka érdeklődve, csodálkozó tekintettel figyelt. - "Sőt még lehet, hogy dédik is! Olyan öregek, mint dédimama." - tette hozzá életörömöt sugározva anya. A válasz teljesen kielégítette Dorka kíváncsiságát. Valószínűleg könnyen bele tudta illeszteni az általa - a halál témájában - eddig elsajátított információcsomagba. Ugyanis nem ez volt az első alkalom, hogy a nem-lét kérdésköre felmerült a családban. A történet úgy teljes, ha az elejéről kezdjük.

dor.jpg

Dorka megszületése után három héttel elveszítette a nagypapáját. Pocaklakóként még hallhatta Józsi papa hangját, ám megszületése után már nem találkozhattak. Zsuzsi mama adott egy fényképet, melyet anya és apa bekeretezve a gyerekszoba polcára tett és ezzel Józsi megkapta a Józsi papa elnevezést. Mikor Dorka cseperedett anya gyakran felemelte a képhez. Ahogy csöpp ujjával rámutatott, anya pár érzelmekkel dúsított mondatot említett róla: "Ő Józsi papa. Meghalt, a másvilágon van. Nem találkozhatunk egy ideig, ezért szomorúak vagyunk. Szeretjük, és ez örökre összeköt minket. Fentről vigyáz ránk." Majd rendszerint egy hozzá kapcsolódó rövid történetet mesélt: mit szeretett, milyen gyerek volt, mire tanította volna meg Dorkát. Ezekhez a történetekhez apa is hozzátett, esetleg anya kért pontosítást, további adalékokat tőle édesapjáról. Dorka figyelmesen hallgatott és minden alkalommal kissé viccesen próbált szomorú arcot vágni: felhúzta orrocskáját, szemeit összeszorította, mint aki sír. 20 hónapos korától kezdve hosszú hónapokon át minden egyes nap elmondta szüleinek, hogy Józsi papa meghalt. Dorka intellektuálisan rendkívüli gyerek, de a halál témájával érzelmileg nem igazán tudott mit kezdeni. Hisz még 2 éves sem volt! Valamelyest tanúja lehetett a család feldolgozási módjának, hisz látta, érzékelte, érezte a könnyeket, a fájdalmat és a lassú elengedést és egyszerre már nem emlegette Józsi papa halálát.

Kezdő óvodásként egyéb módon jelent meg nála az elmúlás kérdésköre. Mikor anya az oviba vitte, megpillantott egy halott madarat. Anya nem próbálta bagatellizálni az eseményt. "De még él!" - jelentette ki reménykedő tekintettel Dorka, kérdőn anyára pillantva. "Nem. Meghalt, de csak a teste. A lelke elszállt a másvilágra, ott él tovább." "Mint Józsi papa meg dédipapa" - tette hozzá Dorka. "Igen. A teste pedig itt maradt. Levetette, mint ahogyan te is leveszed a piszkos ruhát este. Az a földet táplálja, fű és más növények, például búza lesznek belőle. A búzát pedig felcsipegeti egy kismadár. Így megy körbe-körbe, ez az élet rendje!" Dorka megértette a dolgot, de nem volt könnyű számára befogadni. Anya próbálta játékba, rajzolásba vonni a témát, de Dorka nem igazán adta bele magát. Még hónapokig félt a halott madártól.

Nemrégiben egy kis katicabogárkával játszott, ami egy óvatlan pillanatban Verus kezébe került. Veronika pedig apró felfedező módjára agyonnyomta szegénykét. Erre átszakadt a gát és Dorka zokogásban tört ki. Anya ölébe vette. Hagyta, hadd engedje ki a fájdalmát.

Most, hogy Dorci lassan 4 éves lesz, már nem központi, de még mindig fontos témája a mulandóság. Az Oroszlánkirály mesekönyvet lapozgatva szembesült néhány állat csontvázával. Nem szeppent meg, hanem egyszeriben már ő magyarázta Veronikának, hogyan is zajlik az Élet Nagy Körforgása.

halál gyász anya apa igazság elfogadás érzelmek veszteség Venszi Dorci Józsi papa

2015\03\25

Mindent a helyére!

A két káosz teremtő kishölgy estére alaposan felforgatja a lakást. Éppen ezért a fürdést követő napirendi pont a rendrakás. Veronikától – életkora okán – nemigen lehet hatékony feladatvégzést elvárni, viszont Dorkát könnyen lázba lehet hozni jutalmazással illetve versengésre buzdítással. "Rendrakás gyerekek! Mindent a helyére!" – szól anya és ő is hozzálát a rumli felszámolásához. "Mi egy csapatban legyünk." – jelenti ki Dorka, és igaza van, hisz együtt jobban megy a munka. Tehát a kezdő felállás a következő: Dorka és anya egy csapatban, Veronika a másikban. Kiegyenlítetlen erőviszonyok közepette kezdődik a küzdelem. A másik csapat létszámhiányából adódó hátrányát a motiválatlanság tetézi. Míg ugyanis Dorka a kártyákat szedegeti, anya a pónikat pakolja, Veronika – cseppet sem zavartatva magát – egy babával játszik. "Az kapja apától a dupla puszit, aki a legügyesebben pakol. Veronikám, te is pakolj!" – biztatja anya a Kicsit, aki erre füle botját sem mozdítja. Dorka is elkalandozik tevékenykedés közben, mire anya sajnálkozva szól: "Hű Dorcikám, így nem biztos, hogy nyersz." "De, de!" – ellenkezik Dorka és lázas ügyködésbe fog. "Babákat a babákhoz, legót a legós dobozba, építőkockát a többi kockához." – kommentálja anya az eseményeket, ha netalántá20150304_194552.jpgn Venszike is fel kívánná venni a ritmust. Mindennek megvan a helye, és ezt a rendszert szerencsére Dorka is megtanulta. A szisztéma előnye nem csapán a dolgok összepakolásánál, de az előkerítésüknél is érezhető. Verus tovább játszik. Dorka elteszi az utolsó plüssállatot: "ÉN lettem az első!" – lelkendezik és szalad apához a dupla pusziért. Ilyenkor anya már nem annyira csapattag, egyedül Dorka szokott a rendrakási verseny győzteseként kikerülni minden egyes este. Elégedetten zsebeli be a jutalmat, melyért – lássuk be – tisztességesen megdolgozott. Anya sem marad díjazás nélkül, hisz egy szép, rendezett szobában gyönyörködhet.

játék életkor én együttműködés verseny anya apa versengés este győzelem rend fürdés csapat ügyes ellenállás jutalmazás egyedül jutalom dicséret puszi ellentmondás napirend pakol helye önálló rendrakás motiválás rumli Venszi Dorci feladatvégzés

2015\03\17

Kés, villa, olló...

... gyerek kezébe tompa való!

"Kértek egy kis almát?" – kérdezte anya a lányokat. "Igen! De kérem a kiskésem, mert én akarom felvágni." – jelentette ki határozottan Dorka. Anya kinyitotta a fiókot és előkereste Dorci lekerekített végű késecskéjét. No persze Veronika sem tűrhette tétlenül a dolgokat, máris kis mellkasa közepére bökött mutatóujjával: "É-é" "Tudom Veronikám, hogy te is akarsz vágni. Mindjárt keresek neked egy műanyag kést." Anya bement a szobába és a babakonyha kellékei között hamar rálelt. A kislányok kaptak egy-egy vágódeszkát hámozott almadarabokkal és kést ragadtak. Bizonyára sokszor megfigyelték, hogy apa-anya miként vág, mert még csak meg sem kellett mutatni, el sem kellett magyarázni nekik az eszköz használatát. "Ügyesek vagytok lányok, nagyon szépen vágtok! Gyakoroljatok csak, mert így később az éles késsel is jól fogtok tudni bánni." – biztatta őket anya. Dorka kísérletezésbe fogott: különféle szelési technikákat próbált alma.jpgki, anya pedig az ujjacskáit segített elterelgetni a kés útjából. Veronika addig miniatűröket készített. Az aprítás végére semmi sem maradt az almából, mert a kicsik csipegettek, eszegettek, kóstolgattak, és mind a pocijukban landolt. A saját kezükből kikerült, megmunkált alma tényleg finomabb! Ugye gyerekek?

alma én gyerek anya magyarázat akarat megfigyelés gyakorlás kés dicséret eszközhasználat segít utánzás vágni biztatás Venszi Dorci

2015\03\03

Inni vagy nem inni?

veni_1.jpgVeronikának hasmenése volt. Mindnyájan tudjuk, hogy ilyenkor fokozottan figyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha csöpp dacos gyerekünk nem akar inni? Veronikával ez történt, semmiképpen sem szerette volna elfogadni a számára kínált itókát. Különböző trükkökkel próbálkozott anya. Első variáció: a folyadék minőségének csereberéje anélkül, hogy babácskánk emésztőrendszerére további terhet rónánk. Az alábbi – anya megítélése szerint viszonylag gyomorkímélő – variánsok kerültek elő a nap folyamán: víz, befőttlé, tea és rizstej. Utóbbi háromból egészen elfogadható mennyiséget kortyolt Venszi délelőtt, viszont délután mindenféle folyadék elutasításra került. Ekkor jött a példamutatás: "Dorka is iszik. Anya is iszik. A maci is iszik." - tartotta anya a plüssállat szájához a flakont. Ez a fortély működni szokott, de ezúttal csődöt mondott. Verus a kis fejét csóválta. Anya folytatta a cselvetést. Veronikának időközönként különféle poharakból, bögrékből kínálgatta a folyadékot, melybe színes szívószálat is tett. Mégiscsak érdekesebb apa poharából vagy a kávéscsészéből szürcsölni, mint a sajátunkból. Pár korty ezzel a  módszerrel is lecsúszott. Estefelé anya lelkesen így szólt Veronikához: "Ha iszol, apa meg fog tapsolni!" A kislány kérdőn nézett, apára mosolygott, s anya már tartotta is a szájához az italát. Egy korty. Apa tapsolt, anya ujjongott. Még egy korty. Apa kacsingatott, anya örömtáncot járt. Veronikának nagyon tetszett az előadás, szívből kacagott. Szeretett apukája, akiért annyira rajong, ekkora felhajtást csinál miatta! Kortyolt-kortyolt és a show műsor folytatódott, a repertoár különféle muris elemekkel bővült. A rögtönzött produkció végére anya biztos volt benne, hogy csemetéje eleget ivott.

előadás anya apa dac meggyőzés folyadék hasmenés emésztőrendszer inni utánzás példamutatás Venszi

2015\02\26

Dorka magát gyógyítja

Dorka belázasodott, küzdött a kis szervezete, hogy legyőzze a csúnya vírusokat és bacikat. Szerencsére a kemény munka nem csupán az immunrendszerére hárult, hiszen Dorka tudta, hogy ő is részt vehet a folyamatban: gyógyíthatja magát. Ehhez egy kiváló módszere az "Agykontroll dal" énekelgetése, valamint azon jövőbeni célok szem előtt tartása, melyek betegen nem, ám egészségesen annál inkább megvalósíthatók. Például most azért akart mielőbb meggyógyulni, hogy Julika mamáékhoz mehessen játszani. Anya segíteni szokott Dorcikának gyógyulásra vonatkozó elhatározásának véghezvitelében, ugyanis mindig a helyzetre vonatkozó "gyógyító meséket" mond. "Szeretnél gyógyító mesét?" - kérdezte anya ez alkalommal is. "Igen!" - vágta rá Dorka. A kis gyógyulni vágyó tünetei az alábbiak voltak: láz, köhögés, orrfolyás. Ezeket szem előtt tartva kezdte anya a történetet mesélni, Dorka pedig teljes odaadással hallgatta. "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas palota. A palotát immunkatonák védték, őrizték a benne lakó királylány biztonságát. De jaj, egy napon megtámadták a mérges, összeráncolt szemöldökű vírus és baci manók! Bejutottak az ajtókon, az ablakokon, még a függönyökbe is belecsimpaszkodtak. A bátor immunkatonák tudták, hogy a baci és vírus manók nem bírják a meleget, ezért először felfűtötték a palotát, majd harcolni kezdtek ellenük. Hál' Istennek a katonák nagyok és erősek voltak, míg a gonosz manók kicsik és gyengék. A meleg hatására a maradék erejüket is elvesztették és sokan közülük összeestek. A szép, sudár termetű, fehér ruhás katonák seprűt és lapátot ragadtak és egy jókora talicskába pakolták a rossz manókat. Összetakarították őket a földről, kisöpörték a szőnyeg alól, lerázták a függönyökről, sőt még a falra tapadt, ragadós manókat is leszedték. Minden zegzugot kipucultak. Néhány csúnya manó elbújt, de őket is megtalálták, és fölrakodták a talicskákra. Amikor az összes gonosztevő egyben volt, a talicskákat szépen sorban kitolták a palota kijáratán. A nagy vizes árokba borították a gazfickókat, ahonnan messzire sodorta őket az áramlat. Miután végeztek, a katonák a fűtést letekerték és alaposan kiszellőztették a megtisztult palotát. Ekkor lejött a királylány a palota toronyszobájából és megköszönte a katonák munkáját. Az immunkatonák megtisztelve érezték magukat, és boldogan meghajoltak a királylány előtt. Itt a vége, fuss el véle! - mondta anya és nemsokára Dorka álomba szenderült. Másnapra Dorkának elmúlt a láza és sokkal jobban lett. Anya ámulva kérdezte: "Hogy gyógyultál meg ilyen hamar?" Dorka így felelt: "Azt játszottam, hogy egészséges vagyok."

 

 

jövő biztonság beteg vírus harc anya ének köszönet védelem láz egészséges cél gyógyít agykontroll immunrendszer gyógyul orrfolyás baci gyógyító mese Dorci lázköhögés

2015\02\16

A kórház-sztori 4. fejezet (záró)

A keserű pirula

Elérkezett a délutáni szunyókálás ideje, amit az ágyban illetve anya mellkasán vitt végbe Veronika. Miután kipihente magát, újabb felfedezni való tér – a kórházi osztály betegfogadója várt rá. A padlólap mintázatán való kergetőzés után bújócskázni kezdtek anyával. Ekkor érkezett meg Vera doktornő, aki tájékoztatta őket, hogy hazamehetnek.

20150207_104657.jpg

A székletvizsgálat eredménye hétfő délutánra derült ki: clostridium difficile. A kórokozó neve nem volt ismeretlen anyáék számára, mert babakorában Dorka is összeszedte valahonnan. Gyógymód: Klion nevű, rém keserű antibiotikum por formájában. Anno a 7 hónapos Dorkánal anya a szert egy kanálka lekvárba keverte. Természetesen most is ezzel az opcióval próbálkozott először, Veronika viszont az egészet kiköpte és sírva hozta anya tudtára, hogy nem ízlik neki, aki pedig biztatni próbálta, hogy higgye el, jót tesz. A maradékot Verus ebédjének pépesített változatával mixelve kínálta változatlan eredménnyel. Majd az egészet vízzel hígítva Kubus flakonból próbálta betölteni a csöpp szájacskába, amit végül Veronika kihányt. A procedúra végére már nem csak Venszi, de anya is zokogott, mivel nem látta a jövőre nézve a helyzet lehetséges megoldását, amit Veronika megkínzása nélkül tervezett elérni. Az érzelmek elcsitulásával anya rögvest kutakodni kezdett a gondolataiban, na meg az interneten, s lám ki is ötlött valamit. De a puding próbája az evés, így hát feszülten várta a következő gyógyszer beadási időpontot, amiből volt bőven, hisz összesen 30 adagot kellett a Picúrnak lenyelnie. A dolog működött!  Ezentúl Verus – ha nem is jókedvvel – de önként vette be a gyógyszert. A megoldás pedig: Nurofenben található fecskendőbe kis tejszínhab, rá a por, még hab. Miután bevette, jöhet a jutalom csokikocka vagy kanálka Nutella no meg a sok-sok dicséret. Pár másodperc az egész és senkinek sem okoz rossz élményt.

játék anya kórház hányás antibiotikum doktornő délutáni alvás Venszi Dorci székletvizsgálat clostridium difficile Klion kiköpi

2015\02\11

A kórház-sztori 3. fejezet

Az immunológiai osztály egyik szobájában töltötték a péntek éjszakát. A hely sajátossága, hogy mindkét szomszédos szoba irányába üvegfalak találhatók, melyeket egy-egy hatalmas macikás sötétítő függöny fed. A jobbra eső szobában egész éjjelre bekapcsolva hagyták a TV-t. Az átszűrődő villódzó fények gyakran felébresztették Veronikát, aki ezen kívül a gumilepedőt és a kevéske férőhelyet is reklamálta. Ehhez jött még némi pocakfájás és fogzással kapcsolatos panaszok. Szerencsére a legjobb altatómódszere – ami még mindig a szopizás – lazán átsegítette az éjszaka kihívásain.

Elérkezett  a másnap. Kimentek a mosdóba, ahol egy kuka is megtalálható volt. Anya határozott hangon, komolyan a szemébe nézve közölte Veronival, hogy a kukához ne nyúljon, helyette inkább preferálja az ajtón kopogós játékot. De a dackorszakot nem lehet elég korán kezdeni, természetesen a tiltott zónával való ismerkedés, a határok próbálgatása izgalmasabb a puszta szabálykövetésnél. Veronika rögvest a kórházi szeméttárolóhoz nyúlt. Anya szigorúan rászólt: -"Tilos! Nagyon koszos! Nem szabad hozzányúlni!" Szappanos kézmosás. Bent, a szobában szintén volt két szemetes, melyekhez ismét sikerült hozzáérnie a kis hölgynek egy széles mosoly kíséretében: csak úgy tesztelésképp, hogy anya vajon tényleg komolyan gondolja-e a tiltást. Még határozottabb hangnem, többször ismételt NEM szócska, karakteres kézmozdulat és némi magyarázat a kukák tartalmát illetően. Miután fizikálisan is eltávolította a veszélyzónából, anya érdekesebb játékra, egy hintalovacskára hívta fel Verus figyelmét.

A délelőtt folyamán betoppant egy új doktornő. Üdvözölte őket és bemutatkozott: -"Gulácsy Vera vagyok." Miután kedvesen felvette a kapcsolatot Veronikával és figyelmesen végighallgatta anya válaszait a feltett kérdésekre, részletes tájékoztatást adott az eddigiekről, és megvizsgálta Venszikét. A pontos diagnózis felállításához még egy széklettenyésztés eredményére volt szükség, mely azonban csak hétfőre volt várható. Miután Verus állapota kielégítően alakult, így kilátásba került a délutáni távozás. A doktornő addig is felvetette a kinti levegőzés lehetőségét. Veronika nagyon örült, hogy sétálhat. Gyorsan felöltöztek, de még a folyosón összefutottak a kedves doktor nénivel, aki újból megdicsérte Verust, sőt még egy matricáért is beszaladt a vizsgálóba, hogy megjutalmazza. 20150207_094449.jpg

A kórház udvarán számtalan kalandban lehetett része Veronikának: dombon leszaladás, dombra felmászás, madár tanulmányozás, fatönkön állás, földre bottal rajzolás, kavicsrugdosás, gombataposás, padon ücsörgés, szoborsimogatás. Anyának eszébe jutott, hogy jó volna Dorkának valami ajándékot vinni a kórházból: -"Szedjünk tobozt és makkot Dorcikának! Nagyon szeret velük játszani." Veronika felszedett párat és anya is segített a gyűjtésben. Miután Veroni kibogarászta magát, visszatértek a szobájukba. folyt. köv.

anya kórház szoptatás éjszaka ajándék magyarázat tiltás immunológia fogzás kuka hasfájás határok diagnózis dackorszak üvegfal figyelemelterelés levegőzés kapcsolatfelvétel TV Venszi Dorci szabálykövetés széklettenyésztés