Anyupszi

2018\05\25

Ki az a Pusziszörny?

Olykor felbukkan nálunk egy kissé ijesztő lény. Kezeivel a gyerekek után kapkodva, lassan, fenyegetőn közeledik. Eközben félelmetes hangokat hallat, mire a gyerekek sikítozva próbálnak menekülni. Egy játékos pillanatban a fantáziánk keltett életre e rémisztő szörnyet, aki csak arra vár, hogy becserkéssze áldozatát. Előle nincs menekvés, egyszer csak lecsap, és végtelen puszikkal árasztja el a rabságába esett gyermeket. Az apró fogoly pedig csak kacag, nevet, hahotázik, míg bírja szusszal. Ha már nem, kimondja az előre megbeszélt titkos jelszót, és a Pusziszörny abban a pillanatban szabadon engedi. Majd újból kezdődhet a játék!

Mi értelme, haszna van egy ilyen játéknak?

1. Közösen eltöltött minőségi idő a gyerekekkel. Kapcsolódás.

2. Kiváló szórakozás, örömet okoz.

3. Erőpróba, testmozgás. Fizikailag is küzdenie kell, hogy elmenekülhessen,megszabadulhasson.

4. Ősi félelmek megélése biztonságos körülmények között.

5. Szorongásoldás, feszültséglevezetés egy humoros, mozgásos játék által.

6. Megtanítja saját határai észlelésére, a másik határainak tiszteletben tartására. Mert joguk van nemet mondani a kellemetlen érintésekre, bármilyen szándékkal is közelít a másik.

7. Csapatmunkára ösztönöz, együttműködésre sarkall. A testvérek összetartása segít a győzelem elérésében.

8. Érzelmi intelligenciát fejleszt.

9. Kreatív tevékenység.

Egyszerű, ostobának tűnő kis játék, mely egy sor pszichológiai előnnyel rendelkezik. Néha a gyerekek számára a leggazdagítóbb élmény, mikor elővéve saját gyermeki énünket, bevonódunk a világukba, és az élet által kínált spontán játékban feloldódva velük együtt éljük meg a jelen valóságát.

2018\05\23

Boldog 7. születésnapot, boldog 7. szülésnapot!

A gyerekek életében hatalmas jelentősége van a születésnapoknak. Talán azért, mert ez a nap csak hozzájuk tartozik, csak róluk szól. Minden év komoly mérföldkövet jelent számukra. Szülinapjuk minden egyes esztendőben emlékezteti őket az idő haladására: egy évvel ügyesebbek, okosabbak, nagyobbak lettek. A gyermekeim születésnapján rendszerint eszembe jut megszületésük története is. Az, hogy miképpen váltam egy, két és három gyermekes anyává. Évente háromszor rádöbbenek, hogy a gyerekek számának és életkorának növekedésével egyre gyorsabban telik az idő, és mintha több dimenzióssá vált volna a létezés. Ez idő tájt nosztalgiázok és a gyerkőcökkel újból megosztom azokat az élményeimet, melyeket újdonsült anyukájukként megtapasztalhattam: világrajövetelük történetét, mikor először megpillanthattam őket, kisbaba koruk eseményeit. 7 éve, hogy először karjaimban tarthattam elsőszülöttemet. Bármennyire közhely: Mintha tegnap lett volna! Az évek, melyek mögöttünk állnak magasabb szintre emelték az életemet. 20180306_080421.jpg

Kedves Dorka! Boldog 7. születésnapot neked, boldog 7. szülésnapot nekem!dscf0504.JPG

2018\05\19

Akarom vagy kérem szépen?

Mikor a kicsi gyermek elkezd beszélni, eleinte egy-egy szóval jelzi a vágyait. Mikor kéri a játékát, annyit mond: "autó", ha szomjas: "inni", mikor szívesen hintázna, a hintára mutatva: "hinta". Eleinte ennek az önkifejezési módnak még mindenki nagyon örül. Végre beszél a gyerek! De ahogyan cseperedik a picúr, és további szavakkal gyarapodik a szókincse, nyílik az elméje, mi tanítgatni kezdjük a "kérem szépen", "légy szíves" és "szeretném" szavak használatára. Az ember alapvetően társas lény és ehhez az élétmódhoz hozzátartozik bizonyos szabályok betartása is. A normák követése segít eligazodni az elvárások dzsungelében, és könnyebbé teszi a többi emberrel való rugalmas együttélést. Az illemszabályok azt a célt szolgálják, hogy a másik ember felé tisztelettel közeledjünk. Ez jó érzéseket ébreszt mindkét félben és ahhoz is hozzájárul, hogy a másik hasonlóképpen közelítsen felénk. Ha például egy gyerek a kérését megfelelően kommunikálva közvetíti a felnőtt irányába, nagyobb eséllyel talál pozitív fogadtatásra, és egy kellemes interakció alakulhat ki közöttük. Általában a követelőzést, az utasításokat senki sem szereti, így ezek helyett a formulák helyett alternatív önkifejezési módokat mutathatunk gyermekeinknek. A cél az, hogy adott szituációban mindkét fél jól érezze magát. Természetesen ez is egy tanulási folyamat. Egy kisgyermektől nem elvárható, hogy minden helyzetben és érzelmi állapotban tartsa magát a kommunikációs szabályokhoz.20180328_110808.jpg

Van viszont egy mumus a vágyak kifejezésének háza táján. Ez a szó az : "Akarom!" A dackorszakban lévő gyerkőcök második kedvenc szava a "Nem!" után. Általában nagyon negatív a megítélése. "Ilyen szó, hogy akarom, nem létezik!" "Nem akarom, hanem szeretném!" - hallani a felnőttektől a rendreutasító felszólításokat. Miről is árulkodik ez a szó? A gyermek öntudatra ébredéséről. Rájön arra, hogy önálló akarattal bíró lény, aki saját belső erőforrásokkal rendelkezik, és ezek által képes életének irányítását a kezébe venni. Természetesen néha határokba és szabályokba ütközik, de ezek akár támogathatják is a fejlődésben, adekvátabb irányba csatornázhatják energiáit. De magát az "akarást" ne akarjuk tőle elvenni! Ha a gyerek akar valamit, akkor van célja és van ereje végigmenni a hozzá vezető úton. Képes küzdeni, azért, amire vágyik, ami fontos neki. Belső indíttatású elhatározásokat tesz és erőnek erejével véghezviszi azokat.

Ne akarjuk megtörni az akaratát! Akarjon, hogy ne bolyongjon céltalanul a világban önbizalomhiánytól szenvedve! Akarjon, hogy ne váljon erőtlen, teljesítményzavarokkal küzdő emberré! Akarjon, hogy ne veszítse el belső erőforrásait, leghőbb vágyait! Akarjon, hogy ne legyen függő, alárendelt!

Mi szülők, pedig legyünk bölcsek, mert megvan a helye az "akarom"-nak és a "kérem szépen"-nek is!

 

2018\05\16

Kincseket rejt!

20180515_161558_1.jpgA tegnapi eső után kézen fogva sétáltunk haza az óvodából a gyerekekkel. Hirtelen felcsillant a szemük, és felkiáltottak: "Mennyi csiga!" Kisebb-nagyobb példányok kúsztak ki a bokor alól. "A bokor alja kincseket rejt!" - állapítottuk meg, mire Dorka még jobban fellelkesült. Ott helyben próbálta ezzel kapcsolatos gondolatait rímbe szedni. Majd eldöntötte, hogy ebből a témából írni fog egy mesét vagy verset költ, annyira megihlette ez a mondat.

Egy ilyen apróság: néhány állatka csúszkál a járdán, mennyire boldoggá teszi őket! Egy átlagos felnőttel ellentétben a gyermek nem a csiga nyálkásságát látta, nem keltett benne undort puha teste. Csupán rácsodálkozott e teremtményre, annak értékelése, minősítése nélkül. Átadta magát a pillanatnak, és a kettejük közötti kapcsolatnak. Ehhez az élményhez nem kellett pénz, sem szervezés. Csak nyitottság, hogy észrevegyük és némi idő, hogy megfigyeljük a kis lényeket. Megálltunk és ismerkedtünk velük.

Mi, felnőttek tudunk-e még fogékonnyá válni a körülöttünk lévő világ kicsinyke ajándékaira? Képesek vagyunk-e hálával tekinteni mindarra, ami van. Értékeljük-e amit, az élet ad számunkra? Gyerekként az égre tekintve próbáltuk kitalálni, melyik felhő mit ábrázol. Feltekintünk-e ma egyáltalán az égre, céltalanul fürkészve azt? Gyönyörködünk-e kékségében, beleremegünk-e végtelenségébe? A gyerekek még tudják a titkokat, szerencsére tanulhatunk tőlük! Hiszen minden bokor alja kincseket rejt!

 

2018\05\11

Kicsit fájni fog!

Amikor orvoshoz megyünk, el szoktam mesélni a gyerekeknek, hogy milyen vizsgálatokra számíthatnak. Teljeskörűen persze nem tudom felkészíteni őket, hisz olykor számomra is csupán a rendelőben derül ki, hogy bizonyos beavatkozásokra szükség lesz. Ilyenkor is igyekszem kommunikálni, hogy mi történik velük illetve, hogy várhatóan fájdalmas lesz-e. Ezzel kapcsolatban megfigyeltem, hogy a kórházi dolgozók és a szülők egy része makacsul tagadja, hogy az olyan beavatkozások mint a vérvétel és az injekció fájdalmat okoznának. Sőt! Anyák és apák néznek mély meggyőződéssel gyermekeik szemébe, és állítják, hogy ezek egyáltalán nem fájnak. Megtörténik a beavatkozás és a gyermek több/kevesebb fájdalmat érez. A helyzet értékeléséhez az alábbi forgatókönyvekből választhat:

20150206_183353.jpg

1. Értetlenség: Bízom a szüleimben, ők számomra mindenhatók. Mivel éreztem fájdalmat, biztosan bennem van a hiba. Nem kellett volna ezt éreznem. Lehet, hogy más vagyok, mint a többiek?

2. Képmutatás: A szüleim csak jót akarnak nekem. Nem szabad fájdalmat éreznem, mert ez nem elfogadható számukra. Legközelebb színlelem majd, hogy nem fáj, összeszorított fogakkal eljátszom a szerepem, hogy elégedettek legyenek velem.

3. Bizalomvesztés: Nem bízom a szüleimben, hazudtak nekem. Ettől fogva sohasem tudhatom, hogy vajon igazat mondanak-e. Félni fogok. Elsősorban az orvosi rendelők környékén rettegek majd, hisz itt már egyszer váratlan fájdalom ért, amiről senkivel sem beszélhettem őszintén.

Mindhárom forgatókönyv eredményeképpen a gyermek egyedül marad, a szülő-gyermek kapcsolat rombolódik és kicsi bizodalma, önbizalma sérül.

A legfontosabb, hogy őszintén beszélgessünk a gyermekkel. A helyzet dramatizálása nélkül tudassuk vele, ha egy-egy beavatkozás kellemetlen, netán fájdalmas lesz. Érdemes biztatni, hogy képes lesz elviselni ezt a próbatételt. Biztosítsuk, hogy mi végig jelen leszünk és támogatjuk majd. Osszuk meg vele az orvosi beavatkozás célját. Meséljük el, ha velünk is történt hasonló. A szülői történetekből, példákból sokat tanulnak. Előtte/utána kis állatokkal játszhatunk orvososat, mely segíti a feszültség levezetését. Dicsérjük, ha szépen együttműködött. Ne bagatellizáljuk erőfeszítései nagyságát. Mindig ismerjük el az érzéseit. Soha ne hagyjuk egyedül! Segítsünk neki megküzdeni ezekkel a nehéz érzésekkel! Bízzunk benne, hogy képes lesz megbirkózni az élet nagyobb kihívásaival is!

2018\05\09

Az egész világnak!

20180418_172026.jpg"Szép álmokat anyának! Szép álmokat apának! Szép álmokat Kristófnak! Szép álmokat Dorkának! Szép álmokat az egész családnak! Szép álmokat az egész világnak! Szép álmokat annak, akit nem szeretek! Szép álmokat annak, akit utálok!" - köszön el Veronika alváshoz készülődve. Vajon át tudjuk-e érezni ezeknek a mondatoknak a mélységét? Mi tudunk-e ilyen nyitottsággal, őszinte jó szívvel gondolni ismeretlenekre? Melyikünkben van ekkora lelki nagyság, hogy haragunkról megfeledkezve jót kívánjunk még az ellenségeinknek is? Képesek vagyunk-e felismerni, attól, hogy a másik ember szépet álmodik, nekünk nem jut kevesebb szépség? Hogy a boldog, sikeres, bizonyos javakkal rendelkező másik nem tőlünk veszi el, amije van. Átéljük-e, hogy többek leszünk azáltal, hogy másokat gyarapítunk? Ha adunk - figyelmet, szeretetet, törődést, bármilyen segítséget vagy akár egy jó szót - mi magunk is gazdagszunk. Veronikának senki sem tanította ezeket a gondolatokat. Ő enélkül is tudja.

 

2018\05\04

Anyák napja

Izgatott gyerekek, szipogó, könnyes szemű anyukák. Ebben az évben is elérkezett az anyák napja. A könnyek az anyák arcán fájdalmas küzdelmekből és gyönyörűséges csodákból született aprócska gyöngyökként görögnek le. A gyerekek nem értik e meghatottságot, de érzik, hogy valami fontos dologról van szó. Dorka már hetek óta titkos előkészületeket folytat. Gondosan hangolódik az ünnepre. Addig is szinte eláraszt minket a szeretetével: rajzocskákkal, kedves kis írásokkal fejezi ki érzéseit családtagjai felé. Veronika pedig folyton folyvást a témában versel, énekel. Gyermekeink minden lehetséges módon tudtunkra akarják hozni, mennyire hálásak nekünk. Virágot, ajándékokat adnak, ölelnek, puszilnak. Vissza akarják adni a viszonozhatatlant. Emlékszem, gyerekként megkérdeztem édesanyámat, hogy miként is hálálhatnám meg mindazt, amit értem tett. Ő pedig ezt a bölcs választ adta: "Nem kell meghálálnod. Add tovább a gyermekeidnek!" Köszönöm Anya!

2018\05\02

Hogyan (ne) adjunk tanácsokat idegen anyukáknak?

Mióta anya vagyok, azon kapom magam, hogy mások gyerekeire is jobban odafigyelek. Szinte vissza kell fognom magam olykor, hogy ne kapjak az anyja mellett bukdácsoló picurka után vagy ne aggódjak teljesen idegenek apróságaiért. Úgy érzem, felelőssé váltam a körülöttem lévő gyerekekért. Ebből a nézőpontból válik érthetővé számomra az a meglehetősen gyakori hozzáállás ismeretlen emberek részéről, hogy beleszólnak az anyukák dolgaiba. Kéretlen tanácsokat osztogatnak, kritizálnak, minősítenek, megaláznak, elbizonytalanítanak. Teszik mindezt az újszülött vagy kisgyermek védelmében, a kollektív társadalmi felelősségvállalás jegyében. Feltételezik magukról, hogy nagyobb tapasztalattal, bölcsességgel, tudással rendelkeznek, mint az édesanya illetve egy röpke pillanatból képesek feltérképezni a teljes szituációt, figyelmen kívül hagyva az előzményeket, okokat, a jelenség gyakoriságát. Ítéleteket fogalmaznak meg és elgyengítenek, biztatás és segítség helyett, és mivel az édesanya negatív érzelmi állapota a kicsit is negatívan befolyásolja, így neki is csak kárára lesznek.

Mi indította el ezeket a gondolatokat? A mai napon Kristóffal éppen hazafelé tartottunk, amikor is a lámpánál álldogált egy anyuka a kisbabájával. A baba csatos hordozóban kifelé volt fordítva. A fejemben egy pillanat alatt bekapcsolt a vészjelzés, miszerint: "Hordozni csak befelé szabad!", és félteni kezdtem a picit. Ők közben próbáltak elrejtőzni a tűző nap sugarai elől. Anyuka tétován lépkedett, gondosan próbálta beárnyékolni a gyermeket. Az egész testtartása bizonytalan volt, esetlenül topogott, mintha bűnösnek tartaná magát valamiben. Ekkor egy mogorva, idős úr lépett hozzájuk. A megjegyzést nem hallottam, de az feltűnt, hogy az anyuka lesütötte a szemét, elfordult a férfitól, és nyugtalanul várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Valószínűleg neki nem is a kifelé hordozással volt baja. Szemmel láthatólag csak rontott a helyzeten.

dscf0965.JPG

Az ilyesfajta határátlépéseknek általában nem sok hozadéka van. Ami egy őszinte, bizalmi kapcsolatban elmondható, egy idegenek odavetve ellenállást, dühöt és inkompetencia-érzést vált ki. Hogyan adjunk akkor tanácsot, hogyan osszuk meg tapasztalatainkat, ami a szülők és gyerekek érdekét egyaránt szolgálja? Hogyan hassunk pozitívan?

1. Mutassunk példát! A hiteles példamutatás másokat is előrébb visz, olykor észrevétlenül épül be a pozitív minta a saját repertoárba.

2. Dicsérjünk! Az elismerés, a pozitív megerősítés szárnyakat ad, ne fukarkodjunk vele!

3. Forduljunk empátiával a másik ember és annak gyermeke felé. Mi sem vagyunk tökéletesek, értsük meg a szempontjait. Legyünk nyitottak! Segítsünk, amiben tudunk!

4. Ha kérdeznek, őszintén válaszoljunk! Ilyenkor feljogosítottá válunk álláspontunk kifejezésére. Továbbá vannak olyan platformok, ahol tolakodás nélkül egyértelmű információkat nyújthatunk arról, hogy mi a tudományos álláspont illetve a személyes véleményünk bizonyos témakörökben. (pl.: Ilyen nekem ez a blog.)

5. Viszont, ha egy gyerek egyértelműen veszélyeztetve van, SOHA ne hunyjunk szemet!

 

2018\04\26

Gyerekek a fán

Dorka lányom imád fára mászni.img-d2465619aab23b039b1f7faca42c1fbf-v.jpg Minden egyes nap megmássza az udvarunkon lévő nem túl termetes fát. Csimpaszkodik rajta, fejjel lefelé lóg, új ágakat próbál meghódítani. Néha a szomszéd gyerekekkel együtt beépítik szerepjátékaikba. Ilyenkor egyszerre többen is felkapaszkodnak rá. Ügyeskednek, összedolgoznak, egymásra is vigyáznak. Máskor egyedül, a maga csendességében pihen meg rajta Dorka. A természet közelsége megnyugtatja. Ilyenkor van ideje a napi élményeket átgondolni, feldolgozni, az érzéseket elrendezni, megmunkálni magában. Látszólag semmi sem történik, de kis lelkének mélyén egy zajos óvodai nap dallamai harmóniába kerülnek. Dorka pedig énekel.

Mászni egyébként nem csak a megszokott példányokra szeret - ha lehetősége adódik - akármelyik meghódítható fa kalandra hívására szívesen felel. Izgalmak, új felfedezések várják, hisz nincs két ugyanolyan egyed. Élvezi, miközben erősödik és az önbizalma is nő. Fejlődik a memóriája, a téri tájékozódó képessége. A fára mászás rugalmasabbá, kreatívabbá teszi és nagyfokú koncentrációt igényel részéről. Bónuszként még nyelvi készségeit is fejleszti.img-ffc04598005a9f661285b446df620e35-v.jpg

Veronikát és Kristófot is elérte a kalandvágy. Már ők is küzdenek, kapaszkodnak. Egyre feljebb és feljebb jutnak. A fa pedig mozdulatlanul áll és tartja őket erős ágaival. Zöld leveleinek puha érintésével lágyan borzos kis hajukhoz ér. Gyengéden végigsimít fejükön. Hiszen ő is él!

 

2018\04\25

Igaz "szerelem"

Ha kisgyermekes anya vagy, van legalább egy olyan ember, aki téged teljes valójából szeret. Aki idealizál, istenít. Akinek te vagy példaképe és felnőttként a nyomdokaidba szeretne lépni. Életének fontos dolgaiba beavat, gondjaival hozzád fordul, tőled vár vigaszt, megnyugvást. Szereti a társaságod, a testközelséged. Simogat, puszilgat, ölelget. Nehezen enged el. A szavaidat soha meg nem kérdőjelezi. Olyannak fogad el, amilyen vagy. Feltételek nélkül. Mindent megbocsát neked. Számtalan módon fejezi ki irántad érzett érzelmeit. Mosolyog rád, keresi a kapcsolatot veled, és kimondja: "Nagyon szeretlek!". Ajándékot ad, versel. Tőled függ az élete. A legnagyobb biztonságban veled van. Rád bízza magát testestől-lelkestől, minden rossz érzésével, bújával-bajával együtt. Hiszi, hogy így is elfogadható lesz számodra, te pedig segítesz neki megküzdeni a nehéz helyzetekkel. Ő is próbál segíteni, ahogyan tud. Azon a módon, amit tőled vagy másoktól megtanult. Szeretne örömet okozni. Mosolyogni, nevetni látni. Játszani, bohóckodni, táncolni veled. Tanulni tőled, érezni téged. Egyszerűen megélni, hogy minden rendben van.

Telnek-múlnak a percek és néha bele sem gondolunk, mekkora ajándék ez a szeretet. Mennyi mindent kapunk tőlük és milyen fontos, amit mi adhatunk nekik. Mi vagyunk az első szerelem számukra. Szemecskéikkel rózsaszín ködön keresztül tekintenek ránk. Tudjuk, hogy ez lassacskán megkopik, elmúlik. Idővel mások felé fordulnak majd ezzel a lelkesedéssel, ezekkel a gyengéd érzelmekkel. Nem a mi kezünket fogják, nem nekünk sugdosnak, nem minket simogatnak. De addig még sütkérezünk tekintetük ragyogásában, szívünkbe véssük becéző szavaikat, őrizzük kacagó hangocskáikat. Pillanatokra megállítjuk az időt, ilyenkor érezzük, hogy ez igaz "szerelem" közöttünk, s míg élünk nem felejtjük.20180422_081336.jpg