Búcsú az óvodától

Mikor egy kisbaba a világra jön, pszichés fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy képes legyen kapcsolódni egy számára kiemelt jelentőségű személyhez. Ez az elsődleges gondozó általában az édesanyja, aki nemcsak az ellátását biztosítja, hanem adekvát módon reagálva a kicsi jelzéseire, megalapozza benne az ősbizalom érzését. A csecsemő sírásával szólítja meg az őt körülvevő embereket, s ha válaszképpen szükségletei kielégülnek, az számára az alábbi jelentéssel bír: "Érdemes kifejeznem az igényeimet, segítséget kérnem, hisz a világ olyan hely, ahol fontos vagyok és másokban is megbízhatok." Ideális esetben, kezdetben az édesanya folyamatosan jelen van és reagál: táplál, altat, megnyugtat. Később az apa szerepe is egyre inkább hangsúlyossá válik, szinte bármelyik anyai funkciót képes betölteni és bizonyos élmények, viszonyulások pedig csak az ő személye által közvetítődnek a gyermek felé. Ahogyan a gyermek cseperedik, a nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik és nagynénik is fokozottan bekapcsolódnak a nevelésbe, veszik ki a részüket a törődésből.

received_2005332806374002.jpeg

A rokoni kapcsolatokon kívül más felnőttek is gyermekeink életének részévé válnak: gondoskodnak róluk, tanítják őket, energiát fektetnek a velük töltött napokba, segítenek nekik, szeretettel viszonyulnak hozzájuk. Akár évekig. A mi nagylányunkra 4 éven át vigyáztak pótanyukái: az óvónénik. Amit tőlük kapott, az már az élete részévé vált, örökre vele marad. Hisz minden egyes jó szó, ölelés és mese a lelkére volt hatással. Az összes vers, alkotás és játékos tanítás által fejlődött. Élő példákat látott arra, miként lehet rendezni egy-egy konfliktushelyzetet, hogyan segítsünk másoknak, miért érdemes őszintének lenni. Az ajándékok, melyeket az óvónéniktől kapott, szinte láthatatlanok, talán nem is tud róluk. Bármelyik gesztus, gondolat megszólíthatta, rabul ejthette vagy bírhatott olyan jelentőséggel, mely az egész életére kihat. Hatalmas lehetőség, hatalmas felelősség az övék. Gyermekeket szeretni, gondjukat viselni, hozzájuk kapcsolódni és őket elengedni. Az én gyermekemnek csodálatos pótanyukái voltak: biztonságban tudhattam velük, nyugodtan hagyhattam rájuk, bíztunk bennük. Most eljött az ideje, hogy búcsút intsünk. Minden egyes percért, mosolyért, figyelmes tekintetért hálásak vagyunk. Köszönjük, hogy tápláltátok, altattátok, megnyugtattátok, és megerősítettétek benne a hitet, hogy a világ egy varázslatos hely!