Akarom vagy kérem szépen?

Mikor a kicsi gyermek elkezd beszélni, eleinte egy-egy szóval jelzi a vágyait. Mikor kéri a játékát, annyit mond: "autó", ha szomjas: "inni", mikor szívesen hintázna, a hintára mutatva: "hinta". Eleinte ennek az önkifejezési módnak még mindenki nagyon örül. Végre beszél a gyerek! De ahogyan cseperedik a picúr, és további szavakkal gyarapodik a szókincse, nyílik az elméje, mi tanítgatni kezdjük a "kérem szépen", "légy szíves" és "szeretném" szavak használatára. Az ember alapvetően társas lény és ehhez az élétmódhoz hozzátartozik bizonyos szabályok betartása is. A normák követése segít eligazodni az elvárások dzsungelében, és könnyebbé teszi a többi emberrel való rugalmas együttélést. Az illemszabályok azt a célt szolgálják, hogy a másik ember felé tisztelettel közeledjünk. Ez jó érzéseket ébreszt mindkét félben és ahhoz is hozzájárul, hogy a másik hasonlóképpen közelítsen felénk. Ha például egy gyerek a kérését megfelelően kommunikálva közvetíti a felnőtt irányába, nagyobb eséllyel talál pozitív fogadtatásra, és egy kellemes interakció alakulhat ki közöttük. Általában a követelőzést, az utasításokat senki sem szereti, így ezek helyett a formulák helyett alternatív önkifejezési módokat mutathatunk gyermekeinknek. A cél az, hogy adott szituációban mindkét fél jól érezze magát. Természetesen ez is egy tanulási folyamat. Egy kisgyermektől nem elvárható, hogy minden helyzetben és érzelmi állapotban tartsa magát a kommunikációs szabályokhoz.20180328_110808.jpg

Van viszont egy mumus a vágyak kifejezésének háza táján. Ez a szó az : "Akarom!" A dackorszakban lévő gyerkőcök második kedvenc szava a "Nem!" után. Általában nagyon negatív a megítélése. "Ilyen szó, hogy akarom, nem létezik!" "Nem akarom, hanem szeretném!" - hallani a felnőttektől a rendreutasító felszólításokat. Miről is árulkodik ez a szó? A gyermek öntudatra ébredéséről. Rájön arra, hogy önálló akarattal bíró lény, aki saját belső erőforrásokkal rendelkezik, és ezek által képes életének irányítását a kezébe venni. Természetesen néha határokba és szabályokba ütközik, de ezek akár támogathatják is a fejlődésben, adekvátabb irányba csatornázhatják energiáit. De magát az "akarást" ne akarjuk tőle elvenni! Ha a gyerek akar valamit, akkor van célja és van ereje végigmenni a hozzá vezető úton. Képes küzdeni, azért, amire vágyik, ami fontos neki. Belső indíttatású elhatározásokat tesz és erőnek erejével véghezviszi azokat.

Ne akarjuk megtörni az akaratát! Akarjon, hogy ne bolyongjon céltalanul a világban önbizalomhiánytól szenvedve! Akarjon, hogy ne váljon erőtlen, teljesítményzavarokkal küzdő emberré! Akarjon, hogy ne veszítse el belső erőforrásait, leghőbb vágyait! Akarjon, hogy ne legyen függő, alárendelt!

Mi szülők, pedig legyünk bölcsek, mert megvan a helye az "akarom"-nak és a "kérem szépen"-nek is!