Az egész világnak!

20180418_172026.jpg"Szép álmokat anyának! Szép álmokat apának! Szép álmokat Kristófnak! Szép álmokat Dorkának! Szép álmokat az egész családnak! Szép álmokat az egész világnak! Szép álmokat annak, akit nem szeretek! Szép álmokat annak, akit utálok!" - köszön el Veronika alváshoz készülődve. Vajon át tudjuk-e érezni ezeknek a mondatoknak a mélységét? Mi tudunk-e ilyen nyitottsággal, őszinte jó szívvel gondolni ismeretlenekre? Melyikünkben van ekkora lelki nagyság, hogy haragunkról megfeledkezve jót kívánjunk még az ellenségeinknek is? Képesek vagyunk-e felismerni, attól, hogy a másik ember szépet álmodik, nekünk nem jut kevesebb szépség? Hogy a boldog, sikeres, bizonyos javakkal rendelkező másik nem tőlünk veszi el, amije van. Átéljük-e, hogy többek leszünk azáltal, hogy másokat gyarapítunk? Ha adunk - figyelmet, szeretetet, törődést, bármilyen segítséget vagy akár egy jó szót - mi magunk is gazdagszunk. Veronikának senki sem tanította ezeket a gondolatokat. Ő enélkül is tudja.