Anyák napja

Izgatott gyerekek, szipogó, könnyes szemű anyukák. Ebben az évben is elérkezett az anyák napja. A könnyek az anyák arcán fájdalmas küzdelmekből és gyönyörűséges csodákból született aprócska gyöngyökként görögnek le. A gyerekek nem értik e meghatottságot, de érzik, hogy valami fontos dologról van szó. Dorka már hetek óta titkos előkészületeket folytat. Gondosan hangolódik az ünnepre. Addig is szinte eláraszt minket a szeretetével: rajzocskákkal, kedves kis írásokkal fejezi ki érzéseit családtagjai felé. Veronika pedig folyton folyvást a témában versel, énekel. Gyermekeink minden lehetséges módon tudtunkra akarják hozni, mennyire hálásak nekünk. Virágot, ajándékokat adnak, ölelnek, puszilnak. Vissza akarják adni a viszonozhatatlant. Emlékszem, gyerekként megkérdeztem édesanyámat, hogy miként is hálálhatnám meg mindazt, amit értem tett. Ő pedig ezt a bölcs választ adta: "Nem kell meghálálnod. Add tovább a gyermekeidnek!" Köszönöm Anya!