Gyerekek a fán

Dorka lányom imád fára mászni.img-d2465619aab23b039b1f7faca42c1fbf-v.jpg Minden egyes nap megmássza az udvarunkon lévő nem túl termetes fát. Csimpaszkodik rajta, fejjel lefelé lóg, új ágakat próbál meghódítani. Néha a szomszéd gyerekekkel együtt beépítik szerepjátékaikba. Ilyenkor egyszerre többen is felkapaszkodnak rá. Ügyeskednek, összedolgoznak, egymásra is vigyáznak. Máskor egyedül, a maga csendességében pihen meg rajta Dorka. A természet közelsége megnyugtatja. Ilyenkor van ideje a napi élményeket átgondolni, feldolgozni, az érzéseket elrendezni, megmunkálni magában. Látszólag semmi sem történik, de kis lelkének mélyén egy zajos óvodai nap dallamai harmóniába kerülnek. Dorka pedig énekel.

Mászni egyébként nem csak a megszokott példányokra szeret - ha lehetősége adódik - akármelyik meghódítható fa kalandra hívására szívesen felel. Izgalmak, új felfedezések várják, hisz nincs két ugyanolyan egyed. Élvezi, miközben erősödik és az önbizalma is nő. Fejlődik a memóriája, a téri tájékozódó képessége. A fára mászás rugalmasabbá, kreatívabbá teszi és nagyfokú koncentrációt igényel részéről. Bónuszként még nyelvi készségeit is fejleszti.img-ffc04598005a9f661285b446df620e35-v.jpg

Veronikát és Kristófot is elérte a kalandvágy. Már ők is küzdenek, kapaszkodnak. Egyre feljebb és feljebb jutnak. A fa pedig mozdulatlanul áll és tartja őket erős ágaival. Zöld leveleinek puha érintésével lágyan borzos kis hajukhoz ér. Gyengéden végigsimít fejükön. Hiszen ő is él!