Ne sürgess!

Kristóf a hangyákat nézegeti, hogyan masíroznak. Érdeklik ezek az apró lények, ezért elmélyült figyelemmel nézi, tapogatja őket. Felfedezi a világukat, hisz számára újdonság kis életük minden egyes momentuma. Teljesen bevonódik, örömmel meséli nekem felfedezéseit.

Veronika a szobában ül és rajzol. Egyedül van bent, elvonult a többiek nyüzsgésétől. Új ábrázolásmódokat próbálgat, alkot, egyre gazdagabb kifejezésre jut belső kis világa.

Dorka szerepjátékot játszik: két kis figurája beszélget egymással. Hangját elváltoztatja, így folytatja le a köztük zajló párbeszédet. Mintha senki sem lenne körülötte, eggyé válik a játékkal: beleéli és kifejezi önmagát.

20180413_171504.jpgA gyerekek egymás kezét fogva forognak körbe-körbe: táncolnak. Figyelik a testvérük mozdulatait, igyekeznek alkalmazkodni egymáshoz, hogy közösen vehessenek részt az élményben. Arcukról boldogság sugárzik.

Este a sötét szobában az ágyban összebújva fekszünk a gyerekekkel. Zseblámpával világítunk, miközben régi történeteket mesélek róluk, rólunk.

Mi ezekben a tevékenységekben a közös vonás? Az, hogy örömet okoznak. Az, hogy roppant értékes készségeket, kompetenciákat sajátítanak el általuk a gyerekek. Megismerik magukat, társaikat, a világot. Szabadon kifejezhetik érzéseiket. A bennük lévő belső motiváció által játékos módon fejlődhetnek. Mi még a közös vonásuk ezeknek a tevékenységeknek? Az, hogy a felnőtt világ számára teljesen haszontalannak tűnnek. Többnyire lenézett, értéktelen időtöltések. Hiszen folyton hajtani és hajszolni kell. Hajkurászni a jó jegyeket, kergetni a pénzt. Pörögni és kiégni, csinálni és szorongani. De meg tudunk-e állni, hogy megéljük a mindennapok örömeit? Tudunk-e teret engedni a kikapcsolódásnak? Van-e a gyermekednek énideje? Fontosak-e az igényei, szükségletei? Elmélyülhet-e a részletekben, felfedezheti-e az élet aprócska titkait, kiáshatja-e lelkének kincseit? Döntenünk kell, mi a fontosabb: Hogy mindenáron betörjük egy fiktív rendszerbe vagy a testi-lelki egészsége?