Nem igaz, hogy bárki lehetsz!

18121660_10154544787813297_5985671660200797740_o.jpgHosszú évek óta vagyok itthon cseperedő gyermekeimmel. Ez idő alatt rengeteg élmény ért, tapasztaltam, éreztem, tanultam magamról, rólunk. Fejlődtem, képeztem magam, dolgoztam. Lassan a végéhez közeledik életemnek ez a szakasza: a legkisebb is óvodába megy, én pedig visszatérek az intézményesített munka világába.

Az itthonlét a gyerekekkel számomra olyan volt, mintha az idő két síkon haladna. Az egyik síkon - elsősorban a gyerekek számának és méretének növekedésével - felgyorsult. Az órák néha perceknek tűnnek. Külön erőfeszítést igényel, hogy képes legyek figyelni, megállni, megragadni a fontos dolgokat. Hagyni, hogy benyomások érjenek. Hogy ne csak "csináljam", hanem éljem is az életet! A másik síkon - a karrier tekintetében - lelassult az idő. És bár én szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim és az életem is egyben, néha érzékelem, hogy bizonyos dolgok már "elmentek" mellettem. Van amiről lemaradtam és még több, amiről le fogok. Attól függetlenül írom most ezt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok az életutammal. Nem gondolom, hogy választhattam volna jobban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy azt hiszem megtaláltam a számomra legmegfelelőbb párt, megszülettek a legcsodálatosabb gyermekeim, élvezem a munkámat és szeretem az egész életemet. De élhettem volna máshogy. Határozhattam volna ezerféleképpen. Sőt, azok az irányok is lehettek volna nagyon megfelelőek. Csakhogy már nem vagyok teljesen szabad, elköteleződtem. Keretekkel és határokkal vagyok körbevéve, melyek biztonságot adnak és bezárnak. Számos dolgot már sohasem tapasztalhatok, sokféle sorsot nem élhetek. A lehetőségek világában sorra engedem el azokat, melyek nem tartoznak hozzám. Nagy a társadalmi nyomás, szoros a verseny. Olykor engem is beszippant, máskor szélnek eresztem. Mélyen, legbelül nincs bennem frusztráció. Elégedett vagyok, mert célokat tűztem ki, melyeket megvalósítottam. Boldog vagyok, mert döntöttem és kitartottam. Szeretek és szeretnek. Én nem akarom átlépni a határaimat, nem akarom feszegetni a kereteimet! Csupán szeretnék egyre mélyebbre és mélyebbre ásni, máskor pedig szárnyalni. Nekem a személyre szabott életem kell! Nem lehetek bárki, de valaki még igen! Nem kérek mindent, csak azt, ami számomra értékes, ami előrébb visz az utamon. Csak önmagamat szeretném legyőzni, a létem kihívásaira felelni, nem másokkal versenyezni! A saját életemet élem vagy a másokét kergetem? Bármelyik pillanatban eldönthetem.