Éjszakázás

A kisbabák éjszaka fel szoktak ébredni. Egy éjszaka többször is. Fogzáskor akár óránként. A nagyobb babák már kevesebbszer kelnek éjjelente. A kisgyerekek csak néha: mikor betegek, rosszat álmodnak vagy ki kell menniük a mosdóba. Az ébredésekkor gyakran szükségük van egy felnőtt megnyugtató jelenlétére. Aki szoptat, ringat, gyógyít vagy segít. Ez a felnőtt számára sokszor fárasztó. Van, akinek könnyebben megy, másnak megterhelőbb.

A minap olvastam egy cikket, melyben az éjszakai ébredéseket "szívás"-ként aposztrofálták. Viszont én hiszem, hogy a történet most sem fekete-fehér. Mivel gyakorlatilag 7 éve nem alszom át az éjszakákat, bőven van tapasztalatom a témában. Én választottam ezt az utat, mikor elhatároztam, hogy nem hagyom a gyermekeimet sírni vagy félni, elérhető leszek számukra, míg azt igénylik. Voltak borzalmas éjszakáim, aggódó virrasztásaim, idegőrlő altatásaim, elgyötört ébredéseim. De ez az írás, nem ezekről fog szólni. Lehet, hogy az idő szépíti meg az emlékeket és a rám törő nosztalgia "beszél" belőlem. Lehet, hogy a "már túl vagyok a nehezén" állapotból szólalok meg most. Az is lehetséges, hogy amit írok, mindaz csupán önigazolás lesz. De kaptam pár nagyszerű ajándékot az éjszakázásoknak köszönhetően:

20160128_043424.jpg1. A bajban a gyerekeim mindig érezhették, hogy számíthatnak rám (vagy apára, olykor mamára), még extrém körülmények között is (azaz éjjel). A kapcsolatunk biztonságos köteléket jelent számukra. Én pedig örülök, hogy megadhattam ezt nekik.

2. A szoptatások éjjeli üteme szépen kialakult, és ezáltal az anyatej mennyisége is mindig elegendőnek bizonyult.

3. Jó érzés felidézni, hogy képes voltam minderre. Mintha csak egy próbatételen lennék sikeresen túl, mely bizonyítja, hogy a rugalmasság és kitartás meghozza gyümölcsét nyugodt éjszakák és kiegyensúlyozott gyermekek formájában.

+1 Vannak kellemes emlékeim a témával kapcsolatban. Éjjeli séták babával, hordozós altatások, összebújások. Amikor minden csendes, egyedül vagyunk, a csukódó pilláit lesem, nesztelenül lépkedek. Titkos szertartások ezek, melyek csak hozzánk tartoznak. Senki sem látja őket, mert az éjjel elrejt minket. Közös hajnali kávézások, ködös nappali állapotok. Olyan hosszúnak tűntek, s milyen gyorsan leperegtek, a kicsik annyira gyorsan felcseperedtek. Jó érzés visszagondolni rájuk.

Voltak nehéz időszakok, de közben szorítottak icipici karok. Ahogy múlik a rossz, vele múlik a jó is. Ám szerencsére mi egymásnak megmaradunk.