Igazságtalanság!

20170720_094124.jpgEgy többgyermekes anyának fajsúlyos döntéseket kell meghoznia nap mint nap. Olyan döntéseket, melyekből a gyerekek komoly következtetéseket vonnak le. Folyamatosan próbára tesznek. Tesztelik, hogy kinek kedvezek, melyikük áll a szívemhez közelebb. Akkor is, ha tudják, érzik, hogy szeretem őket. Nem egyformán, mindegyiküket máshogyan. Dorka az egyetlen drága Dorkám, Veronika az egyetlen édes Veronikám, Kristóf pedig az egyetlen tündéri Kristófom. Nem egyformán, személyre szabottan szeretem őket teljes szívemből. De a testvérek versengenek, és nekem reagálnom kell. Reggel: Ki hívja a liftet, ki nyitja ki az ajtót, ki nyomja meg a garázskapu gombját? Este: Ki hány puszit kapott, kit meddig öleltem, kinek volt hosszabb a meséje? Napközben és úgy általában: Mindenkinek mindenből ugyanannyi illetve igényeinek megfelelő jutott-e? Legyen az idő, közös tevékenység, étel, dicséret, bármi. A szabályok, a szokások könnyítenek a dolgon, és az is, ha teljes odaadással tudok rájuk figyelni. Ami persze nem mindig lehetséges. Néha előfordul, ami a minap, hogy a kör közepén állok, a gyerekeim, pedig - mintha valami különös szertartást rendeznének -  körüljárnak engem, miközben hangosan kántálják: "Igazságtalanság! Igazságtalanság!" Az ítélet megszületett: Bűnös vagyok részrehajlás vádjában. De a büntetés elmarad, mert annyira megtetszik nekik ez a vádló körjáték, hogy egymással összefogva harsognak. Tettetett kétségbeeséssel kérem őket, bocsássanak meg, de már nem érdekli őket, hogy kinek mi jutott vagy mi nem. Együtt egy csapatot alkotnak. Vége az osztozkodásnak, a rivalizálásnak, hisz a jókedvet nem kell feldarabolni, egyre csak több és több lesz belőle.